Milyen szülő az, aki a 6-7-8 éves gyerekét engedi felnőtt felügyelet mellett mászkálni?

Nekem is van olyan ismerősöm, aki a házuktól 300 m-re levő iskolába kocsival hozza-viszi a gyerekét, ha ő éppen nem tudja, akkor a rokonságnak kell készenlétben állnia, hogy ezt "kilogisztikázzák".

Állítása szerint azért, mert már próbáltak egyszer ugyanazon a részen elrabolni egy kislányt iskolából jövet, és csak azért úszta meg a gyerek, mert ki tudott bújni a kardigánjából. Nem tudom, hogy ez így igaz-e, de tény, hogy ma már nem az a világ van, mint amikor mi kicsik voltunk. Én falun nőttem fel, 3 km-t gyalogoltam minden nap a suliba oda-vissza, első nap kísértek csak el. Felsős voltam, amikor először buszoztam be egyedül a 30 km-re lévő városba szemészeti kontrollra, és haza. 14 évesen felkerültem Pestre középsuliba, koleszba, és az elejétől fogva egyedül utaztam a távolsági buszokon, meg a városban is mindenfelé. Nekünk teljesen természetes volt ez.

De mára mi lett a falunkból is?! Ma már nem merném ott egyedül elengedni a gyerekemet, mert nagy eséllyel rászállnak a cigányok, és ha csak kifosztják, és nem verik meg, annak már örülni kell. És hát Pesten is már én is sok helyen nehezen tudok végigmenni az utcán, annyian zaklatnak (főleg kéregetők), hát még akkor egy védtelen gyerek. Szóval persze, hogy káros a túlféltés, ezt nem is vitatom, de tökéletesen át tudom érezni és megértem az aggodalmakat.

Én már ovis koromban magam jártam haza az 1 km-re levő oviból. Mármint olyan nagycsoport körül. Elsősként meg már egyedül buszoztunk be a városba, ami 18 km-re van. Kb 1 hétig kísérgettek minket max. És csodák csodája 7 évesen meg tudtuk venni magunknak a havi bérletünket is, és tudtunk közlekedni, sosem ismertem senkit, akinek valami baja lett volna.

Vannak viszont, akiket 12-14 évesen is még hordozgattak, ne ez a gáz inkább.

Én elsősként egyedül buszoztam suliba. Az iskola a városban volt, annyi, hogy én egy messzebbi lakótelepen éltem. Minden nap suli után a tanárnő kikísérte a buszosokat a buszmegállóba és feltett minket a buszra, a lakótelepen meg már hazataláltunk.

Annyit meg képes voltam felfogni, hogy ne menjek ki autó elé... Még hogy ne szálljak be senki kocsijába. Máig emlegetik, mikor anyáék egyik barátja (akit én is ismertem!!) felajánlotta, hogy hazahoz, én meg nemet mondtam, mert busszal kell hazamennem, nem szállok be senki mellé.

Miért nem lehet megtanítani a gyereket ezekre? o.O Magától kéne tudnia, vagy mi?

Mellesleg egy 6-7 évesnek alapesetben már nem feltétlenül van otthon az anyja, nekem pl dolgoztak a szüleim, nem értek rá engem pesztrálni, az iskolában meg csak nem alhattam.