Mit tennétek abban a helyzetben aha az apa terrorizálja a feleségét és gyerekeit?

"Te írtad, hogy az erőszakoskodók nagy része férfi. Ezzel engem is egy kalap alá vettél velük, ahogy én téged a nőkkel."

Nincs igazad, mert itt és most a családon belüli erőszakról beszélünk elsősorban, és erre írtam, hogy 95%-ban férfi az elkövető a statisztikák szerint. Nem azt írtam, hogy minden férfi elkövető.

"Csak most ez a divat, hogy nem szabad nevelni a gyerekeket"

Valóban, nem szabad brutálisan összeverni a gyereket, ész nélkül fenyíteni, büntetni. Nem hiszem, hogy ez baj lenne. Persze én könnyen beszélek, nincs gyerekem, nem tudom mit csinálnék, ha a gyerekem egyfolytában hisztizne. De az is biztos, hogy erőszakkal azok a szülők szoktak érvelni, akiknek nincs más ötletük a helyzet kezelésére. "Az erőszak a gyengék végső menedéke." Ez egyébként az állatok idomításánál, képzésénél is sarkalatos pont, nagyon sokan még mindig azt hiszik, hogy "na majd jól megnevelem azt a dögöt, és akkor majd szót fogad". Én ezt nagyon elítélem.

"Ezért vannak uralmon a gátlástalan emberek, mert a gyerekek nem tanulják meg kezelni a konfliktusokat, hiszen nem találkoznak vele. Sosem találkoznak a határokkal, csak felnőttként, és ezért össze is omlanak tőle."

Nem azért gátlástalanok sokan, mert nem találkoznak konfliktusokkal. Már a szocializáció legelejétől folyamatosan konfliktusokba kerül másokkal a kisgyerek, pl. a saját testvéreivel, vagy épp az óvodában a társaival a homokozóban. Azért lesznek gátlástalanok felnőttként, mert a szüleik nem tanították meg őket a konfliktuskezelésre kiskorukban. Egyes gyerekek emiatt erőszakosak lesznek, verekedéssel, erőszakkal érvényesítik az akaratukat, míg mások konfliktuskerülőkké válnak, és inkább háttérbe szorítják magukat, mert félnek, hogy bántják, kicikizik, megalázzák őket. Az oka annak, hogy a szülők miért nem tanítják meg a gyerekeiket a normális önérvényesítésre az lehet, hogy ők maguk sem tanulták meg.

"Az ő véleménye az, hogy én nem vagyok normális, és hogy tévedek"

Aha. Hát, erre írtam, hogy igazából meg kéne hallgatni a másik oldalt is, hogy miért gondolja ezt. Nem látok bele a kapcsolatotokba, így nem is tudok állást foglalni. Az rossz lehet, hogy már nem is beszéltek egymással, gondolom régen nem így voltatok.

"Csak már nem hiszek a mesékben"

Nem is kell. Az élet ennél általában sokkal összetettebb. Mint te is írtad, nem fekete és fehér.

"Tény, hogy az én álláspontom, de körülöttem szinte kivétel nélkül ezt látom, és erről beszélnek az ismerőseim is."

A nők nem szentek, ahogy a férfiak sem. Mindkét nemben vannak olyan díszpéldányok, akik nagyon szemetek tudnak lenni a másikkal. Mindkét oldalról ismerek ronda húzásokat. A legrosszabb, amikor a páros tagjai játszmáznak egymással, és elvárják, hogy a környezet asszisztáljon ehhez.

Durva, hogy ütlegel... Valami nagyon rosszul működik köztetek... Ha a válás nem is jó ötlet, ott van a különélés lehetősége még, nem?

"ellenem hangolná őket, még ha nem is tudatosan"

Nem látok bele a kapcsolatotokba, és nem tudom, hogy hány éves gyerekekről van szó, de ha nagyobbak, szerintem az ő ítélőképességükre kéne bízni, hogy melyikőtökben bízhatnak meg inkább. Tudattalanul nem tudná ellened hangolni őket, ha csak nem szolgálsz rá valamivel, nekem ez a véleményem...

