Miért szerettek minket gyerekeket?

Szerintem ezt nem lehet szavakkal elmondani. Csak azt tudom bármikor bármit megtennék értük. Csak boldogok legyenek ez úgy jön és természetes is. Asszem.

31f

Én a jól nevelt, normális gyerekeket szeretem. Egyszer vigyáztam egy ismerősöm két gyerekére. Jól éreztem magam velük és a humoruk is jó :)

A neveletleneket viszont nem tudom szeretni, pedig tisztában vagyok azzal, hogy NEM az ő hibájuk, csak mert a szüleik mindent rájuk hagynak. Egyik rokonomnak ilyen gyerekei vannak. Amikor náluk voltunk vendégségben, a gyerekek a kanapén ugráltak. Okés, hogy ebben a házban laknak a szüleikkel, de miért kell tönkretenni a drága holmijukat? Emellett le is eshetnek és megüthetik magukat. Rájuk szóltam kedvesen, hogy ez nem jó dolog és le is eshetnek és az esés fáj. Ők meg bamba képpel néztek rám. Megismételtem, de akkor sem hallgattak rám. Erre az anyjuk mondta nekem, hogy hagyjam őket, még gyerekek! Erre 10 perc múlva az egyik valahogy leesett (egy puffanást hallottam a hátam mögött) és olyan hangosan bőgött, hogy a tesóm fülét sértette. Az unokatesóm mondta az anyukának, hogy mi a véleménye erről? Mire ő: hagyjál békén!

"a szemük láttára alakult ki?"

Ó, de kedves kis kérdés! igen, az egészen fantasztikus, semmihez sem hasonlítható élmény! figyelni a bontakozó tudatát, hallani,ahogy beszélni tanul. Figyelni a friss gondolkodását,ahogy rajzol énekel, játszik. Persze rosszalkodik is az fárasztó, de hát ez együtt jár:D.

És nemcsak a sajátot -hisz sajnos olyan gyorsan felnő - mindegyik kisgyereket lehet ezért az élményért csodálni és szeretni! Komoly matematikusok mondják a gyerekfoglalkozások előtt: figyeljetek, mert nagyon sokat lehet tanulni tőlük! nem sematikusan, sablonosan, mint akik rávágják "nem szeretem a gyerekeket" mintha nem is lettek volna soha gyerekek, rögtön undok felnőttként bújtak volna ki valami a lárvából.

Eredetien, intuitíve gondolkodnak, és az nagyon üdítő. Ne is hagyjátok el ezt a kreatív gondolkodást és ne veszítsétek el a kreativitásotokat gyerekek!

Igen, benne van az is, hogy belőlünk van a gyerekünk, saját jó és rossz (!) tulajdonságainkra ismerünk benne.

AZ is okozza, hogy akiről az ember hosszú időn át gondoskodik, ahhoz kötődni fog, jobban, mint ahhoz, aki róla gondoskodik. Ezért a gyerek általában könnyebben leválik a szülőről, míg a szülőnek nehezebb tudomásul vennie, hogy a gyereke már nincs (annyira) rászorulva.

És mert a gyerek ártatlan lelkű, legalábbis ártatlanabb lelkű, mint a felnőttek.