Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nagyon félek az anyukám...

Nagyon félek az anyukám halálától, ez normális?

Figyelt kérdés

Nagyon szeretem a szüleimet, anyukámmal különösen szoros a kapcsolatunk. Ő a legjobb barátnőm, a bizalmasom, gyakorlatilag az egyetlen, akiben 100 százalékig megbízom. Tudom, hogy bármit mondanék neki, vagy követnék el, akkor is szeretne és mellettem állna, és ez kölcsönös. Nemrég felmerült a gyanú, hogy lehet hogy beteg, és bár úgy tűnik vaklárma volt, nagyon megijedtem. Azóta folyton ezen agyalok, hogy mi lesz, ha már ő nem lesz. Soha senki nem lesz, aki ugyanúgy feltétel nélkül fog szeretni, és elfogadni, úgy ahogy vagyok. El sem tudom képzelni, hogy úgy éljem az életem, hogy nem tudom őt bármikor felhívni, tanácsot kérni, vagy csak simán beszélgetni egy kicsit. Szerencsére még nem olyan idős, 53 éves, de mégis nagyon nyomaszt ez a gondolat.

Ti nem szoktatok erre gondolni? Csak én félek ennyire ettől?

25/n


2016. márc. 24. 19:37
 1/10 anonim ***** válasza:
57%
Szerintem ez normális, bár eléggé fel van fújva általad. De valószínűleg én is így reagálnék.
2016. márc. 24. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
70%

Minden normális ember fél tőle. :D

Végül is egész életedben ott van, és hát na... egyszer csak nem lesz többé. :(

2016. márc. 24. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
63%

Ilyen az élet: Aki megszületik, az meg is hal.

Manapság erről nem beszél senki, pedig kellene, akármennyire is kellemetlen téma.

2016. márc. 24. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 donmogyoróscsirke ***** válasza:
91%
Ahogy az emberi életre, úgy mindenre teljesen igaz: Nem tart örökké. És ez a legszebb az egészben. Ne úgy fogd fel hogy egyszer nem lesz. Az a pohár félig üres. Úgy állj hozzá, hogy mennyire nagyszerű hogy ilyen kapcsolatod lehet vele, ami sokaknak nem adatik meg, hogy a családja valamelyik vagy több tagjával ennyire jó viszonyt ápoljon. Ami pedig azt illeti, ha felfogtad, hogy az idő véges mindenre, kicsit jobban értékelsz mindent. Nagyon hamar eltudjuk felejteni a feljebb leírt tényt, pedig igaz. Érdemes minden másodpercet megragadni arra hogy értékeljünk amink / akink van, és hogy ezek segítségével újat és még jobbat / szebbet alkossunk.
2016. márc. 24. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
100%

Én is félek,de tudom sajnos elkerülhetetlen a halál :(


Én nem gondolkozok róla,mert akkor napokig nagyon rosszul érzem magam.



Amúgy mindenki fél,hogy elveszti egy szerettét,de ezen nem szabad agyalni.


Tudom nem ember, de nekem szinte családtag,van egy 14 éves kutyusom és rettegek,hogy bármikor itt hagyhat 10 éves voltam mikor kaptam,vele nőttem fel szinte.

Vesztettünk már el kutyát nagyon nagy fájdalom és űr maradt utána.


Ha egyik szülőmet,testvéremet veszteném el az számomra nagyon nagy trauma lenne.

De ez ellen nem lehet mit tenni sajnos!! Élet rendje.

2016. márc. 24. 20:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:

Szerintem is normális.

Én tudod mitől félek? Sajnos olyantól ami egyszer úgyis el fog jönni: néha kimegyek az előszobába, konyhába és megállok egy percre és elképzelem egy-két pillanatra, hogy lesz még idő mikor már ebben a lakásban már csak én leszek... senki nem fog a konyhában cigarettázni leoltott lámpával, senki nem fog utánaszólni hogy "tedd már le azt a bagót", csak ott fogok állni, ezen merengeni és annyi hagyja el a számat: "hiányoztok"!

Akárhányszor erre gondolok, mindig elsirom magam (vagy elkönnyezem magam).

Kérdem én, ez normális?

De nálam pl ez csak 20-adik életévem után kezdett el bevillani, azelőtt nem is gondolkoztam hasonlón.

2016. márc. 24. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:

A szomszédom 70 éves, az édesanyja 90, lehet, hogy ti is csak idős korban veszítitek majd el az édesanyátokat..

Kérdező, édesanyád élhet még nagyon sokáig, hiszen még fiatal, 53 évesen még sok hosszú évtized van előtte. Ezekre gondolj! Jó egészséget kívánok neki!

2016. márc. 25. 08:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:

Félek tőle, főleg mióta sok olyan körülöttem lévő barát/ismerős veszítette el a családtajgait, szüleit, akiknek hasonló korúak voltak a szülei mint az én szüleim. Nem idősek, édesanyám 50 éves, apukám 55, de mostanában nagyon sok olyan embert hallottam, hogy meghalt, akik hasonló korban voltak. Tudom, hogy ez az élet rendje, hogy egyszer meghalunk, de erre nem lehet felkészülni. Nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, ráadásul együtt is dolgozunk, így kb. tényleg mindent együtt csinálunk és nagyon benne vagyunk egymás hétköznapjaiban is, így borzasztó lesz megélni azt, ha már nem lesznek. De megpróbálok nem ezen gondolkozni mert csak rosszabb szerintem, és megkeseríti az ember napjait.

Biztosan nehéz időszak lesz mindenkinek, de egyelőre a jót nézem, és azt, hogy vannak nekem!

2016. márc. 25. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

"Ti nem szoktatok erre gondolni? Csak én félek ennyire ettől?

25/n"


...és arra még nem gondoltál, hogy ez történhet fordítva is?

(Az élet ugyanis egy halálos "betegség")

2016. márc. 25. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
20%

25 éves felnöt nönek ne csak baráti köre legyen de már családja is

nem lehet öröké gyereként élni és retegni mikor halnak meg a szülök akik biztositják a gyerek sztátuszt szánalma...

2016. máj. 11. 02:39
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!