Melyik van elkényeztetve? Miért?

ha magamból indulok ki, akkor inkább a másodikhoz hasonló életem volt/van. mondjuk én csak akkor kaptam valamit, ha az előző tönkrement(többnyire ruha. a műszakik általában jól bírták a strapát). az nem volt, hogy kiejtek valamit a számon és megkapom, mert épp csak annyira volt pénz, hogy befizessük a számlákat és együnk.+ a kötelező sulis kiadások és a ruházkodás. kaptam néhány pofont is. és egyáltalán nem vagyok elkényeztetett királylány. ez a szabadon eresztés meg azért volt jó, mert önálló voltam mindig is. anya nem tudott velem lenni, ha intézni kellett valamit mert dolgozott. van egy barátnőm aki meg kb semmit nem tud egyedül elintézni. teljesen életképtelen szegény.

sokan hiszik, hogy beképzelt vagyok stb, de nem tudom miért, mert egyáltalán nem ismerik az életemet(voltak elég nagy családi tragédiák). és hogy őszinte legyek büszke vagyok arra amit eddig az életemben elértem mert azt csinálom amit 10 éve még gyerekként kitaláltam magamnak és álom munkahelyem van.

Én a 2.-hoz teljesen hasonlítok..

Nincs sok pénzünk,de elég,nem kapok meg mindent amit akarok,de azt megkapom ami kell...

Nem vagyok időhöz kötve,suliból is bármikor hazamehetek,egyszer hívtak fel hogy hol vagyok,amikor 6 órám volt egy nap,és 8-9 órának megfelelő időben mentem haza...

Tudják hogy tudok magamra vigyázni,nem vagyok anyám asszony katonája, a pénzzemmel is jól bánok,holott csak 14 éves vagyok...tudom mit szabad megvennem,és mit nem..

Az ilyen emberek lesznek sikeresek az életben,a talpraesettek,nem az olyanok,akik mindent megkaptak,és pénzzel érik el azt amit szeretnének..

14/L

Szerintem a 2. még mindig jobb (bár a ne bukjon meg és akkor jöhet haza amikor akar túlzás), az első meg lehet, hogy 'normális értékrendű' lesz, de simán lehet, hogy becsavarodik az elvárásoktól.

Szerintem így lenne a normális aranyközépút:

- Nem feltétlenül kell saját szoba, de ne nyomorogjon; férjen el kényelmesen

- Szakkör, különóra kell, hisz a szülő érdeke, hogy tanult, művelt felnőtt váljon a gyerekéből

- Az utazás, táborozás jó dolog, addig se a gép előtt ül a gyerek, és egyáltalán nem elkényeztetés, hogy világot lát a gyerek

- 4-es átlag elvárható simán egy körülbelül. 5.-es gyerektől, kivéve, ha tanulási nehézségekkel küzd, az esetben a 3-as is jó szerintem

- Vegyen részt a házimunkában

- Viselkedjen normálisan

- Nem kell 'csöndben' lennie, csak ne óbégasson

- Sötétedésre menjen haza

- 10-re feküdjön le

- A ruháit ne vágja tönkre egyből

- Egy-két csúnya szó nem a világ vége, de ne káromkodjon úgy, mint egy kocsis

- Ha ezeknek nem felel meg, büntetésképp ne mehessen barátokhoz, vagy ilyesmik, de SEMMIKÉPPEN nem kéne verni a gyerekét, az csak a szülő értelmi szintjét minősíti (egy-két kisebb figyelmeztető jellegű pofon nem számít még szerintem verésnek szerintem)

- Ha tényleg szeretne valamit ami hasznos IS lehet és nem valami eget rengető h_lyeség, akkor megkaphatja, de azért nem kell minden, hogy minden kívánt tárgy az ölébe hulljon (Mondjuk, ha megfelel az elvárásoknak, miért is ne?)

- Engedély kell ha ki akarja próbálni a cigarettát :P, de ahhoz nem kell engedélyt kérnie, hogy kipróbálja például. a görkorcsolyát :"D

De arról nem is beszéltél, hogy foglalkoznak-e velük?

Úgy nőttem fel mint a 2. de nem jó nevelési taktika

Én a saját gyerekem úgy nevelném mint az 1-es

Egyik sem, egyszerűen más társadalmi rétegből származnak.

Első: elitista család, valószínűleg jól fizető állású, sok tudást igénylő szülőkkel(pl.:jog, orvostudomány stb.); próbálják úgy nevelni, hogy olyan legyen, mint ők, mivel valószínűleg ők is ilyen példát láttak annak idején; a jövőben mindenképpen jól fog jönni neki, hogy nagy tudással rendelkezik(még ha csak tényszerű tudásról is van szó); ennek ellenére valószínűleg kevésbé alakul ki önállósodás, az elnyomottság miatt, valamint szintén az elnyomottság hatására túl erőteljes kitörést kísérel meg(3-6 év múlva; NEM BIZTOS!!!), ami hosszútávon szenvedélybetegséget okozó tevékenységhez vezethet(ivás, dohányzás, kábszer, szerencsejáték); a későbbi munkájában valószínűleg jó előmenetelt fog mutatni, azonban gyenge szociális élettel, a gyerekkorban kialakult megfelelési kényszernek köszönhetően, mivel csak a fiatalként jónak látott dolgok elérését nevelik bele; a külön szoba eredményezheti azt, hogy a testvéreivel gyengébb lesz a kapcsolata(nekünk is gyengült a bátyámmal, mikor külön szobát kaptunk), ami nem jó.

Második:középosztálybeli család, talán egy kis alsó-középosztály beütéssel; nem túl magas keresetű szülők; önállóságra nevelik(még ha tudtukon kívül teszik is); a jövőben hasznára válhat, hogy képes önállóan gondolkozni, dönteni és cselekedni; a lazább póráz hatására már fiatalon láthatja, hogy mi micsoda, megismeri a világot tapasztalatok alapján, és így később nem ugrik bele vakon mindenbe, valamint a lázadás is gyengébb mértékű, mivel gyengébb az, ami ellen lázadhatna; a testvérrel közös szoba erősíti a testvéri köteléket, ami mindenképpen pozitív, de konfliktusokhoz is vezethet.