Mit gondolnál, ha a lanyodrol kiderülne, hogy volt már egy abortusza?

Ha megtudnám, akkor megkérdezném, hogy miért mondta el nekem annak idején?! Hiszen mindenképpen mellette állok, bármivel is kell szembenéznie.

Ha velem történne ilyesmi, akkor nem tudom, hogy elmondanám e nekik. Anyukámnak is volt egy abortusza fiatalon, már apával volt ekkor.

Ugyan én már idősebb vagyok, mint akkor ő volt, de nem vagyok abban az élethelyzetben még, hogy vállalnám. 2-3 év múlva, ha becsúszna már igen..most még nem. Egyébként meg kb. 5 év múlva szeretnénk.

A probléma, ami miatt nem tudom, hogy elmondanám-e nekik az az, hogy már van 3 unokájuk a testvéreimtől.. És habár támogatnak a döntéseimben, ebben is ezt tennék, a szívük biztos fájna miatta.. Nem hiszem, hogy én "feleslegesen" fájdalmat akarnék okozni nekik. Ugyanakkor így meg magamnak okoznék fájdalmat azzal, hogy hazudok nekik.

Remélem sose lesz ilyen..és nem csak azért, mert a szüleimmel nem tudom mit kezdenék, hanem mert az abortuszt lehetőség szerint mindenki elkerülné..ahogy én is. :)

én egyszer detoxban voltam. nem vagyok rá büszke, jobb hogy nem tudják, nagykorú voltam már. tanultam belőle, nem hiányzik, hogy másképp nézzenek rám.

a tiéd picit más. szerintem rosszul esne nekik, hogy nem fordultàl hozzájuk. de már utólag kár elmondani szerintem.

Fájna, hogy nem bízott meg bennem. Elmondhatta volna, én támogattam volna, bárhogy is dönt.

Igaz, még babakorú a lányom, így még picit nehéz a helyzetbe képzelnem magam. De remélem sikerül olyan kapcsolatot kialakítanunk, hogy tudni fogja, nem szégyenkeznék miatta, nem vetném meg, átbeszélhetnénk a dolgot és támogatnám a döntésében. Ahogy néhány hónappal ezelőtt az én szüleim is tették velem, amikor elmondtam nekik, hogy terhes vagyok az egyetem közepén és megtartom.

Kérdező, pontosan ebben e helyzetben voltam 22 éves koromban, és én sem mondtam el. És nem, nem bántam meg, pedig 10 év eltelt azóta.

Nekem is jó a kapcsolatom a szüleimmel, és amúgy mindent megbeszélünk, de ezt nem beszéltem meg. 5 év után mondtam el egy gyenge pillanatban, és elfogadták. Semmit nem változtatott a kapcsolatunkon, ill. csak annyit, hogy még jobban bízom bennük. Anyukám a legjobb barátnőm.

Én 19 évesen lettem terhes, főiskola és m unka mellett. Megtartottam, kitagadtak... Jelzem soha nem kértem tőlük pénzt, egyedül teremtettem meg mindent, amire szükségünk volt.

Tavaly is terhes lettem védekezés mellett, mivel sem a párkapcsolatom, sem az anyagi helyzetem nem tette lehetővé a gyerekvállalást, nem tartottam meg, és emiatt is elítélnek....

Azt hiszem, mindkét esetben felelősségteljes döntést hoztam, mégsem bírják elfogadni, ezek után szerintem ők a nagyon szánalmasak.

Szerintem mivel nagykorúságod elérése után történt, így senkinek semmi köze hozzá, hogy mikor és miért történt az abortusz! Még az anyádnak, és apádnak sem!

De gondolom, most hogy anya leszel valamennyire átértékelted a titkolódzást, és gondolom, kíváncsi lennél hogy viszonyulnak a kérdéshez.

Ha nagyon kíváncsi vagy a véleményükre akkor a helyedben nem mondanám, el, inkább csak puhatolóznék, hogy "képzeld anya vagy apa, most tudtam meg hogy egy barátnőmnek/osztálytársamnak/kollégámnak volt régebben egy abortusza, te mit gondolsz erről? Hogy vélekedsz az abortuszról?.... Te eltudtad volna viselni ha velem történt volna ilyen?"

A válaszoktól függ hogy bevallod -e vagy sem...