Nem élhetem az életemet 30 évesen? SOS, megnyomorítanak lelkileg!

Elmeséltem Neked a másodunokatestvérem történetét, nevezzük Zsófinak! Zsófi szülei fiatal korában elváltak, mert az apukája alkoholista lett. Az apuka testvérei ezért Zsófi anyukáját okolták, mert halálra szekálta, folyamatosan leszólta a férjét, aki végül az italba menekült (nem tudhatom, mi az igazság, mert én még gyerek voltam, amikor ez történt, de az én szüleim is így látták a helyzetet kívülről). Az anyuka ezt követően egyedül nevelte, imádta Zsófit, és "mindig csak a legjobbat akarta neki". Nem járhatott bulizni, nem állhatott szóba fiúkkal, mert "neki nem ilyen jövőt szántak", neki "semmi más dolga nincs, csak az, hogy tanuljon". Mégpedig nem máshol, hanem az orvosi egyetemen, más nem jöhet számításba, Zsófi véleményét nem kérdezte meg. Minden nagyon idilli volt és hatalmas volt a szeretet, amíg ki nem derült, hogy Zsófinak ez az egyetem nem megy. Végig bukdácsolt, ebben az időszakban én általános iskolás voltam, de elég gyakran töltött nálunk egy-egy hetet, amikor már az idegösszeomlás szélén volt, mert nem mentek neki a vizsgák és az anyja folyamatosan alázta, sokszor meg is verte (!) emiatt. Anyukám próbált ilyenkor lelket önteni belé. Lényeg az, hogy végül nem tudta elvégezni az egyetemet, de szerencsére ő is erőt gyűjtött, ahogy Te. Talált egy munkahelyet, amit szeretett és ahol őt is szerették, lettek barátai és udvarlója is. Elköltözött otthonról egy másik városba, önálló albérletben lakott, ami az anyját teljesen felbőszítette. Zaklatni kezdte, állandóan dühös leveleket írogatott neki, hálátlannak nevezte, amiért nem azt az életet éli, amit ő neki szánt, mindennek lehordta. Folyton a saját betegségére hivatkozott, hogy a lánya sírba teszi őt, meg fog miatta halni. Zsófi depressziós lett, gyógyszereket szedett, de aztán nagy nehezen a barátai és a barátja segítségével sikerült ebből visszakapaszkodnia. Az anyja továbbra sem hagyta békén, mindig a "szeretetével" jött, hogy ő csak jót akar neki, de "látja, hogy a lánya így nem boldog, hatalmas hibát követ el". Egy napon odáig fajult a dolog, hogy elment a lánya lakására a másik városba, és hatalmas jelenetet rendezett a lépcsőházban, hogy márpedig ő hazaviszi a lányát magához, mert nem tudja elviselni, hogy "ilyen életet" él. Zsófi nagyon szégyellte magát a szomszédok előtt, és nem akarta kinyitni az ajtót, úgy tett, mintha nem lenne otthon. Ekkor az anyja lakatost hívott, és elkezdte feltöretni az ajtót. Zsófi annyira kiakadt, hogy kirohant a házból, és otthagyva az anyját kocsiba ült és elszáguldott. Sajnos egyenesen egy fának vezetett és meghalt!

Hogy miért mesélem el ezt a történetet? Remélem, nem sértődsz meg, hogy anyukádról az övé jutott eszembe, de félek, nehogy Veled is végül tragédia történjen! A szüleimnek a mai napig lelkifurdalásuk van, hogy nem tettek többet, nem segítettek neki jobban, és idáig fajult a dolog. Nem ismételgetem, amit a többiek már leírtak, mert nagyjából minden eddigi válasszal teljesen egyetértek, és szerintem meg kellene őket fogadnod! Csak egy dologgal szeretném még kiegészíteni a történetet. Zsófi már lassan 15 éve halott, és az anyukája nem halt meg azóta, sőt. Nagyon jó egészségnek örvend, csinos, szép, jól tartja magát. Zsófi halála óta fürdik abban a szerepben, hogy elvesztette egyetlen, halálosan imádott lányát egy balesetben, akiért mindent, de mindent megtett! A családnak meg kifordul tőle a bele, mi meg is szakítottuk vele a kapcsolatot... Tényleg ne hagyd, hogy anyukád a betegségével zsaroljon, mert az írásaidból úgy látszik, hogy még mindig maximálisan manipulálni tud téged!

"Zoltán nem megy el. A Jó Istennek hála,olyan férfit találtam,aki stabil,mint a kő. Mondta,hogy ő csak értem él,és értem harcol,és ezt tartja azóta is. Erős várat találtam a személyében."

Dőlt már össze nem egy vár...biztos nem lehetsz semmiben.

Kérdező, reménytelen eset vagy.

Minden jót neked...én kiszálltam, nem akarom tovább olvasni sem ezt az agyrémet.

64-es voltam

A legegyszerűbb, ha küldesz egy SMS-t anyádnak, hogy "Sok boldogságot a Péterrel való élethez!", és megszakítasz vele minden kapcsolatot. Cseréld le a számodat, és csak azoknak add meg, akik nem adják tovább anyádnak, valamint tiltsd le az online felületeken is. Ha meg zaklat, akkor közöld vele, hogy neki csak egy fia van, ezért nem érted, mit akar tőled.

Vedd úgy, hogy neked már csak édesapád, és Zoltán a családod.

"Apa messziről nézheti csak ezt az egészet,mert mint írtam,ő is ki lett közösítve a családból miattam. "

KIKÖZÖSÍTVE? Mi ez valami gyagyás szekta?

