Jogos, hogy a barátomat választom ebben az esetben? Vagy mit tegyek, hogy mindenkinek jó legyen?

Ha eleve nem érzed maga jól anyukádékkal, akkor (a barátodtól függetlenül) mi a bánatnak akartál velük menni?

De mondjuk, ha én valakinek azt mondom, hogy vele nyaralok 8 napig (már persze olyannak, akivel tényleg szívesen nyaralnék), akkor aki utána jelentkezik, annak megmondanám: "sorry, már elköteleztem magam máshová".

De nálam alap lenne az is, hogy ilyenkor azonnal szólnék a páromnak és csak akkor mondanék végleges igent a nyaralásra, ha vele egyeztettem. Nem kell zseninek, lenni, hogy az emberben fölmerüljön, hátha ő is akkor lenne itthon, nehogy pont elkerüljük egymást.

Szóval, egy kis előrelátás és kommunikáció sokat segítene rajtad...

Itt és most én már nem variálnék: ha egyszer igent mondtam valakinek, nem csinálnék segget a számból.

Szerintem a párom ne a családom akaratát tisztelje, hanem az enyémet...bocs.

17 évesen én se mentem már nyaralni a családdal, tudták, hogy miért és elfogadták. Az élet rendje, hogy lassan leválik a cseperedő ifjú a szülőkről. Itt egyedül az a kínos, hogy már megígérted, azt viszont anyád is megértheti, hogy ez közbejött.

Én biztosan azt mondanám a helyében, hogy akkor gyertek együtt két napra, legalább jobban megismerem a srácot. Ha egyedül mész, úgyis csak duzzognál, pláne ha alapból nem szoktad jól érezni magad velük.