Hogy mondjam el a szüleimnek azt hogy az bánt hogy soha nem lehet barátnőm?

Kit érdekel, hogy mi volt óvodában? Most úgy őszintén?! Én már a csoporttársaim nevét se tudom, engem is csúfoltak, volt, hogy nem akartak velem játszani, de most mégis egy normális és kiegyensúlyozott ember lett belőlem. Mert én vittem / viszem valamire, ők meg még mindig abban a kis községben rohadnak meg a feltuningolt ladájukkal meg marokmarcsával.

Szakadj el ettől, még előtted az élet. Járj el bulizni, kapcsolódj ki egy kicsit és ne pörögj azon, hogy mi van a csajokkal. Majd jön magától.

Az van, hogy nem vagy elég erős. Nem is tudom elképzelni, mit sportolhatsz...

Kezdem azzal, hogy nem a múltban kell vergődni, úgyse tudod megváltoztatni.

A másik, hogy amilyen savanyú és búvalba.szott vagy, nem leszel szimpi, és ezt nem a külsőd meg a péniszed okozza. Utóbbit ugye nem is látják. Vagy tévedek?

Hiszed vagy sem, nagyon sok embernek volt sza.r gyerekkora, pl. nekem is.

Alacsony, pattanásos, túlsúlyos kislányként szerinted engem mennyit bántottak a suliban? Nálam sem álltak sorban a fiúk, hogy járjanak velem. Sőt hogy "egyszerűbb" legyen, még anyám is sokat vert, kész idegbeteg. Le se sz.arta soha, hogy mi van velem.

De valahogy ezt lesz.artam, és megráztam magam, továbbmentem. Mindig is erősebb voltam belül, mint az átlag. Kicsit fogytam, és a pattanások se akarnak eltűnni, szóval semmi olyan nincs a sztoriban, hogy hirtelen a rút kiskacsa hattyúvá változott. De a pozitív, vidám személyiségem miatt mindig voltak barátaim, rám talált a szerelem is, családom van, jó munkám, stb.

Te meg próbálj meg rohadt gyorsan változtatni a szemléleteden!!!

1. Legyél végtelenül hálás, amiért kaptál egy ilyen anyát! Én mondjuk a fél lában odaadtam volna, ha egyszer az életben észreveszi, ha baj van, és mindkettőt, ha megkérdi, mi bánt.

2. Van lehetőséged rendszeresen sportolni.

Ezt se kelljen már elecsetelni, micsoda szerencse.

3. Nem kötelező, hogy mindenkinek legyen barátnője, szomorú, de ez van. Ennél nagyobb tragédia is érhetne, mint hogy nincs csajod, és vannak még dolgok, amik boldoggá tehetnek. Ezeket keresd meg. Lehet ez egy hobbi, művészet, vagy a sport, ha már egyszer éveket szántál rá.

4. Nyugodtan mondd el a bajod az anyukádnak, sokat fog neked segíteni. Lehet, hogy nem mai csirke, de hidd el, többet tapasztalt a férfi-nő kapcsolatokról, mint hinnéd. :) Lehet pár jó ötlete.

Szerintem nagyon negatívan látod magadat, ez semmiképpen nem fog segíteni neked.

Én pajzsmirigy-problémákkal küzdök gyerekkorom óta. TÚlsúlyos vagyok, az átlagosnál jobban szőrösödöm, a bőröm is megsínyli. Pokoli volt szembesülni ezzel tinilányként. Én is azt gondoltam, ez így, ahogy vagyok, senkinek nem kell majd. Persze, kezelnek, szedek gyógyszert rá, javulgatott is a helyzet, de modell sosem leszek, bársonyos bőrrel.

És tudod mit? Amikor eljutottam odáig, hogy már annyira bebeszéltem magamnak, hogy egyedül kell leélnem az életemet, elmentem pszichológushoz. Jót tett. Megértettem, hogy nem könnyű, de nekem ezekkel a dolgokkal kell leélnem az életemet. De nem ezek uralják az életet. Van egy csomó jó tulajdonságom is, azokat kell hangsúlyoznom. Értelmes vagyok, jó a humorom (nem én mondom, hanem a barátaim), hibája pedig mindenkinek van.

Nem azonnal, de egyszer csak találkoztam azzal a férfival is, akit jobban érdekel a személyiségem, mint a pár kilónyi pluszom meg a többi bajom.

A hozzáállás sokat számít, amíg otthon ülsz és ilyeneken gondolkozol, tényleg nem lesz senkid. Honnan is lenne? De kell, hogy legyenek jó tulajdonságaid is. Biztosan vannak. KEresd meg azokat és hajrá. Nem mindig lesz egyszerű, de egyáltalán nem reménytelen a helyzeted. Hidd el.