Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » A szüleim elvették a pénztárcá...

A szüleim elvették a pénztárcámat, amiben minden iratom benne volt. Mit tegyek?

Figyelt kérdés
A gondom az,hogy 23 éves vagyok,kapnak rám ellátást magasabb összegű családi pótlékot rehabilitációs ellátást,ami bár nem hivatalosan van,mert kicsikori betegségem van. Amit rám kapnak azt ők kezelik 1 éve elköltöztem,de se veled se nélküled kapcsolatom van a páromat ők egyáltalán nem szeretik de nem ez a lényeg. Nincs jövedelmem mert a pénzt ők kezelik és ha én kérekis belőle vitával adnak vagy nemis adnak. Eddig soha nem kaptam tőlük belőle max ruhát vettek ezt azt. Aztán most hazajöttem és a pénztárcámat ugymondd anyukám kivette a táskámból és azt mondja,hogy én elhagytam. Menni szeretnék dolgozni,hogy legyen jövedelmem és normális életet élni,de nem engedik azt mondják menjek 4-6 órába mert akkor ellátást elveszik amit ismétlek ők kapnak. És megmondtam anyunak,hogy elfogok menni innen és hogy dolgozni fogok mire hazajöttem eltűnt a pénztárcám amiben utazási kártyám mindenem benne volt és letagadja hogy nála nincs. Tanfolyamokra küldenének ami 4-6 óra de dolgozni apszurd nem engednek. Semmim nincs mert minden iratom a tárcámban van bizonyitani sajnos nem tudom,hogy nála van ezértis kérnék tőletek tanácsot hogy mit tegyek mi a teendő ilyenkor segitsetek!

2015. dec. 1. 19:11
1 2 3 4
 21/32 anonim ***** válasza:
100%

Mi az, hogy nem adják oda a stomazsákot? Atyavilág...hívd ki a rendőröket, még jobb, ha a kezelőorvosod is oda tud menni velük együtt. Ez személyes szabadság korlátozása, amit csinálnak. Ha már sikerült elérni, hogy a rendőrök ott legyenek, addig ne engedd el őket, amíg anyáddal elő nem szedetik a tárcádat, iratokkal, mindennel. Innentől leírták a teendőket.

A betegséged miatt egyébként jövedelmedtől függően közgyógyellátás és adókedvezmény (ún. személyi kedvezmény) jár neked, ha dolgozni kezdesz.

2015. dec. 1. 21:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/32 anonim ***** válasza:
98%
Tudja az itt kommentelők közül bárki, hogy mivel jár az a betegség, amiben a kérdező szenved? Különös tekintettel a hörögve "életképtelen"-ezőkre... Aki úgy töltötte a gyerek- és kamaszkorát, hogy folyamatosan görcsös hasi fájdalmak kínozták, napi 20-30 hasmenéses széklete volt, a gyógyszerektől hamarabb leállt a növekedése, időnként holdvilágarca volt, csontritkulása alakult ki, alultáplált, csontsovány, és mivel műtétileg eltávolították a belei nagy részét, egy éjjel-nappal a hasára ragasztott zacskóba ürül a széklete, az megérti, miért nehéz a kérdezőnek a sarkára állni. A többieknek ez nyilván nehéz...már az is szép eredmény, hogy 1 éve külön él, dolgozni akar és van párkapcsolata. Ezek a gyerekek/kamaszok nagyon nehezen szocializálódnak, hiszen az iskolába járás is nehezített, több napos osztálykirándulásra, táborokba nem tudnak menni, nem is beszélve az állapotuk okozta lelki teherről. Jó lenne egy kicsit visszafogni magatokat.
2015. dec. 1. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/32 anonim ***** válasza:
16%

#23, a betegségének semmi köze az életképtelenségéhez, amúgy pontosan tudom, mivel jár a betegség, mivel pont dolgoztam olyan helyen, ahol a stomazsákokat gyártották, meg van némi biológiai háttérismeretem.


attól, hogy beteg, még nem kellene hagynia magát otthon terrorizálni és hülye kifogásokat keresnie, hogy miért nem lép az életben!

