Szülők! Ti hány évesen engedtétek vagy engednétek meg a lányotoknak, hogy ott aludjon a barátja nála? És hány hónap járás után?

16 évesen jöttem össze a barátommal, 3 hónap után aludtam nála először. Anyáékat kicsit kellett győzködni, de értelmes emberek módjára megbeszéltük, elengedtek. Akkor még nem feküdtünk le egymással, inkább filmeztünk és beszélgettünk. Mégis jó érzés volt Mellette aludni. 3,5 hónap után (ekkor már 17 éves voltam) feküdtünk le nálunk, mert anyáék egy hétre elutaztak, és mondták, hogy aludjon velem barátom, hogy "vigyázzunk a házra". :) Barátom egy évvel idősebb nálam. Azóta is együtt vagyunk, lassan 2,5 éve.

Szeretem anyáékban, hogy tényleg mindent meg tudok beszélni velük, soha nincs hangos ordibálás. És nem tiltanak barátomtól, mindig elengednek, vagy hívják őt is hozzánk. Szerintem ez így normális. :)

Mellesleg nem a szülőnek kell éreznie, hogy mikor alhat együtt a gyereke a barátjával. Szerintem ha a gyerek együtt szeretne aludni, a szülőnek hagynia kell, különben a gyerek is csak hazudozni és lázadni fog. Egyébként pedig, mint tudjuk a fütyi nappal is feláll... ;)

19L

"Én amondó vagyok, hogy amíg kiskorú valaki, addig ne foglalkozzon nagykorúaknak való dolgokkal."

Ez rettentő jól hangzik elméletben, csak azért minden szülőnek érdemes lenne tudnia, hogy mit kockáztat azzal, ha nem hajlandó szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem csak mások gyerekével, hanem a sajátjukkal is előfordulhat, hogy évekkel az egyre korábbi életkorban bekövetkező nemi érésük és szexuális vágyaik jelentkezése után, kamaszként fülig szerelmesen esetleg nem várják meg a nagykorúságot a szexuális életük megkezdésével, (vagy gyakran azt az életkort sem, amire mi felnőttként, kellő élettapasztalattal a hátunk mögött azt mondjuk, hogy már nem csak testileg, de lelkileg, pszichésen is érettek és felkészültek rá), de a szülők hozzáállása miatt nem tudnak őszinték lenni hozzájuk ebben a kérdésben.

Belőlem azért vált ki elég erős érzelmeket ez a téma felnőtt nőként, még saját gyerek nélkül, mindenfajta személyes érintettség nélkül, mert másfél év alatt, amióta fent vagyok ezen a fórumon, nagyon sokszor válaszoltam kétségbeesett kamaszlányok kérdésére, amit nem ritkán privát levelezés követett, mert ott mertek olyan dolgokat leírni, amit a nyílt fórumon még névtelenül sem szívesen.

Számomra megdöbbentő, és nagyon elgondolkodtató egyrészt az, hogy időnként milyen alapvető dolgokkal nincsenek tisztában a testük működését és a szexualitást érintő kérdésekben, másrészt az, hogy milyen válaszokat írtak arra a kérdésemre, hogy nem tudnának-e őszintén beszélgetni a problémájukról az édesanyjukkal.

Nekem nagyon rossz volt olvasni, amit arról megosztott velem a többségük, hogy miért nem. Szívszorító volt belegondolni egyrészt az ő helyzetükbe, hogy még félig gyerekként, már félig szárnyaikat bontogató nőként komoly gondokkal, nem ritkán krízishelyzetben nem fordulhatnak (vagy legalábbis ők valamiért úgy gondolják, hogy nem fordulhatnak) őszintén és bizalommal a saját édesanyjukhoz, másrészt abba, hogy vajon mit érezne egy édesanya, ha tudná, hogy a kamaszlánya a nőgyógyászati, párkapcsolati, vagy éppen a szexualitással, védekezéssel kapcsolatos kérdésekkel nem mer, nem tud vagy nem akar hozzá fordulni, ehelyett kétségbeesésében vadidegenektől kér segítséget, tanácsot egy ilyen fórumon (és ha szerencséje van, akkor nem olyanokba fut bele, akik oltogatják vagy kigúnyolják a "tudatlansága" miatt, vagy érzéketlenül poénkodnak rajta, hanem olyanokba, akik jó szándékból írnak neki és lehetőleg valami értelmes tanáccsal próbálnak segíteni).

