Hogyan békíthetném meg anyát? Nem akartam leszólni az életét

Terhes vagyok, így borult az egész eddigi tervem az életemet illetően. De ez nem baj, mert boldogok vagyunk, csak számomra néha még felfoghatatlan ez az egész.

Tegnap beszélgettem anyával és mondtam, hogy akkor a jogi egyetemet még pihentetem, baba mellett azt nem végezném el, de egy könnyebb szakot igen, mondjuk a Corvinuson. Erre mondta, hogy szerinte ez hülyeség, annyi időm lesz még tanulni később, a pici ovis koráig felesleges ilyennek foglalkoznom. Ez kicsit rosszul esett, mert nem azért tanultam keményen, tettem nyelvvizsgákat, nyertem versenyeket, hogy utána kb. a kukában landoljon az egész és azt mondtam anyának, hogy nekem nem elég az, hogy utazgatok, gyereket nevelek, vásárolok és a Belvárosban császkálok egész nap a barátnőimmel, nekem kell valami cél. És úgy értette, hogy ezzel rá utaltam, mert ő kb. ezt teszi, sosem dolgozott. De ez nem baj, mert neki ez elég, nagyon jó anya és feleség ettől függetlenül. Csak nekem kevés lenne ez...

Ezért most megsértődött rám és alig szól hozzám. Ma is hívtam, hogy kinéztem 2 babakocsit az interneten, de nem tudom, melyik lenne a legjobb, eljöhetne velem megnézni őket a boltba délelőtt. Erre közölte, hogy dolga van. Aztán kérdeztem, hogy nem ebédelünk-e együtt kedden és utána elmehetnénk ruhákat venni apa születésnapi meglepetésére, de azt is lemondta.

Reggel kértem, hogy segítsen egy irodalmas házidolgozatban, de annyit mondott rá, hogy ő ehhez úgy is hü.ye, kérjek meg valakit, aki egyetemet végzett...