Kit válasszak vagy mit tegyek, hogy fel tudja dolgozni?

mi az hogy kit válasszál? ugye ez nem komoly? gondolom felnőtt ember vagy,jogod van a boldogsághoz. anyukád meg majd idővel megismerkedik olyan férfival akivel jól kijönnek stb..de nem a te feladatod addig vigyázni rá..

annyit tudsz tenni,hogy vagy veszel neki egy kis jószágot,kutyát vagy macskát. vagy segítesz neki neten ismerkedni,megmutatni a társkeresőket. lehet közhely, meg sokak szerint gáz neten ismerkedni. de így több emberrel van lehetőséged beszélgetni/ismerkedni,mint a hétköznapi életben.

de a kisállat mindenképpen jó ötlet.

és amiatt nehogy otthon maradj,mert egyedül van..

hívd fel sűrűn és amint tudod látogasd meg.. de éld az életed!

Majd feldolgozza, ez az élet rendje, hogy a "gyerek" elköltözik. Javasolj neki különböző klubokat, hogy járjon el oda. Varró, nyugdíjas klub,vagy ami van.

Küld el kávézni, színházba a kolléganőjével (kollégájával).

De ez érzelmi zsarolás, és nem szabad hagyni, hogy etől Te érezd magad rosszul.

Nézd, én is utálom a magányt, és félek egyedül. Nekem nagyon jó volt, hogy a fiam és a lányom is velem éltek. De az élet rendje, hogy a gyerekek "kirepülnek" a családi fészekből.

Bevallom 3 napig csak sírtam amikor a fiam elköltözött (külföldre ment). Pár hónappal később megint 3 napig sírtam mert a lányom is elköltözött, hogy a barátjával közös életet éljen.

Azt hittem, hogy magamra maradok, hogy teljes magányban leszek. De amióta elköltöztek sokkal többet beszélgetek velük, és mindig jönnek. Voltaképpen így is jó. Magam vagyok, de tudom bármikor számíthatok a srácokra ha igényem van rá. Lányom ha csak 2 percre is de minden nap felhív, hogy tudassa minden oké. Nem várom el, de jól esik, még akkor is ha csak annyit mond, hogy " jó éjszakát"..

A fiam még mindig külföldön él, és ő hetente egyszer felhív amikor beszélgetünk fél órácskát.

Szóval nem kell aggódni anyud miatt. Igen, sírni fog ha elmész.. lehet 1 héten keresztül is, de ha te igyekszel, hogy kapcsolatban maradjatok, még ha csak napi 5 percre is, az már sokat fog segíteni.

Szerintem egy bizonyos kor felett azért megváltoznak az emberi prioritások, illetve az elsőbbségi sorrend. Ez az élet rendje.

Ezt anyukádnak is meg kell értenie, neked egyszer elkezdődik a magánéleted, és ha van is rá lehetőséged hogy költözz barátodhoz/vagy el vele külön, én nem is haboznék.

"gyülöl egyedül lenni de nem gondolom azt, h vele kellene leélnem az életem..."

Az hogy ő nem tud szocializálódni, nem a te hibád. És ezért nem kell legyen lelkifurdolásod. :)