"Egy bántott nagyon: aki azt írta, hogy dögöljön meg mielőbb anyám, mert megérdemli -ilyet még a legvadabb haragomban sem mondanék rá soha, ezt nem! Akárhogy is, ő az anyám, és szeretem."

Hát te hülye vagy...

"megírtam ezt az smst, anyu meg a testvérének továbbította a "nagy hírt""

Még mindig velük SMSezgetsz? Erre is csak azt tudom írni hogy hülye vagy...

"Péter tervezi, hogy a közelbe költözik, a majdani családjával is, és átjár majd anyámhoz ápolni akkor, amikor majd szüksége lesz rá, ha idős lesz."

Hát hajrá...

"Pénzeli, eteti, itatja, befőz neki, takarít neki, ellátja, ruházza (nem kis összegben ruházta eddig is), stb. "

Naés? Szard le kire mennyit költ...Hülye vagy hogy ezzel foglalkozol.

"Igaza van, úgy tele van a pics@m, leginkább lakáshitellel meg diákhitellel. Mindezt azért, mert becsapott"

Hogy jön a sztorihoz a diákhitel és a lakáshitel? Minek vettetek egyáltalán ilyen elb..szott helyzetben lakást? Komolyan hülye vagy....

"Ki tudja, hányadszor tagad már meg, de most arra sem méltatott, hogy a szemembe mondja."

Továbbra is csak annyit tudok mondani, hülye vagy hogy tűröd...

"Falnak megyek, mert ezt nem bírom felfogni, egyszerűen nem értem...segítsetek, kérlek, megint: mi ez az őrület körülöttem, mondjátok meg...!"

BA...MEG 100x LE LETT ÍRVA.....

Komolyan mondom, te sem vagy normálisabb mint az egész bagázs. Itt is leírt mindenki 100 megoldást, de te is olyan hülye vagy, hogy csak azt látod amit te akarsz látni. Arra rögtön lecsaptál hogy anyádat szidták, bezzeg a jó tanácsokba szartál is bele....Szenvedj akkor ha ennyire hülye vagy.

Eltűntél kérdező!!

Egy dolgot felejtettem még el leírni, aztán én is kiszállok a történetből, innentől vagy megfogadod, amit mindenki tanácsolt, vagy nem lehet segíteni rajtad.

Szóval az a baj, hogy anyád most is játszik veled, és észre sem veszed. Mardos a lekiismeret, meg a bűntudat, és hidd el, erre játszik.

Nem véletlenül nem hív fel, nem véletlenül üzenget a családon keresztül. Nem adja meg a lehetőséget sem, hogy megvédd magad, vagy az érdekeidet. Azt akarja elérni, hogy hálátlannak érezd magad, legyen bűntudatod miatta, arra vár, hogy mikor emeled fel a telefont, és kérsz bocsánatot, mikor látod be, hogy igaza volt.

Aztán még egy darabig kéretné magát, majd közölné, hogy nagy kegyesen megbocsát, ha..... (szerintem mindenki kitalálja mik lennének a feltételek)

Ez nem szeretet, ez önzés.

Az a baj, hogy anyád egészségét, lelki egyensúlyát, mindent a te viselkedésedtől teszel függővé. Pedig a kettőnek az ég világon semmi köze egymáshoz. Viszont ez a gondolkodás veszélyes. Anyukád gondolom már nem fiatal. Egyszer megöregszik, egyszer majd tőled függetlenül esetleg megbetegszik, és eljön majd az idő, hogy meg is hal. Én már most borítékolom, hogy ebben az esetben azon fogod rágni magad, hogy mit kellett volna másképp csinálnod, hogy ez ne történjen meg, a drága rokonságod meg majd erősíti ezt a gondolatot. Hátralevő életedben nem fogsz megszabadulni a lelkiismeret-furdalástól olyan dolgok miatt, amiről nem tehetsz. Próbáld meg letenni ezt a terhet.

Szóval egy játszma kellős közepén vagy, csupa rossz beidegződéssel, és mint egy ló a szemellenzőjével, egyszerűen nem akarod meglátni a valóságot.

OFF: már én is anyuka vagyok, és kemény dolog a gyereknevelés. De két dologban biztos vagyok. 1. A legjobbat akarom a gyerekeimnek. 2. Nem biztos, hogy az a legjobb, amiről én azt hiszem.

Ha meg kellene fogalmazni egy célt, akkor valami olyasmi lenne, hogy megtanítsak nekik mindent, amit tudok, megpróbáljak megmutatni minél több mindent, amit még én sem tudok, aztán ha jó sok lehetőséget láttak, el tudják dönteni, hogy melyik irány a nekik való. És itt jön majd a neheze, hogy el kell fogadnom, ha nem arra indulnak, amerre szerintem kellene. De sosem lesznek boldogok, ha nem találják meg a saját helyüket.

Én büszke lennék rájuk, ha megállnának a saját lábukon, akár nélkülem is.

Atyaég milyen családotok van már, jó is hogy elköltöztél.

Nehéz feldolgozni, hogy a család nem olyan, minta amilyet szeretnénk. Nos, anyád nagyon nem olyan. Ezt a részét én is megéltem, iszonyú nehéz elengedni, és tudomásul venni, hogy nem olyan a kapcsolatunk, amiért érdemes küzdeni.

Van erre egy mondás: "Értékeld magad annyira hogy elsétálsz bárhonnan, ami többé nem épít, nem szolgál vagy nem tesz boldoggá." Klisés, de igaz, nem kell másokkal szenvedni, ha beleroppansz.