Anyám mániákus gyüjtögetö. Mit tehetek?

A képek jobbára egész szolidak voltak, egy igazi kemény hosszútávú gyűjtögetőnél nem látszik a padló és csótányos minden, egyeseknél a hűtőben rohadt ételek és a konyhaasztal nem simán lomos, de nem látszik a több köbméter cucctól... No igen, néztem pár extrém videót... Amúgy problémás, igen. Egyes képekkel nem volt bajom, van egy csomó cipő (akár ócska, az is felvehető a kertbe vagy valami) a szekrényben, ez másutt is így van, én se dobom ki az ócskákat se, haszna van annak is, épp csak én nagyon kevés cipőt veszek. Más képek azért már mutattak rendetlenséget, ami engem is irritálna, főleg, ha felesleges lom miatt van. Bár az én szobámtól is kiakadnál, az tuti...

A túl alacsony kidobási hajlam s a nagyfokú takarékosság sokakban megvan, de ha az ember szereti a rendet és azért pszichésen rendben van, ez még kezelhető (én pont eme hajlamaim miatt nem veszek meg akármit), értelmes és nem túl sok helyet foglaló dolgokat is sokan gyűjtünk. Ez még normál emberi dolog.

A komolyabb s főleg értelmetlenebb gyűjtögetés már sokkal nagyobb gond és el fog fajulni... Rosszabb lesz a fenti képeknél, sokkal. Fogyni nem fognak a cuccok, szaporodni annál inkább, s jön az, hogy nem látszik a padló s le se lehet ülni...

Viszont amiket a leírásban írtál, az részben nem a gyűjtögetés témaköre. Az zsugoriság, igénytelenség, torz gondolkodás (mi is spórolunk, de nem úőgy, hogy nem használjuk a lámpát, ha kell. ledes lámpa? NULLA értelme van nem használni, ha kell, annyira butaság. a mikró melegítése? néha kiszámoljuk a villanytűzhely áramfogyasztását egy étel megfőzése során, minimális még az is)... Nem csodálom, hogy kiborulsz ezektől, NAGYON durvák! Hogy lehet kibírni egy hétig fürdés (most a zuhanyt is ideértem, persze) nélkül, fel nem fogom.

Kukát néz át éjjel... Ez... Ez komoly pszichés gond. Úgy 123 szép plüssmacinál még mondanám, hogy hát hóbort, hobbi, ez legyen a legnagyobb gond. De vackokat gyűjteni... A szemétből... Egy dolog a takarékosság és minden kis vicek-vacak értelmes felhasználása, nem szeretem a modern ember pazarlását, de a másik véglet is szörnyű.

Sajna fogalmam sincs, mit tehetnél :( Többnyire semmit nem tudnak tenni a rokonok, a helyzet pedig csak romlik :( Részvétem, remélem, történik valami kisebb csoda és találsz megoldást...

Bocs, hogy nem volt sok értelme a hozzászólásomnak, ez inkább csak lereagálás, a leírás nem kicsit volt sokkoló, elborzasztott...

Nagy hiba volt a képfeltöltésre kirakni személyes képeket, a Napiszarra onnan válogatnak a legtöbbet, ott is fognak landolni anyád bikinis képei.

A problémáról:

A nővérem is ebben a betegségben szenvedett, csak ennél tízszer rosszabb állapotban mert még 3 macskát is tartott a lakásban amik összeszőröztek és hugyoztak mindent. A szemetet nem vitte le, ott volt elszórva mindenütt, hatalmas csoda hogy nem voltak csótányai (vagy megették a macskák). Én a megszégyenítéses technikát alkalmaztam, mert ő is tudta hogy ez borzasztó és változtatni kell. Odamentem hozzá és elkezdtem kitakarítani a lakását, és szembesítettem a dolgaival. A szeméthalommal, a rohadt étellel teli edényekkel, a mosogatóban halmozódó penészes edényekkel, a macskák által a padlón széthordott kajamaradékkal, a tönkrement bútoraival, a mindent elborító macskaszőrrel. Elmagyaráztam neki hogy mit is kellene csinálnia hogy ez ne legyen így, és ha rendet tart az mennyivel kisebb erőfeszítés, mint a félévente 1-2 napig tartó intenzív takarítás.

Úgy tűnt átment az üzenet, de visszaesett, megint elmentem hozzá kitakarítani és megint ment a lecke. Megértette. Ma már csak egy macskája van, tartja a rendet, leviszi a szemetet, és a kényszeresen megtartott de semmire se jó cuccoktól is megszabadult, és a szennyes edényeket se hagyja gyűlni. Talán ez a módszer nem válik be mindenkinél, nála bevált mert akart is változtatni.

Valamilyen múltbeli trauma okoz ilyet, ami erős bizonytalanságérzetet keltett az illetőben. Ezért van a beteges ragaszkodás a tárgyakhoz.

Pszichológiai szempontból hasonló játszódik le a mélyszegénységből kitört, meggazdagodott emberek egy részénél is. Hiába van sokkal több pénze, pszichésen nem tudja elengedni a régi beidegződéseket és ugyanúgy spórol 5 milliós jövedelemből, mint régen a 40 ezresből.

Anyukádat valamilyen veszteség érte és ilyen torz módon védekezik az ellen, hogy ismét át kelljen élnie ezt.

Az a baj, hogy ez nem racionális, hanem érzelmi szinten zajlik, ezért észérvekkel nem sokra mész.

Ami esetleg segíthet: komment, ítélkezés nélkül a traumához fűződő élményeit végighallgatni. Már önmagában az old egy gátat, ha kibeszélheti magából. De ahhoz, hogy megnyíljon, egy nagyon elfogadó légkör kell.

Ahogy látod, ha szembesíted a hibájával (amivel egyébként ő is tisztában van és szégyelli is), akkor hevesen ellenkezik, még jobban bezár.

A tárgyak szintjén esetleg olyat próbálj meg, hogy ajánld fel a segítségedet, hogy mondjuk a ruhákat hajtogassátok össze és funkció szerint tegyétek kupacba. Hivatkozz arra, hogy milyen szépek, így tovább szépek maradnak. Aztán lassanként ilyen csoportosításokat lehet még csinálni (tegyük egy kupacba a műanyag palackokat). De rettentő fontos, hogy semmi ítélkezés, b...gatás ne legyen benne. Ha partnernek érez a "hobbijában", akkor lesz meg az első lépés, a bizalom.

A bizalomból lehet továbblépni oda, hogy lassanként megnyíljon és esetleg a traumát is kibeszélje magából. Majd sok-sok beszélgetés és idő elteltével esély van arra is, hogy nyitottá válik a javaslataidra.

Ezt gyorsan és hatékonyan nem lehet megoldani. Ez olyan játék, mint a Kis hercegben a róka szelídítése. Nagyon lassan, naponta kis lépésekkel. Igen, kva sok energiát bele kell ölni. Abba is, hogy ne tegyél kritizáló megjegyzést, akármennyire is igazad lenne. Mert egy félmondattal le lehet rombolni akár egy hónap eredményét és kezdheted előről.

Próbáld meg az ő szemszögéből nézni a dolgokat, nem objektíven. Ez olyan, mint bármely más függőség. A dohányosok tudják, hogy ártalmas, de még senki nem szokott le, mert leb..ták, hogy tüdőrákot okoz. Sőt, akkor ideges lesz és azonnal rágyújt.

Az alkoholizmus is ilyen. Észérvekre, b..gatásra nem szoknak le.