2015. dec. 1. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/32 A kérdező kommentje:
Köszönöm,mindenkinek a válaszokat és a segitséget! Főleg az utolsó kommentelőnek,ez pontosan igy van,de pontosan ezért nem szeretnék a mindennapi életből kiesni úgymondd.. Teljes életet szeretnék élni még akkoris,ha a jóisten nem adott olyan életet mint másnak de vannak tőlem rosszabb helyzetbenis más emberek akik akkoris harcolnak és probálnak normális életet élni,akiknek dupla olyan nehéz mint nekem! Én nem bántani szeretném őket,de nem szeretnék egész életemben úgy élni,hogy terrorba,szenvedésbe,és másra lenni utalva. Dolgozni szeretnék,normális életet élni! De mivel a betegségemnél fogva a természetem is félénk nehéz,de viszont ha nem állok a sarkamra akkor még 40 évesenis ugyan ezt fogom átélni amit most! Utolsó kommentelő köszönöm a segitő és bátoritó szavaidat és mindenkinek aki probál segiteni!
2015. dec. 1. 21:53
 25/32 anonim ***** válasza:
85%

(Most már) #23-as, hidd el nekem, nagyon nem mindegy, hogy csak nézed a frissen legyártott stomazsákot, vagy hordod is. Azt, hogy hozzászagoltál egy kicsit a biológiához, a hajadra kenheted, ha minimális empátia sincs benned.

Kedves kérdező, kitartás és sikert kívánok neked. Ha még nem jártál ezen a honlapon, nézd meg, sok segítséget kaphatsz azoktól, akik testközelből ismerik a betegséget:


[link]

2015. dec. 1. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/32 anonim ***** válasza:
65%

Előre is bocsi, ha offolok.

Nekem baromira tetszik a kérdező életfelfogása. Itt van ez a betegség, ami eléggé korlátozza mindenben, kap rá támogatást, de ő nem adja fel, nem akar úgymond eltartott lenni, hanem menni akar, dolgozni, melózni, csinálni, amit csak kell. Komolyan mondom, komolyabb mentalitással rendelkezik, mint sok egészséges ember. Abszolút pozitív, hogy előre akar jutni, el akar érni valamit, van életcélja, szóval nekem ez teljesen tetszik. Sok egészséges embernek lehet ez példa.

Arról már nem ő tehet, hogy a szülei milyenek, nem mindenki nő fel sajnos támogató családban, sőt...

Szóval kérdező, én abszolút veled vagyok, és remélem, sikerül ezt minél előbb elintézned. Tényleg példamutató a kitartásod.

2015. dec. 2. 01:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/32 anonim ***** válasza:

Én is drukkolok neked, tényleg le a kalappal előtted, hogy ilyen kitartó vagy a keserű helyzet ellenére.


Az igazi édesanyáddal mi a helyzet? Esetleg nincs egy jóakaró, kedves rokon, akivel szövetkezve meg tudnátok szerezni az iratokat, és a stomazsákot?

2015. dec. 2. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/32 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező!


Szerintem ebben a szituációban hiába próbálkozol meggyőzéssel, vagy hiába mész a rendőrségre, előkerülni nem fog. A rendőrség nem kutatja majd át a szobájukat, pénz nélkül új iratot sem csinálnak...stb, szóval ez esélytelen.


Az egyetlen dolog ami eszembe jutott, hogy hazudj. Tudom nem szép dolog, de ez most kényszerhelyzet.

Mondd meg otthon, hogy nagy baj van, mert felhívtak, hogy megkaptál egy 4 órás munkát, amire korábban jelentkeztél de legkésőbb 1-2 napon belül be kell menned a HR-re, és kellenek az irataid, bizonyítványaid. Viszont nincs meg a személyid, lakcímkártyád, Taj kártyád, és az adókártyád. Kérd meg őket, hogy segítsenek megtalálni, mert ez nagyon jó lehetőség, és jól is fizetnek.


Akkor talán megnyugszanak, látják, hogy nem szegülsz ellen, továbbá nincs veszélyben a nekik utalt segély.

Ebben a helyzetben biztos vagyok benne, hogy a nevelőanyád véletlenül meg fogja találni valahol a lakában.


Ha pedig megvan, akkor elmész a bankba, nyitsz egy számlát, és innentől minden ellátást a saját számládra utaltatsz. És tudod, hogy ezentúl ennyire bízhatsz meg bennük. Sok sikert!!!

