Csalódtak bennem, mert mégsem lesz tőlem unokájuk. Normális a családom? Mikor fogadják el, hogy nem akarok gyereket?

A családodnak nincs túl sok joga beleszólni ebbe, kapod az ívet rendesen. Kíváncsi vagyok az elmúlt években mi történt veled ilyen téren.

Annyit azért megjegyeznék, hogyha normális lenne ez a gondolkodás, akkor kihalt volna az emberiség, szóval itt valami blokkolja a szaporodás vágyát. Érdemes lenne utána gondolni, hogy milyen érzés, trauma, tévképzet kapcsolódik hozzá, főleg az érzésekre érdemes nagyon odafigyelni. Ismerősnél például az a helyzet, hogy undorodik az anyaságtól, veszteségként élné meg. Neki az a mániája, hogy ő mennyire szép, és hogy úgy már nem lenne szerethető visszeres lábakkal, nagy hassal, stb. hanem inkább undor tárgya lenne. Ez a tévképzet gyerekkorában rögzült, mert állítólag az apja csak úgy szerette, ha szép és okos, nem önmagáért. Tudna dolgozni rajta, hogy ezt korrigálja, ha akarná, de nem akarja, sőt kimondottan menekül a témától, nehogy esetleg megváltozzon a véleménye, és inkább kifogásokat, magyarázatokat gyárt. Persze az ő élete, én csak sajnálni tudom miatta, meg segíteni elemezni az okokat, de ő dönti el, hogy mit kezd vele.