Érdemes felvennem a kapcsolatot az édesapámmal?

A leveles variációt már megtettem 16 évesen, nem vagyok benne biztos, hogy eljutott hozzá. Lehet, hogy a saját keserűségemre, de legalább a szemébe mondhatnám, amit gondolok és ez jelentős lépés lenne afelé, hogy feldolgozzam, akkor is, ha semmilyen kapcsolat nem alakulna ki ezáltal.

Sajnos nem babakoromban kerültem gondozásba, 14 évig hallgathattam anyámat, hogy mennyire gyűlöl, mert az apám lánya vagyok. Családom kb sose volt, családnak maximum a párom számít aki mellém áll, senki más. Anyám elvágta az ő rokonságát felém, apám meg egy remélt normális élet miatt vágta el.

Igen, találkoztam a feleségével, nem is egyszer, mivel már 4-5 éves lehettem mikor összejöttek, tehát másfél-két évig , amikor elvitt apám, akkor hozzájuk mentünk, mert már vele élt. Az igazi szakadás akkor történhtetett, amikor náluk aludtam egy hétvégén, mert egy szobás volt a lakás, mindössze egy francia és egy garlériaágy volt. Terv szerint én és a nő fia apámmal aludtunk volna, de én addig bökdöstem és ütögettem a gyereket, míg fel nem menekült az anyjához a galériaágyra. Innentől apám soha többet nem vitt oda, mindig a mamámhoz vitt és ott játszott velem. De én az emlékeimben mindig is valódinak éreztem a szeretetét irántam, ezért is nem értettem sokáig, hogy miért nem jött többé.

11 éves voltam, amikor utoljára tudtunk beszélgetni, akkor mondta, hogy a felesége féltékeny rám és anyámra. De apám sosem hibáztatott engem, még talán anyám döntéseivel is megbékélt, elvégre miután megszülettem még másfél évig velünk élt, annak ellenére hogy anyám és közte már mindennek vége volt.

Többek közt azt is szeretném, hogy tudja a hölgyemény, hogy annak ellenére, hogy próbálta apámmal elfeledtetni, én még mindig létezek és nem vagyok neki hálás, sőt, akármi történjen egyvalami nincs, amin változtatni tud: vér vagyok a véréből, apám teljes női mása és ezt nem tudja már visszacsinálni semmivel.

Lehet, hogy utána egy időre magamba zuhannék, de segítene az elcseszett gyermekkoromon való továbblépésre, ha face to face megmondanák a szemembe a frankót, de a mostohabátyámmal aki csak felvett névről lett testvérem, vele sem lennék úrihölgy.

Anyámmal már közöltem a véleményem az elmúlt 20 évről, és most velük is szeretném megosztani, sőt jobb és velősebb válaszokat várok, mint anyámtól, továbbá jobb indokokat apámtól mint 10 éve.

Kedves Válaszolók!

Úgy esett, hogy éppen a nyomozómunkáman csúfosan elbuktam, vagyis inkább lebuktam, mert egy közös ismerős elárult csalárd módon :)

A mostohabátyám felvette velem a kapcsolatot és bizony kellemeset csalódtam, mert pont olyan melegszívű és kedves természetű, mint én alapjáraton. Még egyelőre nem találkoztunk, mert vidéken van, de biztos vagyok benne, hogy előben sem csalódom benne. Apának jelzett, hogy keresem és folyamatban van a kapcsolatfelvétel.

Kiderült, hogy évekkel ezelőtt elváltak és fogalma sem volt, hogy hol keressen, mert anyáméknál már nem voltam, nagyanyám meg neki sem mondott semmit rólam (amíg ennek az ellenkezője nem bizonyosodik be, elhiszem, sőt kinézem az öreglányból), tehát lényegében egy kis rosszindulatnak és a sors fintorának köszönhető, hogy miután anyáméktól elkerültem, nem tudtuk egymással felvenni a kapcsolatot.

Hogy ezek után mi jön azt nem tudom. - Az bizonyos, hogy neki is - csak úgy, mint anyámnak - fel fogok tenni néhány kellemetlen kérdést és a reakciójától függ a továbbiak alakulása.

Számomra fontos az, hogy felfogja (ő is), azt hogy nekem ez egy átok volt és olyan töréseket szenvedtem, amik örök életemben el fognak kísérni, remélem nyomós indokkal történt mindez.