Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit válasszak? Magamat vagy a...

Mit válasszak? Magamat vagy a családomat?

Figyelt kérdés
A családomra sajnos az utóbbi időben eléggé rájár a rúd, és nem tudom jobb lesz a helyzet valaha is. Úgy kezdődött, hogy pár éve anyukámról kiderült, hogy beteg. Elég súlyosnak tűnt a dolog, de szerencsére használtak a kezelések, és most már jobban van, de azért vigyáznia kell magára. Aztán nagymamám is lebetegedett, és emiatt, plusz a kora miatt is, sajnos már nem tudta ellátni magát, így hozzánk költözött. Nem szorul állandó felügyeletre, de azért elég sok figyelmet igényel, főleg hogy egyre rosszabb a memóriája is, néha nem is ismer fel minket. Az ellátásáról gyakorlatilag anyukám és én gondoskodunk, apukám rengeteget dolgozik, alig van itthon. Szívesen segítek, mert végül is azért van a család, de közben úgy érzem kezdek megőrülni. 24 éves vagyok, és semmi életem nincs. Van egy pocsék munkám, nulla szabadidőm, párkapcsolatom pedig évek óta nem volt. Fiatalabb koromban egy csomó vágyam és tervem volt, aztán jöttek a problémák, és mind feledésbe merült. Tudom, hogy ha itthon maradok, nem is fognak soha megvalósulni. Ha nem változtatok hamarosan, előre látom, hogy örökre itt ragadok egy munkával, amit utálok (ebben a "város"-ban semmi munkalehetőség nincs), és maximum, ha egyszer lesz párom, ő fog hozzánk, vagyis a szüleimhez költözni. Elkeserít, ha erre gondolok, de másrészről a szüleimet, főleg anyukámat se hagyhatom cserben. Fogalmam sincs mit csináljak, kilátástalannak tűnik ez a helyzet. Ti mit tennétek a helyemben? Bármilyen tanácsot szívesen fogadok! És köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta! :)
2016. márc. 18. 23:01
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Ennyire azért nem érzem súlyosnak a helyzetet, hogy választanod kelljen a családod, és saját magad. Anyukáddal ülj le beszélgetni komolyan, hogy a dologba vigyetek valami rendszert, hogy pl egyik nap ő, másik nap te vigyázol a nagymamára. Meg kell érteniük, hogy ennyi idősen szükséged van magánéletre már. Ha ezt teljesen megvonják tőled,megvonod magadtól, akkor azzal annyit érsz el, hogy lesz plusz még egy beteg ember a családotokban.
2016. márc. 18. 23:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Nem arról van szó, hogy így nem mehetek el sehová, ezt azért szerencsére még tudjuk oldani. Sokkal inkább a munkáról, vagyis a munkalehetőségek hiányáról felénk. Az az igazság, hogy szeretnék Pestre költözni, befejezni az egyetemet levelezőn (amit annak idején félbehagytam), és utána a szakmámban elhelyezkedni valószínűleg ott helyben. Csak hát ezt a tervet egyelőre még nem is mertem itthon felhozni.
2016. márc. 18. 23:23
 3/6 anonim ***** válasza:
82%
Vannak azért lehetőségek. A nagymamádat el lehet helyezni otthonban, ahol szakszerű felügyelet van és ez már sokat javít a helyzeten. Tudom, érzelmileg nagy harc, de nem csak a nagymamád és a szüleid vannak a világon, neked is élned kell a saját életed. Annak nincs értelme, hogy felőröld magad, kiégj, depressziós légy, később pedig magadat ostorozd a hibás döntésért.
2016. márc. 18. 23:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
100%

Fejezd be az egyetemet mindenképp. Szép, hogy segíted őket, de nem mehet rá a teljes életed arra, hogy mi van most a nagymamáddal. Nagyon szép tőled az is, hogy félredobtál mindent anyukád betegsége miatt, de vissza kell térned a saját életedbe most azonnal. Önző dolog lenne, ha nem akarnának engedni.

Ha megvannak a képességeid és a motivációd, akkor muszáj tanulnod. Nekem erről mindig az én nagymamám jut eszembe. Nagyon szegények voltak, ezért nem tanulhatott és ezt tmindennél jobban bánta. Nem a pénzt sajnálta amit ezen elvesztett, hanem sokkal inkább a lehetőséget. Így mindent megtett, hogy anyukámnak ezt ne kelljen megélnie. Az ő áldozatos munkájának köszönhetünk anyukámmal mindent. Egyedül az ő érdeme, hogy egy paraszti családból pár év alatt simán felső középosztályba emelkedtünk. Ha elküldi anyukámat dolgozni, hogy beteg a dédnagymamám, hogy kevés a pénz, vagy bármi más, akkor még ma sem tartanánk sehol. Nem csak anyukám, hanem jó eséllyel én sem. Amíg egy család többet foglalkozik a múlttal, mint a jövővel, addig az elkövetkező generációktól vesz el. Értem, hogy szükségük van rád, de szerinted nagymamám luxus otthonban töltötte volna az utolsó éveit, ha nem juttat minket hozzá elég magasra? A lehető legostobább döntés téged visszafogni. Rossz neked, a leendő gyerekeidnek és a szüleidnek is, ha idős korukban nem tudod megoldani az ápolásukat. Mindezt azért, hogy a nagymamádnak, aki néha meg sem ismer és valószínűleg nem is kérne soha ennyi áldozatot,ha még átlátná, egy kicsit jobb legyen.

Ülj le anyukáddal és mondd el a tervedet. Legkorábban ősztől tudnál újra tanulni úgyis, ha pótfelvételin tudsz jelentkezni.

2016. márc. 19. 00:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:
Levelezőn bárhonnan befejezheted az egyetemet, akár otthonról is, ahol nem kell albérleti díjat fizetned. Végzettséged ezek szerint nincs, így Pesten sincs sokkal több lehetőséged, pláne olyan, amiből kitermeled a pesti albérlet+a megélhetésed költségét. A szabadidőd pedig távolról sem 0, ahogy válaszodban írtad, a párkapcsolat létesítése piszkosul nem azon múlik, hogy Pesten élsz-e vagy otthon. Nekem nem úgy tűnik az eddigiekből, hogy az életed az otthoni problémák miatt siklott ki, ez sokkal inkább rajtad múlt, épp ezért azt gondolom, hogy a dilemma nem a "család vagy én", hanem az, hogy mikor kezded el végre megtenni a helyzeted javításáért mindazt, amire már eddig is megvolt a lehetőséged.
2016. márc. 19. 06:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Az egyetemet befejezhetném itthonról, csak azért így, napi 10-12 óra munka, plusz az ápolás mellett nem olyan könnyű. De nem is ezzel lenne a baj, hanem hogy utána 100 százalék, hogy itt nem tudnék a szakmámban elhelyezkedni. Ha maradok, fölösleges elvégeznem az egyetemet, csak azért hogy legyen egy papírom, és továbbra is a helyi étteremben dolgozzak. A párkapcsolat és a szociális élet hiánya tudom, hogy az én hibám, nem is tagadtam ezt soha. Csak belefásultam már az egészbe, soha semmi ilyesmihez nincs már kedvem.

Köszönöm egyébként a biztatást, nagyon jól esett! Már csak az is segített, hogy valakinek elpanaszolhattam a problémáimat! :)

2016. márc. 19. 13:13

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!