Tényleg bennem van a hiba? (hosszú)

A szüleim elváltak 3 éves koromban. Apummal maradtam, majd 4 eves koromban megismerkedett egy nővel,és odaköltöztünk hozzájuk. Egy fia és egy lánya volt. 12 és fél évig voltunk velük. Pokol volt az életem. Azt a nőt kinem állhattak,ahogy ő se engem. Szándékosan egymás alatt vágtuk a fát. Apám 3 x avatkozott közbe, akkor is én voltam a földön. 3 x volt ez idő alatt vele közös programom amire emlékszem. Sose foglalkozott igazán velem. Hetente egyszer kikérdezte a leckét és kéthetente hozott egy tábla csokit nekem. Ezzel le voltam rendezve. Egész nap munka után a szobájában tv- zett. Majd miután 4 x hozzávágtam h utálok ott lenni, sikerült elválniuk,s nagymamámékhoz költöztünk. Az a nő sok számlát apamra sozott, s a mai napig fizeti.nem is ez a lényeg. Miután elköltöztünk felment a szőlősbe lakni,otthagyta engem mamáéknál. Egy évre. Megismert egy új nőt,neki egy lánya van. Mamáékhoz költöztek külön lakreszbe. Az idő múlásával, végeztem az iskolával, élettársát és egy gyönyörű lányom van. Eddig sem igen érdeklődött azon félelem,v a tanulmányaim után. A ballagasomra meghívtam,de el se jött, mondván h rossz iskolába ment. Sosem hívott, én se öt. Már 5 éve lassan h a hárommal vagyok, hol mamáméknál jól aposeknal laktunk. Ám hiába voltunk apum közelébe,ránk se bagozott. Vittem többször át hozzá az unokáját, v csak úgy beszélgetni átmentem,ez utóbbi a nőjével történt mert ő bevonult a szobába. Mikor várandos lettem, mérges volt. Sokszor durván szorongatta a hasam,mikor szóltam annyit mondott csak ölel.. Több téren nem volt tekintettél a babára a pocakomban. Miután megszületett 2x átjött megnézni. Hozzá teszem 2 m választott el. Azután mindig én vittem. Mikor közöltük vele hogy aposhoz koltozunk mert télen lakhatatlan a mi lakreszunk, nem ellenkezett. Azt mondta h annyiszor utazgatunk hol haza hol aposhoz, hogy a gyereket nem meri úgy szeretni mint egy papának kellene. Meg azért se mert ritkán látja. Megbeszéltük h havonta egyszer mi,egyszer ők jönnek látogatóba. Lassan 3 hónapja el költöztünk, mi minden hónapban hazanéztunk, ellenben ők felse hívták h mikor tudnának esetleg jönni. A kapcsolatunk egyre rosszabb,és a nője szerint és mamám szerint is nekem kell dugnom utánna. Apám is ezt mondja h ő az apám , nekem kell hozzá mennem ,látogatóba stb. Ezzel nem értek egyet. Sokszor rámformed ha megmondom az igazat,a véleményem. A neveltlánya is olyanokat mond meg tesz, hogy én már agyon voltam ilyenert utve, neki meg elnézik. Ha szovatettem én voltam megfenyegette h fogják be mert agyon ut. Tényleg én vagyok az akinek az első lépéseket kell megtennie? Egész életemben elvolt a maga világában, rám se besegített javarészt. Mindig én igyekeztem az apa lánya kapcsolatot fentartani. Elegem van belőle. Ok h én már nem érdekkel, de h az unokája sem érdekli az már sok. Mit tehetnék? Ti mit tennének?