Miért kell mindig húzni az időt szándékosan?

Talán hamarabb elkészülne minden házimunkával, ha kivennétek a részeteket belőle, és nemcsak az érdekelne benneteket, hogy mikor ülhettek le a seggetekre játszani.

Az, hogy megkérdezed, mikor lesz vacsora, mert játszani óhajtasz, miközben ő szombat este a kimosott, kiteregetett, megszáradt gönceiteket szedi le, a pofátlanság teteje, anyád helyében levágódok a kanapéra egy könyvvel, és közlöm, hogy bátran keressetek kaját magatoknak, és addig nem vonultok el, amíg nincs rend a konyhában, nincs összehajtva, kivasalva és elpakolva minden cucc, különben ki lesz húzva a modem. Holnap pedig az ebéd előkészületeit ti végzitek, utána pedig a mosogatást.

Kicsit kapjatok már a fejetekhez.

Te is be tudod tenni.

Egyébként azt ne mondd már, hogy mirelit kajával "húzta az időt." Gondolom, a szárítóra se maguktól repültek oda az öntisztító cuccok.

nem ő szarja el az időt hanem a család

amíg ő eltünt fél órára ti mégis mit csináltatok

nehéz let volna elpakolni a szárat ruhát

összedobni pár szendvicst vacsira...

ha azt várjátok hogy 3-4 ember munkáját egy végeze meg is érdemlitek hogy 10 elött ne a gép elött dögöljön az egész család

Anyukám nekem is ilyen, kész örömmel rabolja mindenki idejét. 2-3 órás késés teljesen normális nála. én szerencsére már nem lakom otthon, de ha megyünk valahova közösen hétvégén, akkor különösen rossz, hogy az értékes hétvégémből (sokat dolgozom) ő elpepecsel kegyesen 3-4 órát... a semmire! persze ő nyugdíjas, neki nem számít. gyerekkoromban azt hittem, a főzés borzasztó nagy dolog, hiszen egész napos főzés után vasárnap 3-4 körül került étel az asztalra, néha még később... De felnőttként rájöttem, hogy a főzés nevetségesen könnyű és gyors dolog. Nem tudom a mai napig sem, mit tud egész nap csinálni egy ebéden.

Nem fog megváltozni anyukád, ezzel biztatlak... az ilyen ember egész életében ilyen marad, és csak te tudsz változtatni azzal, ha elköltözöl majd, ha felnősz.