Mit tennétek ilyen helyzetben? Tartozom apámnak ennyivel?

25 éves lány vagyok, már évekkel ezelőtt elköltöztem otthonról albérletbe a Párommal. A szüleimmel, főleg apámmal sose volt túl jó a kapcsolatom. Tudom, hogy a maga módján szeret, de néha elég érdekesen mutatta ki. Évek óta nincs munkája, eddig mindenhonnan kirúgatta magát. Anyám két év alatt megunta, hogy ő tartja el és elköltözött tőle, de azért beszél vele, amennyire tud, segít neki anyagilag. Apámra ez annyiból jó hatással volt, hogy kigyógyult az alkoholizmusából, de dolgozni továbbra sem dolgozik, és most már annyira maga alatt van, hogy egyedül maradt, hogy azzal fenyeget minket, hogy megöli magát. Tudom, hogy még van addig pár hónap, de a karácsonytól nagyon félek. Én a Párommal szeretném tölteni, de ha apám egyedül lesz szenteste, azt nem fogja kibírni, én pedig nem akarom, hogy kárt tegyen magában. Anyám biztosan nem fog visszamenni hozzá, inkább egyedül tölti az ünnepeket. De ha én megyek hozzá egyedül, vagy idehívom magunkhoz, megbolondulunk :( Egyrészt rettenetesen nagyképű, mindent jobban tud mindenkinél, és akkor érzi jól magát, ha mindenkit felhúzott maga körül. Másrészt nem tudom, mégis mit mondhatnék neki, mikor kétségbe esik, hogy kilátástalan az élete...én nagyon sajnálom, de rengeteg esélyt kapott, több helyre is felvették, de a nagy szája miatt mindenhonnan elküldték...nem tudom, mivel vigasztalhatnám, anyám bizalmát már végképp elvesztette, ő nem fog visszamenni hozzá. De engem meg normálisan felnevelt, még akkor is, ha nem volt felhőtlen a viszonyunk. Tartoznék neki annyival, hogy vele töltöm a szentestét? Akkor is, ha emiatt a Párom (teljesen jogosan) megsértődik, én meg megőrülök apámtól? Ráadásul nagyon kiszámíthatatlan az utóbbi időben, nem érezném magam biztonságban vele.