Gyűlölöm az anyámat. Létezhet erre megoldás? Mégiscsak az anyám.
Sajnos ez nem egy tinihiszti, kiléptem már a tinikorból. Sőt, akkoriban még sajnáltam is őt, amiért velünk kell élnie (ennyire átmosta az agyamat). Ahogy felnőttem már átlátok mindent, és így kezdődött a gyűlölet.
Alapvetően nem mutatom felé, elbeszélgetünk, de a szívem mélyén remélem, hogyha elköltözök sose látom többé. Ha veszekszik velem, akkor legszívesebben.. Inkább le sem írom..
Nem szeretném túlságosan kifejteni, mert szerintem olvassa ezt az oldalt. Röviden annyit írok, hogy sose éreztette velem, hogy szeret vagy büszke rám, szépnek tart. Mindig a másik lány volt szebb, mindig a másik volt az okosabb. Egyszer sem mondta, hogy szeret, egyszer sem ölelt meg, vagy adott puszit. (legalábbis ovis korom óta..) Nem játszott velem, nem kérdezett semmit, ha sírtam.
Ő csak csendben (most már hangot ad annak, hogy neki mennyi dolga van... A 3/4 házat én takarítom, én csinálom a legtöbb házimunkát.. 8 óra fizikai munka után, míg ő 3 órát dolgozik egy irodában) takarított egész nap, meg csinálta a háztartásbeliek munkáját (fél nap filmet nézett). Ezekben nem segíthettem, mert "te nem tudod jól csinálni". Sokáig sajnáltam, mára ez elmúlt.
Ezután már segíteni sem akartam többet, minek, mikor évekig próbálkoztam és elhajtott???
Ezek mellett tipikus magyar, minden mindig rossz, neki a legrosszabb, neki fáj a legjobban, stb.
Nem szeretem, a tiszta háznál fontosabb lett volna az együtt töltött idő és ez nagyon fáj. Volt idő, amikor közeledni akart hozzám, de képtelen voltam hagyni. Úgy érzem ha meghalna még sírni sem tudnék.
Mit tegyek ilyen érzelmeknél? Nagyon rossz, hogy a saját anyám iránt érzem ezt.. Beszélni nem merek vele, sose beszéltünk komoly dolgokról. Úgy érzem olyan sebek vannak bennem, amiken sose lépek túl, és sose rendeződik ez a kapcsolat. (különben a testvére máig haragszik mamára, úgy látszik genetika..)
De az nem zavar, hogy DOLGOZOM ÉS MAGAMNAK FIZETEK MINDENT?
Gondoltam nagybetűvel írom, hátha észreveszed!
Akik nem voltak hasonló családi helyzetben, azok tényleg sosem fogják megérteni, milyen ez. Szerintem egy anya nem attól lesz anya, hogy a világra hozott téged, hanem mert úgy viselkedik, mint egy édesanya. Ezért nem kell arra hivatkozva bűntudatot érezned, mert mégiscsak az anyád. Megértem, hogy jelenleg nem tudsz minden kapcsolatot megszakítani vele, de ha úgy érzed, hogy a kapcsolatotok csak negatívumot hoz az életedbe, és nem akarod helyre hozni, akkor folytatni sincs értelme. Persze mindenhez két ember kell, de ha ő nem nyúl érted, nem keres, nem érdeklődik, akkor az elég egyértelmű.
A pszichológust amúgy én is jó ötletnek tartom, nem is azért hogy helyrehozd a kapcsolatotokat, hanem hogy helyrehozd magad! Én legalábbis ezt ajánlom, bár nem tudom, mennyire viselt meg lelkileg ez a dolog. De sok dologban segíthet, a jellemeden és azon is ahogy a világra tekintesz.
(Azt meg már csak zárójelben merem megjegyezni, hogy nem kell minden nőnek gyereket szülni meg családot alapítani. Aztán jöhetnek a lepontozások...)
Köszi nektek (is) a kommentet.
A felszínen nem nagyon visel meg, de amikor ennyire kiborulok, akkor mindent elfojtott érzelem, sérelem feltör. Az érzelmeimet nem tudom megélni és kifejezni sem. Csak elfojtom, és majd lesz velük valami.
Pszichológust valahogyan megpróbálom összehozni, ha már ennyien írtátok. Lehet segítene.
Kérdező, a #31-ben van az igazság szerintem is. Túl kell lépned ezen a "mégiscsak az anyám"-dolgon, szemmel láthatóan nem ér ő annyit, hogy magadon állj bosszút az ő hibáiért.
Ha legközelebb beléd köt, akkor meg világosítsd fel, hogy nem te kérted, hogy ő gyereket vállaljon, nem te vállaltad őt, hanem ő téged, ideje, hogy ezen elkezdjen elgondolkodni...
Sajnos sok ilyen megjegyzésen túl vagyunk már. Nem csak ebben a témában.
Például egyszer feljött az unoka téma, mire ő mondta, hogy "nehogy valaha rám merd sózni őket". Erre én azt mondtam, hogy majd öreg korodban hiányolni fogod ezt, mert hogy vinni nem fogom őket, az biztos.
szintén hasonló volt a rokonlátogatás téma. "Minek jönnek ezek már megint, utálom őket" (mindenkit utál). Bezzeg öreg korodban jól esne majd, ha látogatnának...
Ezekre sose tudott mit reagálni.
A 3/4 házat én takarítom
hogy csinálnál már te mindent, a diákmelod meg nem 8 órás és legfeljebb a bérletre elég, ne hisziz túl mindent
Gondolom jól ki lett gyomlálva ez a kérdés, néha nem nagyon érthető.
Ebben a kategóriában meg sok meglett, megkeseredett 50-es 60-as nyanya van.
Bár elég megnézni a híroldalakat, amik face profillal kommentelhetők, olyan boszorkák tombolnak ott, mindegyiket egy zongorával kéne kilapítani, meg csíkos harisnyát adni rájuk. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!