Te megveszed a gyerekednek a 40. 000 ft-os cipőket?

Nem, de nem akadályozom meg, ha ilyesmire akarja költeni a zsebpénzét. Kicsi lányom vett magának 30ezres nagyon márkás virágos kis félcipőt. Egy hónap múlva levált a talpa, pedig nem dzsungel túrákra járt benne. Visszavitte, kapott helyette egy újat, de az se tartott sokkal tovább...

Egy jó cipőért/csizmáért nem sajnálok 20ezret sem, de ilyen kis rongy cipőkért, meg mert márka, meg az a menő, na olyat nem játszunk.

Már nem azért, 23-as, de aki ennyire nem tud még írni sem, annak a büdös életben nem hiszem el, hogy akkora keresete van, hogy ennyit költhet cipőre.

Felpontoztam mindenkit akit lepontoztak azért, mert minőségi cipőt vesz magának vagy a gyermekeinek, de az ilyen kamuválaszokat nem bírom szó nélkül hagyni...

Az egyik hobbimból adódóan én eléggé ismerem a lábbeliket. Nos, egy olyan csizma, amivel a Himaláyát is megjárhatod, 60ezer forintnál kezdődik. Szuper vízálló, meleg, a talpa kiváló. ehhez képest a 40ezres divatcipők túlárazottak. Iszonyatosan.

Viszont egy kényelmes lábbelire megéri költeni. van egy negyvenezres Timberland bakancsom, amit év elején vettem a kiárusításkor 24ezerért. Köze nincs egy elfogadható hegymászóbakancshoz, viszont nagyon kényelmes a talpa, jó benne járni, még futni is lehet benne. és jól néz ki, a hétköznapokra tökéletes.

néha megéri kicsit ráfizetni egy drágább cipőre, mert az anyaghasználat, a profibb tervezés is megemeli a termék árát, és ha nem is lesz tartósabb, de jobb érzés lesz viselni. Nekem ez szempont, és ezért hajlandó is vagyok fizetni.

Errefele az 120-130 euro, nem kulonosebben draga.

Volt mar ennyibe kerulo cipoje is, de jellemzoen 60-80 euro korul vesszuk oket, a jobb minoseguek ennyibe kerulnek. A sajat cipoink ettol talan dragabbak, olyan 80-100 euro korul.

Igazabol nem szamit, van egy minimum minoseg ami ala nem adjuk, szerintem nagyon fontos hogy a gyerek laban jo minosegu cipo legyen, rengeteg problemat okozhatnak az olcso vackok.

Nyilvan egy evnel nem hordja tovabb oket, de ez ezzel jar. Amugy sem egy cipoje van hanem tobb (zart cipok, nyari, oszi, teli csizmak, szandal, sportcipok, lovaglocsizma, alkalmi cipok) es mivel gyorsan kinovi oket, ezert viszonylag gyakran kell neki cipot venni.

Tudom, hogy elég régi a kérdés, de leírom saját tapasztalataimat ezen a téren.

Amikor még kisebb gyerek voltam (úgy 6. osztályos koromig) csak és kizárólag kínai cipőt kaptam. Hogy miért? Nos, sosem vigyáztam a cipőimre, némelyik már pár nap után úgy nézett ki, mint másnak az egy évig hordott cipője. Sokat futkorásztam, bicikliztem, ezért nem is volt érdemes drágább cipőt venni, mert ugyanúgy tönkrement volna, mint a 3000 Ft-os kínai.

7. osztályban kaptam először Lasockit, nagyon örültem neki, és igyekeztem rá nagyon vigyázni. Elmondhatom, hogy mind a mai napig úgy néz ki, mintha ma vettük volna. :)

Szóval, szerintem akkor éri meg befektetni egy drágább cipőbe, ha a gyerek tud rá vigyázni és nem növi ki olyan hamar(mert ki szeretne a gyerekének három havonta 20.000 Ft-ért cipőt venni, ezen okokból kifolyólag?). Valamint (ez már tényleg csak személyes vélemény) nem kell a gyerekből már kiskorában divatprostit nevelni, elárasztani a drágábbnál drágább holmikkal (ruhák, cipők, bugyik/boxerek stb.), mert nagyon anyagias lesz a későbbiekben, és azt fogja hinni, hogy ő mindent megkaphat. Persze, ha szülő tehetős, nyugodtan, de akkor se a gyerek parancsára menjenek be a Zarába, Pull & Bear-be (Gucci és Armani márkaboltokat most nem említeném, mert arra nem sokaknak van pénze Mo.-n) vagy ki tudja, mibe, hanem csak akkor, ha a gyerkőcnek tönkrementek a ruhái, kinőtte őket stb. Tehát vehetsz neki jó cuccokat, csak ne higgye azt, hogy mindent megkaphat, hogy övé a világ.

Jó tanácsok: ha a gyerek is kaphat márkásabb holmikat, te is vegyél magadnak! Szabj meg egy bizonyos árat, ami fölött már nem veszel meg egy cipőt/ruhát/akármit(pl: én cipőért nagyon maximum 25.000 Ft-ot lennék hajlandó kifizetni, nadrágért olyan 10.000 Ft-ot, felsőkért is kb. ennyit). Támogatnám minden erőmmel a hobbijait, ha kézizni akar, akkor azt, ha sakkozni, akkor azt, persze egy bizonyos keretig.