Kedves Szülők! Ti elvárnátok a nagykorú gyermeketektől (aki tanul még, de mellette dolgozik), hogy adjon bele a közösbe?

Engem épphogy kijöttem a suliból, már köteleztek rá, hogy amint fizetésem lesz, le kell adnom belőle. Meg sem kérdezték, hogy szeretnék e tovább tanulni. Van egy érettségim, egy szakmám, és most még egy tanfolyamot végzek munkaügyön keresztül, amiért kapok egy kevés pénzt, de dolgoznom is kell mellette, hogy kijöjjek a hónapban, de félretenni így sem tudok, pedig költözni szerettem volna külföldre a barátommal, ami nem fog menni a nulláról..

És nem mellékes, hogy anyám 10 éve munkanélküli, nem is hajlandó dolgozni menni, viszont tőlem is és az öcsémtől is elvárja a pénzt havonta, meg persze a nevelőapámtól, akinek van munkája..

a szülő keresi a pénzt a rezsire, kajára, wc papira, gyogyszere, utazásra az élethez szükséges dolgokhoz

igenis fizes pár számlát te önző sza'kupac

19 évesen, tanulás mellett nem várnám el, hogy még a rezsibe is pótoljon. (Az már teljesen más tészta, hogy diákmunkásként a saját dolgait azért illő megvenni, vagy legalábbis egy részét. - kozmetikai cuccok, egy két ruha amire nincs éppen eget rengető szüksége, de mégis kell neki stb. - )

Természetesen, ha a család anyagi helyzete rossz, akkor ha nem is várnám el, de jól esne, ha hébe-hóba besegítene egy-egy nehezebb időszakban a rezsifizetésbe. Nyilván az lenne a normális, ha a szülők mindent megtudnának adni a gyermeküknek, aki csak a tanulásra tud így koncentrálni, de azért ne éljünk már álomvilágba, hogy ez mindenhol így van.

Mondom ezt most 20-on évesen, 18 éves koromtól kezdve dolgoztam diákként, hogy ne legyek nagyobb teher otthon.

Ha valamit belead, okés, de nem kérnék tőle, annyi lenne a kérés, hogy az ő külön dolgait finanszírozza saját maga.

Nyilván, ha megszorulnánk, akkor igen, a rezsi x-ed részét "kizettetném" vele.

Valóban nem, utolsó. De a te logikád szerint akkor ugye 40 évesen is az a dolga a szülőnek, hogy eltartsa a drága gyermeket, aki dolgozik.

Az életben semmit nem adnak ingyen. Úgy nem lehet gyereket nevelni, hogy mindent megadsz neki és neki ez semmibe nem kerül. Nyilván nem kell a teljes fizetését leadnia, de igenis járuljon hozzá a koltsegekhez. Nálunk Pl ez mindig a jövedelem 20%a volt. Én is így nőttem fel és a gyerekem is így fog. Ez nem egy akkora érvágás, amibe belerokkanna és szinte biztos, hogy nem fedezi az otthon lakás feltételeit, de mégiscsak segítség és felelősség vállalás.

Mindig lesz olyan, aki szerint nem helyes pénzt kérni a gyerektől és olyan is, aki szerint ez a jó. Nem kell egyet érteni. Én így gondolom, te meg úgy.

Az ilyen kérdések viszont teljesen értelmetlenek, hiszen mindegy, hogy mondjuk 243 ember szerint nem kell pénz a gyerektől, ga egyszer az ő szülei másként látják

A jövedelem 20%-a.. igen. Ilyen százalékos leosztás a lehető legrosszabb. Tegyük fel, hogy a gyerekem keres minimált, persze, kevés a 20%-a, de azt leadná nekem, a többiből finanszírozza a saját dolgait. De mi van akkor, ha a fizetése már 200 körül lesz, és annak a 20%-át kérem el? Miért kérjek el annyit? Mivel lesz nekem jobb? Hogy akkor a sajátomból nem kell áldozni a kiadásokra, csak a gyerekét veszem el, és még tudok megtakarítani? Vagy ahogy nő a fizetés, nő az otthoni rezsi ktg is? Na persze, ugyan már.

Aki tanul és dolgozik, és nem mérnök-hallgató vagy programozó-matematikus vagy csókos, az roppant szrul keres. Én látom a gyerekem szomorú tekintetét, amikor fizetés van. Ha elvenném a 20%-át, akkor a havi nyelvtanár óráira nem tudna eljárni, és akkor még egyéb ktg-eket nem is említettem.

És akkor még nem indult el az életben. Én szorgalmazom a legjobban, hogy menjen külföldre, a testvérem kint él, és eleinte segít majd neki. De 1-2 pozícióhoz ott kell a diploma, amihez pályázik, de elmegy mosogatni is ha kell, és szerencsére Ő is menni akar. Egyke, a szívem fog megszakadni, de ott legalább keres.