Másik egyetemet választok a barátom miatt. Itthon hogy mondjam meg? (lent)
Nehéz helyzet. A szüleim, nagyszüleim is jogászok, mindannyian Szegeden végeztek. Ott vannak ismerőseik, barátaik az egyetemeken, akik tudnának nekem segíteni mondjuk vizsgáknál. Kiskorom óta úgy volt, hogy én is oda megyek az érettségi után, hiszen közelebb is van, mint Budapest. Viszont a barátom pesti, ott is él... Gyakran találkozunk, mert úgy volt egész évben, hogy hétköznap 1, vagy 2 alkalommal jött, aztán péntek délutántól vasárnap estig én voltam Pesten, vagy ő volt nálunk. Meg egész nap kommunikálunk chaten, Facetime-on, vagy telefonon. De azért ez mégsem ugyanaz, mintha este gondolnánk egyet és leugrana fél órára...
Szóval Ő miatta választanám inkább az ELTE-t leginkább.
Budapesten is vannak ingatlanaink, ahogy Szegeden is, szóval ez plusz költséget nem jelentene. Viszont a szüleim véleményétől félek. Apa szüleinek már mondtam, ők támogatnak, azt mondják, hogy felesleges elkezdenem Szegeden tanulni, ha közben folyton Pesten lennék és tegyek úgy, ahogy szeretnék. Viszont a szüleim teljesen rá vannak kattanva arra, hogy én is oda megyek, ahol ők tanultak. Már bemutattak több ottani embernek, anya folyton azt hangoztatja mindenkinek, hogy mennyire határozott és céltudatos vagyok, stb. Szóval szeretném már most hozzászoktatni őket ehhez, nem februárban, amikor el kell dönteni, hova tovább.
Nem akarom, hogy azt gondolják, én így alárendelem magam a barátomnak és képtelen lennék az önálló életre.
Mi az, hogy úgysem fogunk együtt maradni? :D
Mi vagy te, talán jós? Oké, tudom, hogy erre kicsi az esély, de szerintem nem bűn, hogy nem úgy vagyok a kapcsolatunkkal, hogy "úgyis vége lesz".
A szüleim 15 éves koruk óta vannak együtt, a nagyszüleim szintén kamaszkorukban ismerkedtek meg. Szóval ez nem lehetetlen.
Az "egyetemre bevitt" kapcsolatok nagyon kis százaléka éli túl az egyetemi éveket. Már az első pár hónapban szakítani szoktak.
Nem azt mondom, hogy nincs kivétel, mert tényleg van, csak kevés. De ha már így állsz hozzá, hogy "kicsi az esély", akkor szerintem menjél Szegedre.
Tiszta dedó...
"Hogy mondjam meg anyukámnak?"
Amikor olyan van nálatok, hogy együtt van a kis család békésen, elmondod a tervedet.
Aztán vagy kitör a polgárháború, vagy nem. Ha a nagyszüleid támogatnak, őket is bevonhatod erősítésnek.
"Nem akarom, hogy azt gondolják, én így alárendelem magam a barátomnak" - pedig pontosan ezt teszed. Amúgy ezzel sincs semmi baj, de ne hazudj magadnak. Ez egy fontos kapcsolat számodra, és együtt akarsz lenni vele. Nem megy a tanulmányaid rovására, hiszen az ELTE éppolyan jó egyetem, mint a Szegedi Egyetem + ezzel pont az önállóságodat bizonyítod:
- más véleményed van és kiállsz mellette
- már ne haragudj, de elég "gáz" arra "berendezkedni", hogy anyu-apu barátai majd "segítenek" a vizsgáknál:( Tanulni kell és kész.
Hogy mondd meg? Egyenesen. Ha nem tetszik nekik, viseld el a szemrehányásukat, de ha tényleg fontos neked ez a döntés, akkor cselekedj belátásod szerint.
pedig így van, pasid nélkül azt hiszed el lennél veszve.
és miv az, hogy ismerösök segitenek a vizsgákban? nem tanulni kell rá?
Nem úgy segítenének, hogy azonnal átmennék minden vizsgán. Csak nem szemétkednének velem.
Vagy szerintetek úgy lennék jogász a jövőben, hogy fogalmam nincs az egész rendszerről?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!