Anyukám mindig csak panaszkodik, hogy kevés a pénzünk, de semmit nem tesz azért, hogy jobb lehessen. Miért?
Anyukám minimálbérből tart el minket az öcsémmel. Most egy raktárban adminisztrátor, de meg fog szűnni a munkahelye és felajánlották neki, hogy a konyhán ott maradhat, ha akar. De ez egész más munka, és ő a fizikait nem nagyon bírja (kétszer műtötték a térdét). A fizetése ugyanennyi lenne, mint most, csak még többet is kellene dolgoznia, mert mondta, hogy a konyhások hamarabb mennek (most is 7-re jár dolgozni), sokszor túlóráznak és nem kapnak érte semmit. És tegnap nagyon ki volt akadva, hogy mit csináljon.
Én este szétnéztem a neten, és találtunk is 2-3 állást, amit megpróbálhatna. Ma meg már mindenféle kifogásokkal jött, hogy hallotta, hogy az egyik cég el van adósodva, a másikban meg egy olyan ember dolgozik, akit ő nem szeret. De ezt már nagyon rég csinálja, csak most tényleg itt lenne az ideje, hogy váltson, a saját egészségi állapota miatt is, mert tudja, hogy úgysem fogja sokáig bírni a cipekedést és egyebeket. Már nagyon régóta mondja, hogy milyen kevés a pénze, kellene egy jobb munkahely, de soha magától el nem küldött egy önéletrajzot sem, maximum ha én elküldtem helyette. Meg régebben is én néztem neki az állásokat mindig és szóltam, ha találtam valamit, de semmi nem volt neki jó, merthogy ő nem ért a számítógéphez és az mindenhova kell. De szinte soha semmit nem is tett azért, hogy megpróbálja megtanulni vagy valami, csak nem értem, hogy mit vár, hogy majd bekopogtat az ajtón a szuper jól fizető állás, ahol ráadásul semmihez nem kell érteni, vagy mi? Miért nem tesz semmit azért, hogy legalább az esélyt megadja? Abból szerintem semmi nem lenne, ha elküldené pár helyre a jelentkezését, max. nem lesz belőle semmi.
18L
Én úgy látom,hogy anyukád nehezen változtat( földhöz ragadt tipus)
De ettől,kevésbé életre való...( ahogy első is fogalmazta) ilyet nem mondanék,senkire sem.
Szóval..lehet szomorú is mert egyedűl érzi magát..vagy úgy van vele,hogy ez nem neki való már.
Valahogy segíts neki kimozdulni a megszokott kis életéből..
Viszont..nehogy azt hidd,hogy olyan egyszerű munkát találni,ami tényleg jól is fizet.
"18 vagy, te is dolgozhatnál.Keress magadnak munkát, ne anyádnak."
Jó hogy nem majd abbahagyja a középsulit, hogy suliidőben is szórólapozzon havi 20 rongyért nem? Már vártam, hogy mikor ugrik elő ezzel valaki :D
A fővároson kívül nem igen tobzódnak ám a városok-falvak suli mellett végezhető diákmunkákban... esetleg nyáron.
Utolsó: 46 vagyok és bizony fogok még tanulni, mert az élet rákényszerít, akármennyire fog rosszabbul az agyam mint 20 évesen.
Kérdező:
Nem ismerem a pontos helyzeteteket. Azonban az biztos, hogy anyukád fél a változástól, fél attól, hogy egy új helyen, ahova beadja az önéletrajzát nem kap visszajelzést, vagy odamegy és nem kell. Ez neki kudarc élmény, amiből valószínűleg volt már elég. Sajnos ő leült tőle és nem arra sarkallja, hogy tovább menjen.
Irj neki önéletrajzot, küldözgesd és közben beszélgess vele sokat. Mondd el, hogy vele szeretnél lakni meg az öcséddel, de ha nem lesz munkahelye akkor lehet, apukádhoz, vagy idegenhez kerül az öcséd is meg Te is. Hátha ez felébreszti.
Amit Te is megtehetsz: Elsősorban, hogy őt próbálod kirángatni a depressziójából (elég valószínű, hogy ha nem is beteg orvosilag, de vannak depresszív szakaszai). Ez nem könnyű feladat és ha nem sikerül ne a saját sikertelenségednek fogd fel. Ha valaki nem akar az nem akar és még ellenségeskedés is lehet belőle, ha erőlteted. Ezért nehéz feladat úgy felnyitni a szemét, hogy valóban változzon.
Önéletrajzok küldése, ha behívják valahova akkor előtte érzelmileg támogatni. Tudom, fordítva kellene, hogy legyen és neki kellene Téged biztatni.
Diákmunka, ha van a környéketeken.
Tanulj, hogy Neked más életed lehessen.
Tanulj. Anyukád hibáiból.
Utolsó = 14.
Meg valóban az utolsó: Miért egy 18 éves felelőssége, hogy az anyja hogy érzi magát? Miért akarjátok egy alig felnőttre, aki ilyen körülmények között élt gyerekként rátolni azt, hogy felelős az anyjáért? Nem, nem felelős, bár én is azt írtam, hogy segítsen neki, de nem gondolom, hogy az épphogy felnőtt felelős lenne azért, aki ilyen példát mutatott neki. Ő egy emberért felelős: Önmagáért. Azért, hogy ne kerüljön esetleg az utcára, ha az anyja elbénázza. Csak utána felelős az öccséért, az anyjáért.
Utolsó, nem a családjáért felelős, elsősorban saját magáért, hogy nagykorúként ne érezze magát kis csecsemőnek akit el kell tartani. Magyarországon 16 éves korodtól teljesen legálisan dolgozhatsz, az egy dolog hogy mindenkit igyekszenek kb. 30 éves korig gyerekként tartani, mert ennek is megvan a maga előnye, üljenek csak az egyetemen, a szülők majd eltartják őket, addig sem kerülnek ki a híresen rossz magyar munkaerőpiacra, ahol nem tudnának nekik munkát adni.
De aki nincs abban a helyzetben, hogy az anyja mindent finanszírozzon, annak dolgoznia kell, ez van. Én is kibírtam, sőt nemcsak kibírtam, hanem egy teljesen jó időszaka volt az életemnek, szerettem dolgozni fiatalon is és egész jó munkalehetőségeket találtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!