Meg kéne bocsátanom anyámnak, hogy ilyeneket mondott?
19 éves vagyok, még nem költöztem külön, ősszel fogok.
Az anyám időnként gyökeresen megváltozik és elkezd szidni.
Azt mondta nekem minden előzmény nélkül, nem először az életben, hogy egy undorító kölyök vagyok, az életben semmire nem fogom vinni, mindig egy szerencsétlen leszek, bánja, hogy megszült, elrontottam a testét és az életét, alig várja, hogy elköltözzek innen, undorodik tőlem, reméli, soha nem gyógyulok meg (volt egy betegségem amire fittyet hányt és nem hagyott kivizsgáltatni, majd mikor egyedül elmentem és kiderült, hogy tényleg baj van, ugyanez a veszekedés játszódott le), neki ilyen gyerek nem kell ,csúnya vagyok és hájas, engem nem fog segíteni anyagilag a jövőben, legyek csöves.
Az összes kapcsolatomat tönkretette, az elején szerette őket majd kiutálta. Minden volt barátomat felhoz a veszekedések során, mindet szidja és engem is.
Néha már azt érzem, hogy nem bírom tovább és elég volt, sírok, de előtte nem mutatom, ha vissza is szólok, nem ilyen módon, hanem intelligensen.
Nem sok panasza lehet rám. Néha kupis vagyok de a legjobb eredményeket értem el gimnáziumban, az ország egyik legjobb egyetemére felvettek, ahol a legmagasabb volt a ponthatár, és nem vagyok csúnya (bár ezt el is engedem a fülem mellett).
Mit tegyek? Mikor lesz vége? Jobb lesz, ha elköltözök?
#8 köszönöm, hogy ezt leírtad. Kicsit kezd megváltozni a gondolatmenetem, próbálom "remélni", hogy egy betegség vagy egy zavar mondatja ezt vele, és nem utál szívből.
Úgy érzem, egy hazugság volt az életem.
#9 Köszönöm, hogy kiálltál mellettem és a jókívánságokat. Igyekszem kitartó lenni!
#10 megmondtam neki, és nem tudott megszólalni :D Megindult felém, hogy megüssön.. de elhúzódtam. Mondtam neki perceken át, és tényleg jó volt nézni.
válasza:Könnyű azzal elintézni, hogy orvosi értelemben beteg, de ez sajnos a legtöbbször azért nem igaz. Az én anyám is sokszor vágott a fejemhez ilyeneket egy időben, de egyáltalán nem beteg, csak hirtelen haragú. (Persze, attól, hogy tudom, nem gondolta komolyan az olyasmit, hogy "bánja, hogy megszült", ezek a megjegyzések azért nem múltak el nyomtalanul.) Mondjuk én legalább tudtam, hogy a harag mondatja vele, és "igazából" szeret, és le is higgadt, max 1-2 nap alatt rendeződött a viszonyunk.
Én bizony visszaszóltam neki. Pl. amikor azt mondta, bánja, hogy megszült, visszakérdeztem, hogy akkor miért nem védekezett, ha meg akart engem, az ő korában (elég későn születtem, "terveztek") már igazán tudhatta volna, mire vállalkozik:S A többi pocskondiázását sem hagytam szó nélkül, és megmondtam, más örülne, ha ilyen gyereke lenne - tényleg "jó" gyerek voltam mindig, ezt ő is tudta, sosem volt gond velem, csak sok mindenben eltér a személyiségünk, ezért persze én is "semmirekellő" voltam egy időben:(
A másik az volt, hogy idővel már nem érdekelt, hogy ne lássa, mennyire kiakaszt. Meg is mondtam neki, meg volt, hogy előtte jött rám a sírógöcs (nem "színészkedésből", őszintén). Szerintem akkor jött rá, mennyire bánt sorozatosan, és "magába nézett", olykor bocsánatot két, s utána egy ideig mindig jobb lett.
Idővel elmúltak ezek a problémák, elfogadta, hogy máshogy gondolkozom, már tiszteletben tartja és jó a viszonyunk.
Én azt mondom, ha úgyis el akartál költözni, azt a pár hetet még kibírod, és menj! Összeveszni és hátat fordítani nem kell, de a három lépés távolság lehet, hogy segít.
válasza:Ilyet még nem is hallottam!
Édsanyád valószínüleg beteg, ha időnként kedves, máskor meg ilyeneket mond. Ahogy előttem is írták, minden jel a bipolaritásra (mániás depresszióra) mutat.
Ha nem akar pszichiáterhez menni, Neked kellene beszélned a háziorvosotokkal.
Ha azonban nem beteg, akkor én is azt mondom, amit a többiek, pedig anya vagyok én is:
Ne törődj vele se most, se később, hagyd, hogy forrjon saját maga által tönkretett élete levében.
Bírd ki azt a pár hetet, ha meg tudod tenni (és mivel kijelentette, hogy úgysem segít Neked semmiben), aztán menj, és vissza se nézz!
Nem könnyű, sem most sem később, de ne hagyd, hogy elbaltázza a Te életedet is!
Sok sikert és bátorságot!
válasza:Köszönöm a részletes válaszokat és a történeteket! :)
Megpróbálok kitartani és nem felejteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!