Elvált szülők gyerekei! Ti hogy jöttök ki a szüleitek új párjával?

Kiskoromban váltak el, én anyukámmal maradtam. Most már felnőtt vagyok.

Két komoly kapcsolta volt anyukámnak, illetve az egyik még mindig tart. Őket szerintem azért tudtam elfogadni, mert szintén elváltak voltak és szintén volt gyerekük, kb. annyi idősek, mint én. Így tudták, hogyan kell egy gyerekkel bánni.

A többi próbálkozóval nem jöttem ki jól és ezért nem is működött a kapcsolat, mert szerencsére anyukámnak ez is fontos volt. Rajtuk nagyon látszott, hogy engem egy felesleges valaminek, gondnak, akadálynak tekintetnek. Ezért nem is szerettem őket. Mivel ők sem szerettek engem.

Nekem anyam (szandekosan nem edesanyam) parjaval nagyon rossz volt a kapcsolatom, de mivel a "neveloapam" meg 20 se volt (en ekkor meg 12 voltam) , igy azt hiszem ertheto.

Edesapam parjaval pedig viszonylag, megvagyunk, de azert eleg gyakran vannak vitaink.

15/l

Szüleim 10 éves koromban váltak el. Nevelőapámat és a gyerekeit is nagyon szerettem. Aztán a húgomat és engem is elzavartak a házból (ami a miénk is), aztán apuhoz költöztünk. Mindketten próbálkoztunk nem egyszer, de a "kedves mostohatestvéreink" sokkal értékesebbek számukra, mint mi, pedig ők éveken keresztül nem is foglalkoztak velük, és inkább az anyagi javak az érdekesek számukra.

Tesómmal mi magasról le vagyunk tojva... Mi vagyunk a rosszak, a szemetek, a hálátlanok, apu a szemétláda... Mégis ő volt az, aki a húgom mellett állt az esküvőjén és a lagziján, mert anyámék közölték, hogy ők márpedig nem jönnek el...

És baromira rossz érzés nézegetni az esküvői fényképeket, mert olyan, mintha nem lenne anyánk...pedig van... és szeretjük, és hiányzik...

És felnőtt fejjel is minden nap sírunk mindketten, mert nagyon fáj.

30N