"Azokra a bántalmazásokra gondolok, amik nagyon ritkán történnek meg, és nem (sokkal) többek, egy pár jól irányzott pofonnál. A sérülések, vérzések, csonttörések már szerintem sem tűrhetőek, és főleg nem lehetnek indokoltak."

Oké. De maradjunk a tárgynál. Egyébként nem nagyon tudom, hogy ez a "felbőszített, ezért adtam neki egy pofont" szituáció pontosan hogyan állhat elő. Ha a másik hülye, akkor ott kell hagyni a francba, nem kell vele vitatkozni. Ha meg már nem megoldható a tartós együttélés, akkor mindenkinek jobb, ha az utak különválnak. Nem kell addig elmenni, hogy pofozkodás legyen!

A családon belüli erőszakra visszatérve még, eszembe jutott, hogy olvastam régebben, hogy a "pofont ad az asszonynak" terminológia használata ennél a jelenségnél mennyire téves és félrevezető. Egyből mindenki arra asszociál, mint amire te is, aki nem ismeri a témát, hogy van egy házisárkány jellemű nőcske, aki addig-addig cseszteti az urát, hogy az kellemetlen szájízzel ugyan, de pofonnal zökkenti ki az asszonyt a hadviselésből (a híres makarenkói pofon... Erről olvastam egyébként, hogy később a "szülőatyja" is elítélte). De családon belüli erőszaknál ezek a "pofonnak" nevezett ütések inkább azt takarják, hogy a bántalmazó bebokszol ököllel a másik arcába jó nagy monoklit hagyva rajta (ilyenkor jól jön később a napszemüveg a bántalmazottnak..), vagy épp a korlátba veri a fejét, ahogy az történt a volt fideszes politikus élettársával is. És igen, az ilyen mértékű erőszak szerintem sem lehet indokolt, erre mondom azt (és sokan mások is, akik ismerik a témát), hogy nincs rá mentség.

"Ha még riportot is adott, akkor már kevésbé szimpatizálok vele. Mindamellett sajnálom őket, igen mindhármukat. De ilyen, hasonló történetek mindennaposak a világban."

Konkrétan egy beszélgetős műsorban láttam nemrég, ahol a családon belüli erőszakról beszélgettek.

Az egy dolog, hogy mindennaposak-e ezek a történetek, a nagy baj nálunk van Magyarországon (más országban is, de most maradjunk a hazai viszonyoknál). Egyrészt a jelenlegi intézményi szabályozás nem bünteti az erőszakoskodás minden formáját (pl. együtt nem élőkre nem vonatkozik - kb. úgy fél éve meggyilkoltak egy pont ilyen élethelyzetben lévő fiatal lányt!), másrészt olyan dolgokra kötelezi a bántalmazottat (szembesítés, mediáció), ami csak tovább traumatizálja. Arról nem is beszélve, amikor pereskednek a gyerekekért, és a bíró láthatást enged a bántalmazónak... Képzelheted mit él át az az anya, amikor a gyerekeit át kell adnia x időre a bántalmazónak, és mondjuk még azt sem láthatja, hogy az az állat mit csinál velük, legfeljebb utólag hallja...

Nagyon nincsenek rendben itthon a dolgok az emberi jogok terén, és amíg ez így marad, nem beszélhetünk igazi demokráciáról. Hazudjon bármit is az aktuális kománypárt... Egyébként a kormány embereiről is elárul pár dolgot, hogy egyrészt alig van köztük nő (ezzel kb. utolsó előttiek vagyunk az EU-ban), másrészt csak vissza kell idézni, hogy miket mondtak. Pl. Varga Istvánnak volt egy híres mondata 2012-ben: "Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé, és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak" Erről kb. az a paródia jut eszembe, hogy "az én uram a legjobb ember, csak szülnöm kell, akkor nem ver".

Én csak azt nem értem, hogy az ennyire sötét és undorító alakok hogy dönthetnek mindenki életéről... A Parlament közelébe se lenne szabad engedni őket.

"És szerinted a nőt fogadó..." Ezzel most te is egy kalap alá vetted a rendőröket, és az erőszakos férfiakat, velem, és más férfiakkal."

