Ez lehet valami kezdődő demencia jele? Vagy mi mégis?

Édesanyám egyre furcsább tünetetket produkál és azon felül, hogy kezd kiborító lenni, felmerült bennem, hogy valami már -a korából eredően, 60 éves- a fejében sincs egészen rendben. És ez aggaszt.

Viselkedését tekintve olyan, mint valami dackorszakos kisgyerek, ha valami nem úgy történik, ahogy azt elképzelte, üvölt, csapkod és nem jut el az agyáig a józan érvelés. Hiába beszélek neki normális hangerővel, a reakciója az üvöltözés, aztán bevágja az ajtót maga mögött.

Ami meg pár napja történ, hogy közösen ebédeltünk itthon, a rádióban viszont undorító téma ment (nemi erőszakról volt szó), megkérdeztem, hogy ugyan szükséges-e pont ezt post evés közben meghallgatni, erre levágta az evőeszközt és kiment inkább hallgatni a műsort...

Szintén számomra érthetelen eset, hogy egyik este elfelejtettem odaaadni valamit (ami mellesleg egyáltalán nem volt sürgős aznap), másnap már kivágta érte a hisztériát, bezzeg ő mindig eleget tett a kötelességeinek, bezzeg ő, bezzeg ő. Mondtam, hogy sajnálom, de 10 óra munka után már nem ez az első, ami eszembe jut, miért nem szólt ő érte? Hát ő bizony várt és gondolta, majd szólok én. Remek, továbbra sem tanultam még meg gondolatot olvasni... Mit vár akkor? Ha neki az eszében van, miért nem jön és mondja? Erre megint semmi értelmes reakció, csak fújta a magáét.

Nyilván én sem vagyok tökéletes, hibázom ésatöbbi, de nem bírom józan ésszel felfogni, hogy mi a fene ez a viselkedés. Ha rossz napom van, én soha nem csapkodok vagy üvöltözök mással, így talán nem irreális azért azt elvárnom, hogy ugyanilyen kommunikációt kapjak vissza.

A sablon költözz el választ hagyjuk ki a körből, mert már folyamatban van.

Amellett, hogy lelkileg roppant megterhelő ezt elviselni, aggasztani kezdett, hogy nem lehet-e ez valami kezdődő leépülés, mert hogy az ilyen viselkedés -szerintem, de javítsatok ki, ha tévednék- nem normális, abban biztos vagyok.

Ötletek?