Volt nem egy, aki huzamosabb ideje fennálló komoly és fájdalmas nőgyógyászai panaszokkal azért félt orvoshoz menni, mert attól félt, hogy ha az anyukája elviszi, akkor kiderül, hogy már nem szűz, volt, aki alapvető dolgokkal nem volt tisztában a menstruációs ciklussal, illetve a női test anatómiájával kapcsolatos kérdésekben, volt több, aki terhes volt, és azért (is) félt elmondani otthon, mivel a szülei azt sem tudták, hogy már szexuális életet él, volt aki, 17 évesen abban kért itt tanácsot, hogy mit tegyen, ha tudja, hogy a 15 éves húga szexuális életet él, de nincsen pénzük óvszerre, így megszakított közösüléssel "védekeznek", (azt nem tudta eldöntetni, hogy szóljon-e az anyjuknak, felvállalva, hogy - szerinte - "örök harag" lesz a húga részéről, amiért nem tartotta meg a rá bízott titkot és "lebuktatta", vagy reménykedjen, hogy nem esik teherbe a testvére), és volt, aki 17 évesen azt nem merte elmondani otthon, hogy megerőszakolta egy 18 éves fiú, mert attól félt, hogy őt okolták volna a történtekért, mivel pár heti ismeretség után felment a lakásukra, mert "egész addig nagyon kedvesnek és normálisnak tűnt", így traumatizált állapotban a sürgősségi fogamzásgátlás is csak túl későn jutott eszébe szerencsétlennek.

Tavaly nyáron egy olyan 14 éves lánnyal leveleztem itt egy darabig, akit teherbe esett, miután a 21 éves barátjának sikerül arról meggyőznie, hogy a megszakított közösülés jó védekezési módszer, tud rá vigyázni, "az előző barátnőjével sem volt semmi gond". (Óvszert a lány szerint azért nem használtak, mert nem volt rá pénzük.)

Próbáltam rábeszélni, hogy minél előbb mondja el az anyukájának, hogy mi történt, meg ő is tisztában volt azzal, hogy ha nem akarja megszülni a babát 15 évesen, akkor az életkora miatt szülői beleegyező nyilatkozat kell az abortuszhoz, csak azért halogatta, mert nagyon félt elmondani otthon, mivel - bár a barátját ismerték és kedvelték a szülei - nem gondolták, hogy szexuális életet élnek (ő úgy fogalmazott, hogy "azt hiszik, hogy még kicsi vagyok ehhez")

Nyilván egészen biztosan nem ez az általános szülői hozzáállás a kérdéshez, mi itt nyilván azoknak a tiniknek a kérdéseivel szembesülünk, akik jobb híján kénytelenek itt segítséget kérni valamiben, de sokszor nem csak a kamaszok kérdései kapcsán, hanem szülői hozzászólások kapcsán is szembesülök azzal, hogy milyen sok szülő dugja homokba ilyen tekintetben a fejét, ahelyett, hogy őszintén és időben tudna, akarna ezekről a kérdésekről beszélgetni a saját kamasz lányával vagy fiával.

"Nem teljesen ertem, nehany szulo miert feltetelezi a sajat lanyarol hogy egy ordas nagy ribi..."

hát ahol a lány 14-15 évesen nem bír magával és szétrakja a kicsi lábait, az szerintem már az a kategória.Ugyanis az embereket az állatoktól az különbözteti meg, hogy kordában tudjuk tartani az ösztöneinket, és nem fekszünk le rögtön valakivel csak mert elkezdett viszketni ott lent. Mert azért ne mondja nekem senki hogy egy 13-16 éves gyerek már elég érett a nemi kapcsolatra, bár ők úgy gondolják igen. De elég csak egy napi kérdést visszaolvasni itt is, tele van minden a "terhes lehetek? szűz vagyok még? ha állva csináljuk nem lehetek terhes ugye?" kérdésekkel. Szerintem, míg nincsenek tisztában a saját testük működésével, és a szexualitás alapjaival, még nagyon nem érettek a szexre.

