Anyukám mindig csak panaszkodik, hogy kevés a pénzünk, de semmit nem tesz azért, hogy jobb lehessen. Miért?

21 Nem. Mindkettőjüknek dolgozni kellene, hogy el tudják magukat tartani, sőt talán a tesónak is, nem tudom hány éves.

Tudod pár évtizeddel ezelőtt ennyi idős korban már dolgoztak és családot alapítottak a nők, csak most divat ezt 40 évesen elkezdeni.

Ezt az évet bírd ki. Ha jól tanulsz, akkor mehetsz egyetemre, ilyen anyagi helyzet mellett biztosan kapsz szociális ösztöndíjat, ha jól tanulsz akkor tanulmányit is és a legtöbb egyetemi szak mellett bőven van időd dolgozni is és így mindezzel együtt már össze is tapsoltál több pénzt mint amit anyukád most keres.

Ha nem mész egyetemre, akkor is lesz lehetőséged suli mellett valamit dolgozni remélhetőleg.

23-as nem "divat", hanem az élet változik, ahogy múlik az idő, senkit nem érdekel, hogy hogy volt pár évtizede/-százada (akit igen, az örökké frusztrált lesz).

Biztos könnyű lenne negyedikben most mindent átalakítani úgy, hogy a gyerek dolgozzon.

Érdekelne, te ezt hogy oldottad meg, vagy hogy volt 18 éves korodban?

21-es

Sajnos nem sok esélye van anyukádnak. És lehet ezért viselkedik így. Senki nem kapkod a magafajták után - mondom ezt hr-esként. Ezt már csak a kora miatt mondom (pedig abszolút nem öreg, de mégis az a tendencia, hogy 20-35 közöttiek a befutók), meg hogy egy sima adminisztrátor volt.

Én ha önéletrajzok között válogatok, bizony egy ilyen korú asszony nem az elsők között szerepel, akit be is hívok, ezer és egy oka van. (vezetés is ezt kéri) Ők már abszolút nem mobilisak, egyáltalán nem tanulnak könnyen új munkafolyamatokat, és egészségileg sincsenek 100 %-os kondícióban. Tapasztalat.

Úgyhogy anyukád minden bizonnyal el van keseredve, mert tudja, hogy nem sok esélye van.

Nyilván ha már nem lesz fizetése, és veszélybe kerül a megélhetés, akkor fog észbe kapni, de a legtöbb, amit tehetsz, hogy ne mondogasd neki folyton.

Az én anyám is volt ilyen helyzetben, és végül sikerült olyan munkákat találni, (gyermekfelvigyázás, otthoni hímzés, diópucolás, hímzés eladása stb. mindben én segítettem neki) amikkel keresett annyit, hogy szűkösen, de kijött.

18 éves gyerek tanuljon és ne dolgozzon! Hacsak nem akar a szülei nyomorúságára jutni, ez esetben támogatom, hogy menjen éjszaka a tescoba pakolni. Az az ember, aki 50 éves korára addig nem jut el egzisztenciálisan, hogy tudja, legalább minimális szinten támogatni a gyerek tanulmányait, hogy kicsit feljebb jusson a ranglétrán, mint a kedves szülei, az valamit nagyon de nagyon rosszul csinált. Arról nem is beszélve, hogy ha egy 47 éves középkorú ember nem képes például a számítógép alapvető ismereteinek elsajátítására, az számomra egyértelműen azt jelenti, hogy az ilyen korú emberek értelmi fogyatékosok. Kérdem én, akkor miért kéne az ilyet tisztelni, az ilyen tanácsait egyáltalán meghallgatni? Ha olyan hülye, hogy képtelen új ismeretek birtokába jutni, mert ő már nem 20 éves, akkor ne csodálkozzon azon se, ha a saját gyerekei totál hülyének nézik. És most nem a kérdező anyukájáról beszéltem, hanem általánosságban erről a generációról, ami sokkal jellemzőbb, mint az ellenkezője...

És félreértés ne essék, nem a suli mellett való munkával van a gond, hanem azzal, ha a szülő elküldi a 16 éves gyerekét dolgozni, mert nem tudja eltartani. Elég mindennapos itt gyakorin, biztos más is észrevette.