Hogyan szólhatnék neki óvatosan? (hosszú)

Apukámról van szó..

Első évemet nyomom az egyetemen, vizsgaidőszak van és, hogy be tudjam osztani az időmet pontosan betartom, hogy melyik nap milyen időben mit tanulok, hova megyek, mikor vásárolok, alszom stb..

Szeptember elejével elköltöztem otthonról, kollégiumba nem vettek fel, albérletben lakom, amit az árvasági támogatásomból és apa kiegészítéséből fizetünk.

A vizsgaidőszak kezdetével nem napi 3x hívtam apát, hanem mindig egyszer este fél órára, mert nem volt időm rá, másra koncentárltam. Két hete nagyon arrogáns lett, hogy nem tanulok, hazudok neki, nem tudok semmit, ő tanulás nélkül letenné a vizsgáimat, én miért szenvedek vele, költözzek haza... Mindennap előhozta ezt, már nagyon zavart, de tudom, hogy otthon egyedül van, alig néz rá valaki, ezért fordulhatott így be ezekre...

A legnagyobb gond ott kezdődött, hogy múlt héten hív délelőtt, hogy "ITT ÁLLOK MÁR EGY PERCE AZ AJTÓBAN ENGEDJ MÁR FEL!"... Hát nem is tudtam mit reagálni, nem volt megbeszélve, hogy jön... Itt volt, fel- alá járkált, megjegyzéseket tett, a lakásra (rendben tartom) porig oltott, hogy nem tanulok, azt mondta, hogy pár nap múlva megint jön ELLENŐRIZNI.... 300 km-re lakunk innen, nem tudom, hogy miért jött csak úgy fel tényleg kb 10 percre.

Próbáltam vele beszélgetni, hogy van, mit csinál itt, kér-e kávét, de nagyon semleges volt.

Ma megint betoppant, úgy, hogy 3 napja nem vette fel nekem a telefont. Mondja, hogy hozott alapanyagokat pakoljak el a konyhában, mert ő főzni fog... Hát megint döbbenten álltam, de próbáltam neki nem mutatni, hogy zavar, nem akartam hálátlannak tűnni, hogy zavar engem ott, aminek a nagy részét ő fizeti. Nem arról van szó, hogy nem látom szívesen, mert az apukám...

Megpróbáltam neki megmondani a múltkori esett után, hogy ne jöjjön váratlanul, mert szeretném magam tartani az elképzelt időbeosztásomhoz... Ez után nem beszélt velem 3 napig, miután megmondta, hogy csak én vagyok neki, kegyetlen vagyok vele, kiutálom őt az életemből...

Nagyon rosszul esik, de a fontos vizsgáim még most következnek és nem bírom elviselni, de megbántani sem akarom..

Fontos tudni, hogy hajlamos a súlyos depresszióra és pár ilyen " megjegyzéstől" is teljesen befordul.

Hogyan mondhatnám el neki úgy, hogy beszéljen is velem és tudomásul vegye, hogy most nekem van most más nagyon fontos esemény az életemben?

Köszönöm, ha segítetek!