A szüleimmel kölcsönösen nem értjük meg egymást, mi tévő legyek?

Nem, valószínűbb,hogy velük. Nem tudtak neked értelmiségi attitűdöt és igényeket átadni, tulajdonképpen elijesztettek az értelmiségi léttől. Lehet, hogy általános iskolában nem teljesítettél az ő színötös elvárásuk szerint, ebből levontad a következtetést, hogy ht te egy tökfej vagy, úgyse tusz nekik megfelelni, és lesz..rod.

Ez sok szempontból nem jó hozzáállás, nem szerencsés, de igazság szerint még mindig sokkal szerencsésebb, mintha görcsölő güzü magológéppé váltál volna, aki apuci és anyuci elvárása szerint teljest, csak fogalma sincs a gyakorlati valóságról és sose volt önálló gondolata.

Ősi szabály, hogy nagykorú, önálló keresetű ember nem tartozik elszámolással tetteivel szülei felé, csak saját lelkiismeretének.

Van egy rossz hírem: nem biztos, hogy így maradsz. Lehet, sőt valószínű, hogyha öregebb leszel, és szélesedni fog a világlátásod, meg fog jönni az igényed a magasabb képzettség megszerzésére, na meg a magasabb fizetésre, jövedelemre, jobb társaságra, a magasabb státuszra. Ennek, szüleid, ha még élni fognak, nagyon fognak örülni. Addig is próbáld őket azzal lerázni, hogy nem hiszel abban, hogy egész életedben nekik kell szólni a te érdekedben, nekik kell kinyalniuk a s..ggedet, nekik kell szólniXY professzornak, hogy te eljuss egyről a kettőre, gondoljanak arra, hogy ők nem lesznek örökké, és te egyedül szeretnéd megállni a helyedet az életben, és majd akkor akarsz egyetemre menni, ha úgy érzed, elég érett vagy hozzá, hogy kollégiumi részegeskedés helyett tanulással töltsd az időt, hogyha lesz elég élet-, és munkatapasztalatod ahhoz, hogy bizonyíthass, nulla munkatapasztalattal, friss diplomásként úgyse fogsz kelleni sehová.

Ezel legkevesebb két évig le tudod rázni őket, ha nem teljesen sznobok. De sajnos, lehet, hogy azok.

Miért is baj az, hogy nem vágyik egyetemre? Nem egy kiesik-a-kapa-a-szájából emberke az írása alapján (most hagyjuk, hogy van-e hiba a szövegben, mert nem zavaró!), egy szóval nem mondta, hogy nincs igénye a kultúrára.

Kérdező, én az ellentéted vagyok, "proli" családból megyek egyetemre. Az én döntésemet sem értik; szerintük 400valahány pontot elérni nem nagy szám, még mindig egy nulla vagyok, mert nincs pasim.

A tanácsom: tojd le. Azt pedig pláne ne hagyd, hogy protekcióval intézzenek bármit, mert utánna általában lekötelezettként kezelnek, sajnos, még akkor is, ha a szüleid :/

Nyugtasd meg őket, hogy még így is elmehetsz egyetemre, vagy képezheted magad audodidakta módon is.