Mi volt a legnagyobb hiba amit az anyukátok a nevelésetek során elkövetett?

Nincs odafigyelés. Most külföldön dolgozik. Nem hagy elég pénzt a kajára. Ő 3-4x-esét is elkölti,míg itthon van,és kevés. Éhezés van ezerrel. Nemfogja fel,hogy nem 1 embert hagy itthon,hanem 4-et.

3. fiúként minden beszélgetésből kivoltam hagyva. Nem hagytak bekapcsolódni.

Megbízhatatlanok voltak. Nemlehetett semmit sem elmondani nekik,mert hamar visszahallottad. Vezsekedéseknél előhoztak mindent,amit mondtunk. ésőbb elválltak. Előtte egy teljes hétig baszogatták egymást szüntelen visítztak,ami kibírhatatlan volt,és fogja be az ember a száját,ha pihenőre inti őket,mert "ők" fontos marhaságokon lovagolnak.

Ha elmennék itthonról egy hétig biztos nem vennék észre,hogy elmentem. Ezt nem viccnek,vagy hülyeségbő mondom. Tesók se.

Ott voltak a további stobaságaik is.

Erőszakkal templomba citálás egy időszakban. Erőszakkal Vasárnapi asztalhozültetés. Ha nekik nem tetszik valami hagyjam abba. Ha nekem nem tetszik fogjam be a szám.

Egy darabig verve is voltunk. Sokszor lekiabálva a semmiért,ok nélkül is.

Mindkettő szülő képes sok pénzt megkeresni,de azt nagyon hamar ostobán el is verni. Apámnak egy kicsivel több pénze van megváltozik az arcmimikája. Felvont szemöldökkel járja az utcát,és adja ki kezéből a pénzt mondván,hogy ez meg ez kell. Anyám se sokkal jobb a téren. Picivel több pénze vana zonnal elkölti ilyen emg olyan szuper kenőcsökre,és büdös parfümökre. Ha itthon van szaglik tőle az egész ház,mert annak úgy kell.

Mindig úgy jártunk iskolába,mint az utlsó csórók. Sosem volt reggelihez,vagy tisztességes tízoraihoz való cucc. Nem is hordtam kaját suliba. Ja csak reggele lmenni,és 3-4 kor jönni zaba nélkül,azért télleg nem egészséges.

Az ebéd rendszerint majdhogynem estére készül el. Pedig mikor itthon van akkor reggeltől estig itthon van.

(fél hónap meló,ugyanennyi szabi)

Bömbölteti a szerelmes zenéit. Ízléstelen stílusú darabok az én fülemnek.... Niyvákoló,nyávogó "zenék"....

Írtó hülye logikája,és rossz memóriája van anyámnak.

Apám és anyám előszeretettel fogta rám azokat a dolgokat,amiket nem követtem el. Később már szándékosan kitettem dolgokat,és tagadtam.

Mikor küzdősportra jártam kiskoromban. Nem volt szabad elmondani azt senkinek,mert mit fognak gondolni,és bezsélni a faluban. De ez beteges.... Később ez szült nálam egy semmit sem mondhatok el senkinek szitut. Még most is tart. (egyébként kiderült,hogy járok-egyik osztálytársam meglátott-persze tagadtam erőszaosan mindent,mintha halálos bűnt követtem volna el úgy tagadtam)

Ha a tesók terrorizáltak le volt szarva. Mondván,hogy csak játszanak. Ja azt is tették,csak a káromra. Vertek ütöttek,és kínoztak. Oszt mert nekik jólesett. Ez mély depresszióhz vezetett. Éveken keresztül tartott. Még most is tat,de már enyhébb.

Egyetlen dolog,ami nem volt korlátozva,hogy hol császkáljunk. Kiskorunktól kezdve szabadjára voltunk engedve. Egyedül annyi volt,hogy időre hazakellett jönni.

Sziklafalak oldalán másztunk több méter mély szakadékkal alattunk ez sem volt baj. Ha a leomlott 10 méteres várfalat másztuk meg az is rendben van. Ha fürödni mentünk tóba,vagy folyóba az is okés. Nem féltettek. Bár ezt az utolsó bekezdést előnyükre írom inkább.

Apám folyton rámfogott dolgokat. Pl egymás mellett megyünk,és én nem köszönök az embernek,pedig mindig köszöntem,mikor rámfogta,hogy nem. Az meber is hallotta,de inkább nem szólt,és hagyta,hogy kellemetlenül újra köszönjek mikor a bizonygatás látszik nem ér semmit. Vol olyan is,aki aszonta,hogy ő hallotta,de apám mintha nem is érdekelné,mintha azt gondolná azért mondja az illető,hogy megvédjen...

Vagy,hogy olyat hall,amit nem is én csináltam. Egy csoszogó,a cipőjét teljesen tökretett cógyerek csoszog el mellettünk,és apám rámkiabál folytottabb,de éles hangon,hgy ne csoszogjak. Mikor bizonygatom,hogy nem is én voltam nem hiszi. Mondom forduljon utána. Ő nem fordul. Mikor már elment megfordul egy pillanatra,és továbbra sem hisz nekem. Akkor be kell vallani,amit nem is tettem.

Vagy,hogy leejtettem egy szemetet. Nem volt semmi akezemben,de leejtettem. Ő látta! Mikor már a két tesóm is bizonygatja,hogy nem volt semmi,ő akkor is látta. Lehajoltam,és keresni kezdtem. Ő addig kimászik a kádból,és megtörölközik. Közben emelt hangon mondja,hogy de ott van.

Később odáig jutunk,hogy felemelem a linóleumot,hogy a padlólemez és a linó közzé szorult valamit kivegyem. Egy maghéj... Egy jó régi maghéj. És miután mondtam nekem ilyen a kezemben nem volt,ő látta...

Az előző válaszokból kb.ezt lehet leszűrni:

Ha tényleg csak azok vállalnának gyereket, akik képesek is normálisan nevelni, egykettőre kihaltunk volna.

nem tudok visszaemlékezni vele kapcsolatban arra a "fészekmeleg" érzésre. Nem emlékszem, mikor ölelt meg utoljára. Nem emlékszem mikor nem próbált manipulálni, játszmázni érzelmileg. Nem mutatja ki a szeretetét. Rideg, hanyag, igénytelen, önző nő. Együtt maradtak apámmal s állítólag szeretik egymást de nekem ez inkább csak a kínlódás és egymás b**szogatásában merült ki.Mai napig ritkán érezteti velem, h szeret, h érdeklem.

Nekem emiatt a normális szeretet, szerelmet meg kellett tanulnom, mert itthon ezt láttam. Hogy párkapcsolat, szeretet=érzelmi b**szogatás