Majd írd meg a fejleményeket.

2015. dec. 2. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/32 A kérdező kommentje:
Elsősorban megszeretném köszönni,mindenkinek a kommenteket,a biztató és segitő szavakat!Köszönöm,hogy megprobáltatok segiteni és minnél több kommentet kaptam,hogy mi a megoldás. De megoldódott a probléma. A sarkamra álltam és megmondtam,h ha szépen kérem tőlük és nem adják vissza,mivel biztosra tudom náluk van,s szépen nem adja vissza akkor hivatalos úton lesz megoldás rá! Mert személyiszabadság korlátozásának vehető és feljelentést teszek! Reggel 6 órakor már arra ébredtem,hogy Édesanyám a pénztárcámat visszaadta! Még egyszer biztosan nem fogom,hagyni,hogy bármely iratomat és személyes dolgomat elvegye tőlem mert nem áll jogában! De viszont januártól megyek dolgozni és ez nekik tetszik nem nem,akkoris ezt fogom tenni. Mert terveim vannak az élettel kapcsolatban és tudom,hogy nem abból áll az élet,hogy ellátásokat kapok ámbár,nem könnyű és nemis lesz könnyű,de én bizom abban,hogy megvalósitom a céljaimat,voltak sajnos rossz indulatú kommentek,de ezeknek az embereknek csak annyit üzennék,és nem sajnáltatás céljával,de igyis nehéz és főleg az,hogy teljes életet éljek,mert sajnos az orvosok sem látnak rá reményt,hogy valaha meggyógyitanak,de attól függetlenül amig birok és tudok mindig harcolni fogok azokért dolgokért,amiket elakarok az életben érni! :)
2015. dec. 2. 14:49
 30/32 A kérdező kommentje:

# 27/29


Kedves kérdező,az igazi édesanyámat ismerem,de nem igazán tartom vele a kapcsolatot,mert olyan lékkörben és hogy nemis szeretném.Meg hát mostoha édesanyám nevelt egész pici korom óta,mert a vérszerinti picikoromban elhagyott mert beteg voltam. Rokonokhoz annyira nem szeretnék,mert nem valami jó a viszonyom és nemis igazán szeretnék terhére lenni senkinek,hisz mindenkinek megvan a maga baja gondja. De én bizom benne mint előzőlegis irtam,hogy sikeresen elérem úgyis a célomat,hogy egyedül! Mert addig fogok menni mig nem fog teljesülni amit kitűztem magam elé! Ha szimpla segédmunkás/betanitott munkával nekem azis tökéletes,ha okosan és ésszerűen csinálom és innen távol,akkor sikerülni fog! :) Nagyon nehéz volt aztis feldolgoznom,hogy sajnos nincs rá remény,hogy valaha meggyógyuljak igy a gyerek vállalásis,kérdőjeles ... De küzdök ellene,hogy a továbbiakban erreis lehetőségem legyen,mert szeretnék idővel kisbabát,családot,egy olyan környezetet életet kialakítani,amiben tudom,hogy boldog leszek! :) Szerintem nem az számit,hogy az emberre az élet mit rakott rá vagy mivel született,milyen betegséggel él,nyilván aki sokkal rosszabb helyzetben van neki dupla annyira nehéz mint nekem,ezértis nem szeretném magam elhanyagolni nem szeretnék arra várni,hogy a szüleim vagy akár más eltartson csupán azért mert van egy ilyen betegségem. Én teljes életet szeretnék élni és azt,hogy mint mások magam erejéből és kitartásából,lehessen meg mindenem jobban mondva boldog élet és annyi jövedelmem amiből képes leszek önmagam fennttartani,és bármennyire sokat köszönhetek a szüleimnek,mert ugye egy egészséges gyermeketis igen nagy erőfeszités felnevelni egy beteg gyereket még nehezebb! Ezértis akármilyenek köszönettel tartozom nekik,de az nem azt jelenti,hogy 23 évesenis azt kell tennem ami nekik jó,sőt célokat akarok elérni,mint emlitettem és kiegyensúlyozott normál életet! :) Ez sztem nem bűn!

2015. dec. 2. 15:03
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!