Anya szándékosan elveszi az összes reményem egy jobb életre?

Sziasztok! Eléggé kellemetlen helyzetben vagyok.

Vége lett a legutóbbi komoly kapcsolatomnak és a tervezett közös életünknek az exbarátommal. Mikor ezt elmondtam anyámnak, akkor szinte rögtön mondta, hogy semmi gond, mehetek nagyim üresen maradt lakásába, csak beszereltet ezt-azt. Gondoltam rendben, egyelőre jó ötlet.

Aztán kiderült, hogy a szerelési munkák elhúzódnak, most tartunk 3 hétnél, mert anya nem ér rá intézni. Én nem intézhetek a lakással kapcsolatban semmit, anya nélkül nem is mehetek oda, szóval egyelőre nála lakom, és várok. Viszont: ez idő alatt mintha arra játszana, hogy elvegye az összes reményem és önbizalmam. A külsőmre tesz negatív megjegyzéseket többször egy nap, a munkára, amit elkezdtem nem tart alkalmasnak (rajta és apámon kívül mindenki más igen), és mintha azt terjesztené rólam, hogy zuhanópályán van az életem. Szerintem csak el akarja velem hitetni, hogy szerencsétlen vagyok, hogy uralkodhasson rajtam, és hogy nehogy jobb legyek nála.

A rokonaim ha beszélünk aggódnak értem, drogozással gyanusítanak, és idegi problémákkal, és nem értem, miért. Néha kiabálok, vagy ideges vagyok, de ki nem?

El kellene költöznöm anyám hatásköréből? A probléma az, hogy gyáva vagyok megtenni. Mindig mondja, hogy "szükségem van a szüleimre", mert bármikor kerülhetek olyan helyzetbe. De anya azt akarja, hogy hagyjam az álommunkámat (amivel egyébként nagyon jól tudnék keresni), és álljak be mondjuk árufeltöltőnek megint. De meg kell próbálnom, különben semmit nem ér az életem. Anya szerint az már késő, apám szerint pedig semmit sem ér, amit csinálok (kreatív terület, régen versenyeket nyertem).

Előre is köszönöm az értelmes válaszokat!