Ez a sok szülő hibája aki nem ad rendes felvilágosítást a gyerekènek.

Èn 16 èvesen feküdtem le az akkori barátommal 10 hónap járás után.

Anyukámmal előtte megbeszèltem.

Most 27 èves vagyok ès már nekem is van egy kislányom.

Ha normális a család ès mindent meg lehet beszèlni a szülőkkel senki nem lesz ribi. amiatt mert az első szerelmèvel elveszíti a szüzessègèt.

16 voltam, mikor összejöttünk, egy hónap múlva házibuliban együtt aludtunk, csinálhattunk volna bármit, nem csináltunk. egy hónap után mutattam be itthon, ugyanazon a hétvégén. 3 hónap együttjárás után aludt ott nálunk először, bár a dologhoz hozzá tartozik, hogy 60 km-re lakott tőlünk, és egy harmadik városban tanultunk, ahová ő bejárós volt, szóval csak hétvégén tudtunk lényegi időt együtt tölteni. 5 hónap után feküdtünk le, a kapcsolat másfél évig tartott. nem sokkal később 17 évesen összejöttem a következő barátommal, vele 5 hét után feküdtem le, neki én voltam az első. szülei üresen álló lakásában történt, egy vasárnapi napon nem mentünk be a koliba, hanem kint aludtunk. anyuék 3 hetes kapcsolat után engedték, hogy nálunk aludjon. ő 80 km-re lakik tőlünk, és a 3. városban voltunk kolisok. ezzel a sráccal azóta 5 éve vagyok együtt, érettségi után összeköltöztünk, jövőre esküvő. anyuék megbíztak a döntésemben, tudták, hogy nem hozok haza minden jöttmentet, csak akit igazán szeretek, még ha csak tiniszerelemmel is.

szóval ez sok mindentől függ, függ a lánytól, a fiútól, a körülményektől. nálunk minden jól alakult, de én ezt annak tulajdonítom, hogy normális értékrenddel neveltek, és mindig is nagyon bizalmas kapcsolatban voltam anyukámmal.

28!

Edesanyadat üdvözlöm és üzenem neki, melyen együtt érzek vele, hogy ilyen gyereke van, mint te. Intelligencia nulla, tisztelet nulla, pofa nagy, ego merhetetlen magassagban.

#44: A kerdes szuloknek szol, a lanyukrol. Konyorgom kepzeld el hogy ott neveled 13-16 evig. Nem lehet megemliteni neki azalatt, hogy ugyan mar, ami a laba kozott van az nem publikus?

Kamaszkorban nevelni, meg hulye szabalyokkal fenyegetozni biztosan jo megoldas?? Esetleg lehetne a sajat stabil ertekrendjere bizni a donteseit, hiszen kamasz es nem fogyatekos.

"még nincs, mert kicsi. De nem értem én ezt a dolgot. " - kedves #35, hidd el, mire tizenéves lesz, már meg fogod érteni:)))

#36, szerencsére olyan ország tudtommal nincs, ahol 21 éves kortól lenne legális a szex... de én már a 18 éves beleegyezési korhatárt megszavazó törvényhozókat és az ezt a jogot alkalmazó bírókat is emberiség elleni bűntettért vonnám felelősségre... undorítóbbnak és gyalázatosabbnak tartva a tetteiket, mint egy sima rablóét vagy gyilkosét...

Európában ugye a 14-16 éves korhatár az átlag a két szélső érték Spanyolország 13 évvel, illetve Írország 17 évvel... (amióta a Vatikán is az olasz szabályozást alkalmazza, előtte pont ott(!) 12 év volt:) - illetve, ha nem Európához számoljuk Törökországot, ahol 18.) A legéjsötétebb hely meg ugye az USA un. "Biblia-övi" része...