A nevelt lányomat az anyja rendszeresen felzaklatja és manipulálja, játszik az érzéseivel és kihasználja. Hova fordulhatok hivatalosan segítségért ez ügyben?
Gyakran sír a nevelt lányom,(15 éves)mert az anyja megint nem tartotta be az igéretét,utána bocsánatot kér a gyerektől aki megint hinni kezd neki.Továbbá az anyja még sajnáltatja is magát,és persze a kis naív meg sajnálja.
Többször beszéltünk az anyjával,de túl primitív és nem érti meg.Ez az "anya" már a második gyerekét hadja el.
Nem tiltjuk el az anyjától,de ez a lelki állapot kikészíti a gyereket.Ráadásul új suliba megy most lesz 9.-es és felzaklatott lelki állapotban nem tud tanulni.
Forduljak a gyámhatósághoz?
A lelki fájdalom sokkal rosszabb mint a fizikai.
Lehet kérni távolságtartási kérelmet?
Hogyan bizonyítsam hogy az anyja rossz hatással van a gyerekre?
Ugyan ezt csináltuk végig, csak fiúval (nagyon érzékeny volt a fiú).
Hamarosan ki fogja nőni.
14 és 7 évesek voltak a gyerekek mikor az anyjuk lelépett (kb. 200 km-re lakott akkor a gyerekektől) és a férjemmel hozzánk kerültek.
Nálunk is ez ment hitegette őket meg uszította ellenünk, volt hogy beígérte, hogy jön hozzájuk karácsonykor aztán mégsem jött. Sokat sírtak miatta a gyerekek. A fiú kb. 16 volt mikor már teljesen átlátott rajta. Az anyja annyit ért el, hogy a gyerek saját akaratából nem látogatja, pedig már visszaköltözött ebbe a városba.
A lányt még most is hülyíti ő most 12 éves. Remélem hamarosan ő is rájön, hogy az anyja nem az akinek hiszi.
Próbálok globálisan válaszolni.
Először is köszönöm a sok változatos hozzászólásokat és tanácsokat.
A gyereket 8 évesen hagyta az apjára és már azóta játszadozik vele.Mi azóta vigasztaljuk.
Igen beszéltünk a gyerekkel is.Szépen fokozatosan és óvatosan próbáltuk fel vázolni,hogy az anyja helytelenül viselkedik.
Azért ragaszkodik az anyához, mert fillére megveszi és megenged neki mindent.
Nálunk ez nem divat.Egy elkényeztetett gyerekből nehéz olyan embert nevelni,akinek meg kéne becsülni a dolgokat.
Persze hogy Én vagyok a rossz és gonosz mostoha a gyerek szemébe hisz Én tiltok meg elsősorban dolgokat,mert apa keveset van otthon.15 évesen se értik meg hogy valójában jót akarok neki.
Mi is megadunk mindent amit normálisnak tartunk.
Heti 1x tartunk csajos napot,együtt sütünk sütit...stb és szeretem a gyereket.
De vannak szabályok amiket be kell tartania..pl Rendet tartania a szobájába és meg kell csináli a leckét,időbe haza jönni a barátnőjétől.
Nem sminkelheti magát a suliban és magas sarkút sem hordhat még.
Viszont az anyja már 8 évesen kölcsön adta a magassarkúját,a kitömött melltartóját...stb amiről próbáltuk lebeszélni és mindíg veszekedés volt ebből.
Nagyon rossz, hogy mindíg Én vagyok a szar szemét és az anya után remeg.Nem csinálok belőle pláza cicát,csak azért,hogy jobban ragaszkodjon hozzám.
Én csak tanulok vele hogy érettségije meg legyen majd.
Hogy okos is legyen ne csak csinos.
Szóval szerintünk már átkéne látnia a lányomnak,hogy mi nem jó,de nem akarja.
Az anyát behívtam még hozzánk teázni,hogy megismerjem még az első fél évben,de utána csak a viták jöttek.
Szerettem volna ha megbeszéljük a gyerek nevelést,hogy megegyezzünk,de úgy gondolom hogy Ő súlyos hibákat követ el.
Persze Én sem vagyok tökéletes és nem is akarok az lenni,csak simán jó.
"Én csak tanulok vele hogy érettségije meg legyen majd. "
Ezzel a helyesírással?! Könyörgöm, ne te tanulj vele...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!