Más lányok is vannak itt, akiknek az anyukája egyáltalán nem sminkel, nem divatol? Emiatt ti is a korosztályotoknál később kezdtetek érdeklődni a "lányos" dolgok iránt, mint pl. smink, körömlakk, haj, ékszerek, ruhák stb?

Ez a "sminktől öregebb lesz a bőr" igaz volt az ókorban, amikor mindenféle méreg volt a festékekben, de ma már azért elég nehéz lenne bőröregíteni olyan alapozókkal, amikben kifejezetten bőrkisimító cuccok vannak.

Vagyok olyan hiú, hogy ha lenne akármilyen öregítő összetevő a sminkemben, azonnal abbahagynám a használatát.

[link]

Ez esetben javaslom, olvasd el ezt a cikket, de milliót találhatsz még a neten. (Imádom, amikor az ifjak azt gondolják, sz@rt jó drágán csak a születésük előtt gyártottak:D).

Anyukám soha életében nem sminkelt, a haját is csak simán levágatja már évek óta, bár régen daueroltatta. Engem tizenéves kislány koromtól érdekeltek a körömlakkok, azóta szenvedélyesen gyűjtöm őket, pedig a nagy részük beszárad, mert lakkozni ritkán lakkozok. :D

Olyan 17 évesen kezdtem sminkelni, amikor elmentem valamerre, de azóta se érdekel jobban, koncertre vagy más rendezvényekre feldobok egy keveset, szemceruza, spirál meg halvány rúzs, és ennyi.

Viszont az öltözködés fordítva van, anyu mindig csinosan öltözött, én meg olyan kényelmes, farmer-pólós típus vagyok általában. Szóval nálunk semmi se függ össze. :)

Nálunk szóról szóra az a helyzet, mint nálad. :)

Anyum nem igénytelen, szóval szőrtelenít, tisztálkodik, ápolja pl a bőrét, stb, és igényesen is öltözik, csak nem nőiesen.

Én olyan 18 évesen jöttem rá, hogy a körömfestés jó dolog, meg néha szeretek csini szoknyákat felvenni, a hajamat se szeretném tüsire vágatni (most se hosszú, állig érő, de mégse rövid), szóval azért kicsit nőiesebb vagyok, de én is inkább fiúsabb típus lettem, mint csajos. :D

21/L

Velem is hasonló volt a helyzet. Anyukám csak ránctalanító krémet tett magára, semmi mást, az allergiáim miatt meg túlféltett ilyen téren is, és tusfürdőből is csak natúr illatmenteset engedett venni, nemhogy sminket. Plusz túlsúlyos voltam, és ő sem tudott akkor még az alkatához öltözni, így engem is zsákruhákba tett, meg a saját 40es ízlése szerint öltöztetett, bármi csinosra meg azt mondta, hogy nem áll jól, borzasztó (most nem csípőnadrágról meg miniszoknyáról beszélek, mindig is tudtam az alkatomhoz öltözni, ha hagytak). Én érettségi utáni időszakban, de főleg 20 éves korom körül kezdtem ebbe belefolyni. Jobb lett volna, ha korábban megteszem, mert tiniként kevésbé ciki a próbálkozás meg az elcs.szett smink, mint huszonévesen, és akkor lehet, nem majdnem 23 éves koromban lett volna az első kapcsolatom. Mármint nem azt gondolom, hogy csak sminkkel lehet pasit fogni, hanem azzal, hogyha nagyobb önbizalmam lett volna meg engedték volna rendesne ápolni a hajam, arcom, csinosan öltözködni, akkor biztos sikeresebb lettem volna ilyen téren.

(gimis tablóképre is kb. csak szempillaspirált, színezett ajakápolót meg korrektort engedett anyám, pedig akkor már elmúltam 18 :D... de szalagavatóra is egy pezsgőszínű krémes szemceruza volt a plusz ehhez képest)

Én most vagyok 26, és úgy gondolom, mostanra találtam meg a stílusom, mert én is úgy voltam vele, hogy na, végre van saját pénz, nem szólhatnak bele, és hirtelen megzavarodtam a bőség zavarától, meg a kísérletezés hiánya miatt nagyon nem tudtam, ki vagyok... mostanra sikerült kikísérleteztem.

Náluk is hasonló, anyukám (51) sohasem sminkelt, nem érdekelte a haja és nem törődött azzal, hogy milyen ruhát hord. Mikor férjhez ment (16 évesen) levágatta a haját rövidre, azzal nem kellett foglalkozni, a ruhák meg valószínűleg amiatt nem izgatják mert kövér (pedig ma már egy csomó jó cucc van, amik duciknak is jól állnak de nem kell az, jó a bő nadrág meg a bő póló.)

Ő inkább rajtam akarta kiélni a vágyait, mivel én vékony vagyok, sokáig szeretett volna engem 'divatozni' hogy öltözzek csinosan, lányosan, magassarkú, szoknyák stb. de szerencsétlenségére én a farmer-póló-tornacipő verziót kedvelem, így egy idő után feladta. Sminkelni 16 évesen kezdtem, konkrétan szemceruzát használtam de az ellen nem emelt szót, a hajfestést még támogatta is ugyanis elég idióta az eredeti hajszínem, még ő maga is mondogatta sokszor hogy de csúnya. Problémáink inkább a szőrtelenítéssel voltak, nem értette, hogy miért akarom leborotválni a hónaljamat és a lábamat, amikor ő sohasem tette, mert hát jól van az úgy. Érdekes módon a mell-témával a mai napig elvan, anno nagy melltartókat vett nekem, amikor semmi mellem sem volt, és a mai napig mondogatja, hogy kiért nem hordok nagy push-upot mert nincs cicim. Nem érti, hogy nekem jó a kis mell és nem fogok azért kényelmetlen push upokat hordani, hogy neki tetsszek. Most 25 vagyok de amikor hazautazom hétvégére, gyakran még mindig jön amikor öltözök és nézni akarja a mellemet, hogy nőtt-e. Az sem izgatja, ha agresszívan reagálom le, szerinte ez természetes dolog hogy ő látja, szerintem meg nem. Kisebb koromban meg is kellett neki mutatnom de utána (ilyen 13 éves koromtól) inkább elbújtam előle, nem mutattam meg, amin ő megsértődött.

Én sem láttam még anyámat komolyan kisminkelve, viszont kiskoromban mindig volt mivel kikennem magam, mivel valami furcsa okból kifolyólag mindig volt itthon egy csomó rúzs és körömlakk, meg egy pár szempillaspirál. Ennek ellenére én már 12 évesen elkezdtem sminkelgetni, 2 évvel később pedig már egész ügyes voltam. 14 évesen pedig még a divat is elkezdett érdekelni. Mondjuk anyu is szeret vásárolni, de nem mondanám, hogy figyeli a divatot.

Azért szőrtelenít és a haját is festi, bár van, hogy valamelyiket elhanyagolja, de olyankor mindig rászólok.

Kb. mióta én elkezdtem sminkelni, azóta pedig ő is rendszeresen használ korrektor és szempillaspirált, bár ez utóbbit elég furcsa módon használja.