A szüleim azt hiszik leszbikus vagyok. Mit tegyek, vagy, hogy értethetném meg velük a helyzetet?
Valóban nincs rendben velem minden, csakhogy nem ilyen téren:) Borderline személyiségzavart állapítottak meg nálam, valószínűleg ebből kifolyólag már évek óta iszonyatosan tudok kötődni emberekhez, igazából akárkihez, lehet az férfi, nő, barát, ismerős, idősebb (fiatalabb nem igazán volt még:D), egyszerűen kapok egy kis megértést vagy 2 kedves szót valakitől és már rajongásig szeretem az illetőt. Nagyon nehezen megy nekem az elengedés.. Nem túl rég kórházban voltam (nem a pszichés bajom miatt, hanem ájuldoztam ebben a melegben) és az egyik orvos annyit törődött velem, meg olyan jól esett, hogy hozzá is elkezdtem kötődni, nehéz volt otthagyni, meg olyan rossz volt, gondoltam megemlítem már ezt a szüleimnek és először tök jól elbeszélgettünk erről majd egy idő után bevágták, hogy "na még a végén kiderül, hogy nem is a fiúk érdekelnek". És azóta ez a téma folyamatosan, látom rajtuk, hogy olyan furcsák, alig állnak szóba velem, ha mégis akkor jönnek a célzások, ami elég kellemetlen Nekem, meg rossz, hogy ők most ebben a tudatban élnek, és fölöslegesen aggódnak még ezen is, mivel erről szó sincs. Volt már barátom, nagyon jó volt vele, szerettem, hasonló érzés volt, de mégis kicsit másabb, mint ezek a furcsa kötődés dolgok, tehát a sráchoz testileg is nagyon vonzódtam és még szűz vagyok, de voltak dolgok azért és nagyon élveztem, ezt csak azért írom, hogy minden okés ilyen téren. Most nincs senkim, de talán alakulgat a dolog, a szerelem és az a másik kötődés valahogy két külön dolog, nyilván a barátomhoz is kötődtem, csak abba volt azért több is. Na ilyenkor mit kéne tennem? Nem igazán foglalkoznék vele, csak valahogy még is rossz, hogy ők most ebben a tudatban élnek, feleslegesen.
17/L
A szüleid nem értik ki a betegséged lényegét illetve hogyan nyilvánul meg nálad?
Mi van ha... az egyik kontrollon elmondod az orvosnak hogy jó lenne ha a szüleidnek elmagyarázná hogy ilyenről nincs szó, csak a betegség így jött ki nálad? Orvosoknak mindig jobban hisznek. Felőlem akár gondolhatnának bárminek amíg nem tesznek megjegyzéseket. De alaptalanul bántani elég szemétség! Kérd ki magadnak! Az hogy milyen beállítottságú vagy azt csak te érzed. Nehogy már más jelentse ki helyetted!
Voltál már másik orvosnál is? Csak mert a borderline szindróma nagyon nehezen szűrhető ki 25 év alatt, pláne 20 éves kor alatt.(bár ez sok egyéb állapotra is igaz)
A szüleid részéről nagyon-nem is tudnám finoman kifejezni magam-csúnya dolog, hogy ilyesmit feltételeznek rólad...
Ülj le velük és mond el, hogy nem vagy leszbikus,nem kell e téren aggódniuk miattad. Ha ebből nem értik meg,akkor bolondok és hagyd rájuk a témát.
Hagyd figyelmen kívül ezeket a megjegyzéseket vagy tényleg kérd ki magadnak, csak ne nagy felháborodással mert aztán mégjobban rád kattannak, (hogy biztos nem mersz róla beszélni) addig amíg meg nem nyugtatod őket tényekkel vagy egy orvos el nem magyaráza, hogy ez nem különös.
A szülők sokszor szeretik a legrosszabbat látni mindenben (főként az anyukák). Érettnek érett vagy minden bizonnya, állj a sarkadra, ne félj, 17 évesen megkövetelheted, hogy a legtöbb területen egy felnőtt önálló emberként kezeljenek! :-)
Mondjuk ki: a szüleid buta emberek. Inkább azon dolgoznék a helyedben, hogy mindezek ellenére tudd őket szeretni, megtaláld az értéket a velük való kapcsolatodban.
Az is biztos, hogy nem ma lettek homályok, így nem csoda, ha egyéb kötődéseket keresel.
Az egyszerú embereknek egyszerű magyarázat kell: soros, migráns. A lányomnak meg semmi baja, simán leszbikus, mert az divatos manapság...erről én nem tehetek, de tudom ki tehet: soros, migráns...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!