Mit választanátok? Az önállóságot vagy az anyagi támogatást?

Költözz olcsóbb albiba, és akkor nem kell majd a +50.000ft.

Én messzebb költöznék. És ott lehet, hogy találnál jobb munkát is, így talán nem lenne szükséged a segítségükre.

Esetleg valami mást tanulni, amivel jobb lehetőségeid lennének? Nyelv, új szakma, szak?

Nincs az a pénz, amiért feladnám az önállóságomat.

Én ennek a pénznek a sokszorosát sem fogadnám el,ha így irányítanának miatta!

Ennyire visszaélni a "kedves segítséggel"! Biztos, hogy nem fogadnék el tőlük semmit ilyen áron. Lehet, hogy szakmámon kívül, de inkább keresnék olyan munkát, amiből fenntarthatom magam.

Én megértem, hogy milyen anyagilag megszorulva lenni és hogy a "keress olcsóbb albit" szöveget csak kimondani könnyű, csak annyit tennék hozzá, hogy lakótársakkal lakni jó eséllyel messze nem ennyire megterhelő, mint amit a szüleid csinálnak veled.

Egyértelműen a függetlenség! Borzasztó egészségtelen felnőtt, dolgozó embereknek így függnie a szülőktől. Én is hasonló cipőben vagyok, szerencsére egyetem alatt elkerültem otthonról, és bár néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne, ha a fizum felét éveken át félre tudtam volna rakni, de akkor nem tartanék ott a személyiségfejlődésben ahol tartok. Nem ér annyit. 23 évesen egyedül lakni szerintem nem gazdaságos, legtöbben lakótársakkal bérelnek külön szobát, úgy olcsóbb. Te tudod, de én biztos nem hagynám magam. Persze egy normális szülő-gyerek kapcsolatba bele kelljen hogy férjen hogy tiszteletben tartják a magánéleted, cserébe te ellátod magad, ahogy tudod, de ha gond van, esetleg váratlan nagyobb kiadás, azért fiatalként jó, ha melletted állnak, nálam ez működik. Gondolj bele, mi lesz 5 év múlva, ha így megy tovább, esetleg családod lesz, akkor is tőlük függsz majd? Vagy beletörődsz, hogy ennyit keresel, vagy keresel egyéb bevételi forrást, esetleg lenyeled továbbra is... De ez így magától megoldódni nem fog...