Mit tudnék tenni h jobb legyen? Ketsegbe vagyok esve nagyon 14/L

Ez így elég rossz helyzet.

Apukáddal milyen a kapcsolatod? Vele nem tudnál esetleg élni?

Mert ez nem normális, amit anyukád csinál. Oké, elváltak, egyedül maradt, de ez nem ok arra, hogy mindezt rajtad verje le. Az élet megy tovább, nem ártana neki is élni és másokat élni hagyni...

Nyilván anyukádat is megviselték az események, azért reagál mindenre ilyen -elnézést a kifejezésért, de idegbeteg módon. Talán próbálj meg leülni és beszélgetni vele, amikor épp ráér és jobb hangulatban van. Talán lehet vele értelmesen is szót érteni.

Ha viszont tényleg nem, és tényleg elviselhetetlen számodra ez a helyzet, akkor talán érdemes lenne családsegítő szolgálat vagy gyámügy, ilyesmi helyeken érdeklődni, megoldható-e, hogy más családtagodnál (apukádnál, nővérednél) helyezzenek el.

Ha ez valóban így van, és anyukád annyira labilis lelkiállapotú, hogy ön- és közveszélyes, akkor segítségre van szüksége. Méghozzá szakembertől. Hangsúlyozom, ha tényleg így van, és nem túlzol, nem dramatizálod túl a helyzetet. Ezt mi innen nehezen fogjuk tudni megállapítani, hiszen csak annyit tudunk a helyzetről, amennyit te leírsz, a saját szemszögedből. Ami nem feltétlenül szándékosan torz, de akaratlanul is szubjektív nézőpont. Mi csak az egyik oldalt látjuk.

Többet tudna segíteni egy olyan ismerős, aki személyesen is ismeri anyukádat. Nem tudom van-e olyan ismerős, családtag, akivel ezt megbeszélhetnéd.

"apával jóban vagyok csak mint mondtam ha elmennék tuti kárt tenne magában"

Nem biztos, hogy kárt tenne magában. És soha ne hagyd, hogy az életben bárki is érzelmileg zsaroljon! Ha neked ott jobb, mármint apukádnál, ha apukád érzelmileg biztosabb hátteret tud neked nyújtani, akkor ne habozz. Anyukád meg vessen magára, forduljon szakemberhez, aki segít neki helyrejönni! Nyilván te is segíthetsz neki benne, leülhetsz és megbeszélheted vele, elmondhatod neki a problémáidat, lehet, hogy neked is sikerül felnyitnod a szemét. Ha nem, akkor meg mondd meg neki, hogy amíg nem segít saját magán, amíg nem változik, addig te apukáddal szeretnél élni. Talán ettől jobb belátásra jut...

Ha igaz, amiket leírtál, anyukád sajnos nincsen rendben pszichésen, és terápiás segítségre lenne szüksége.

Fontos lenne, hogy őszintén (tényleg tárgyilagosan, túlzások nélkül) elmondd apukádnak, hogy mi a helyzet veletek, illetve felkereshetnéd az iskolapszichológust, és kérhetnél tőle is tanácsot abban, hogy ilyen helyzetben mik a lehetőségek, illetve abban, hogy mindaddig, amíg még anyukáddal élsz, hogyan kezeld a lehető legjobban a viselkedését.