Vallásos szülők ateista gyereke. Megbékéltek a szülők?

Katolikusok nagyon agresszívan tolják a vallásukat mások orrába. Sok hívőt veszítenek ezzel.

Én már gimi óta nem járok misére. Mondjuk miután egy pap összeadta apámat az új feleségével, hogy még anyámtól sem vált el, megkérdeztem a papot, mit gondol erről. Hát a válasz segített eldönteni, hogy katolikusok csak a pénzért csinálják a vallást.

nekem a nagymamám volt vallásos. de egyik gyereke se követte ezt,ahogy már nem volt muszáj(ahogy külön költöztek). évekig próbált hatni a gyerekeire. de egy idő után beletörődött. (persze voltak próbálkozások, bibliát adott mindig karácsonyra stb).

de tudok olyat is az ismeretségi körömben,ahol kitagadták a lányukat a szülők, mert ő megmondta,hogy köszöni szépen,de nem kér ebből a vallásból. bár ők Jehovák. de ezt azért elég undorító dolognak tartom,hogy egy szülő képes legyen úgy tenni,mintha nem is lenne gyereke..csak mert ő nem vallásos..

én igyekszem tiszteletben tartani mások hitét. de cserébe elvárom,hogy ők is tartsák tiszteletben,hogy én miben nem hiszek, és ne próbálják meg rámerőltetni. én se erőltetem senkire,hogy legyen ateista.

egy katolikus néni mondta nekem egyszer, hogy őt úgy tanították, hogy ha a gyereke nem követi az ő vallását, az az ő hibája, és megveri őt Jézus. A kisfia, aki addig nem akart misére járni, ettől kezdve persze járt. De nem hiszem, hogy belül az a fiú tényleg akarja a vallást, csak fél attól, hogy anyukáját megveri Jézus...

Ha a szülő tényleg szereti a gyerekét, megvárja, míg az saját maga dönti el, hogy hisz vagy nem. Persze ahhoz joga van, hogy a saját világnézetét neki elmondja, ebben nevelje amíg kicsi, de ha a gyerek felnőtt, neki kell döntenie. Nálunk fordítva volt, szülők ateisták, én a vallás mellett döntöttem. Először nagyon ki voltak akadva, de megbékéltek.

A feleségem szülei vallásosak (volt náluk egyházi esküvő és misére járnak), az én szüleim nem vallásosak és ráadásul elváltak. Meg se vagyok keresztelve, ateistaként neveltek.

Ilyen előzmények után összeházasodtunk a feleségemmel. Anyósék persze fűzték a fejemet az egyházi esküvő miatt, de nem sikerült rábeszélniük (polgári esküvőnk volt).

A feleségemmel megbeszéltük,

hogy ha lányunk születik akkor megkereszteljük, ha fiúnk akkor meg nem. Született egy lányunk, majd rá egy fiú. Az anyós persze tapsikolt örömében mikor a keresztelő volt, de a fiam továbbra is maradt kereszteletlen. Ez nem tetszik neki.

Szerintem lassan beletörődnek, hogy én ilyen vagyok.

Ne is foglalkozz vele.

Te életed.