De következetes lettél hirtelen. :-)

Jó, sarkítottam, de egyébként nagy marhaságot nem írtam, mert simán életszerű, hogy a rendőr is veri otthon a családot, mert megteheti, és ha valaki hozzáfordul segítségért, kb. körberöhögi. De hogy konkrétumot is mondjak, olvastam olyan beszámolót, hogy a rendőr a segítséget kérő nőt konkrétan lebeszélte a feljelentéstételről.

"Ok, de akkor miért nem válnak el?"

Mert nem olyan egyszerű. Olvass utána az oldalon, amit linkeltem, vagy máshol.

"Manapság úgyis akkora divat a "másság" elfogadása, hogy senki sem mer szólni ellene. Ők egyszerűen mások, mint mi."

Tényleg annyira mások? Talán az irtózatos fájdalmat sem érzik, és nem is hal bele senki? Nem épp erről írnak. Kíváncsi vagyok, hogy Magyarországon csináltak-e ilyet bárkivel is. De ok, most ebbe ne menjünk bele jobban.

"De ha itt tartunk akkor a nőknek is jobb lenne, ha a férjük lenne az első, akivel közösülnek. Sokkal tartósabbak lennének a házasságok."

Na ez most ilyen igazi hímsoviniszta elszólás volt. :D

1. Miért lenne jobb a nőknek? És mi van a férfiakkal? Ők lehetnek mással együtt a házastársuk előtt? 2. Mi garantálja, hogy ettől a házasság is biztos jó lesz tartósan? Miért kell bemerevíteni ezeket a dolgokat?

Nem vagyok aktivista, csak szeretném megérteni a rendszer működését, és hogy miért tart Magyarország ott, ahol.

Azért mert van egy nőkjoga oldal, miért a nők hibásak, hogy nincs férfiakjoga oldal is? A családon belüli erőszakot többnyire nők sérelmére követik el, nem hiszem, hogy bármiben is ártana a férfiaknak, hogy ebben a kérdésben specifikusan segítik a nőket. Ez miért bánt téged is? Ha nem találtál ilyen oldalt, és zavar, csinálj egyet! Én nem foglak megakadályozni benne, amíg nem erőszakra buzdító nézeteket terjesztesz.

A nyugdíj kérdésben nem igazán tudok állást foglalni, többet kéne olvasnom róla.

Tüzes egy csajszi lehetsz. :-)

"Nincs igazad,..." Csak erről készül statisztika. Szerintem közel ugyanannyi, ha nem több a nők által elkövetett családon belüli erőszak, mint amennyit a férfiak követnek el. A gyerekek, és a férjek sérelmére egyaránt. Talán a gyerekek többet kapnak. DE!!! A gyerekek, és a férjek nem tesznek feljelentést, feljelentést csak a nők, és a családgondozók tesznek. Ezért készülhet ennyire torz statisztika. Azt viszont elismerem, hogy a férfiak komolyabb fizikai sérüléseket tudnak okozni. Az összes ismerősömet verte az anyja, még a lányokat is. Most, hogy gondolkodtam nem tudok olyanról, akit az apja (is) vert volna. És egy feljelentés sem született.

Nem, pofont sem szabad adni a gyereknek, és kiabálni sem lehet velük. Nyilvános helyen tűrnéd, mert mások előtt nem mernél szólni neki, és teljesítenéd a vágyait, csak hagyja abba. Persze ettől még hisztisebb lenne. A hisztiből a jogszabályoknak megfelelően nem lehet kibillenteni. Egy erős személyiséggel rendelkező gyerekkel nagyon nehéz. Őket küldik dilidokihoz, és gyógyszerezik őket, amíg ki nem ölik a személyiségüket, és be nem állnak a többi "bárány" közé. Persze az ilyenből kevés van, a többség engedelmes, kezes "bárány". A gyereked olyan lesz, mint te. Ha te hisztis vagy, hisztis lesz ő is. És nem fogsz tudni mit kezdeni a hisztijével, hiszen a magadéval sem tudsz kezdeni semmit. Persze ez csak egy "gondolat". Lehet, hogy nem is vagy hisztis, vagy addigra, elnövöd. Csak következetesnek kell lenni velük.

"Nem azért gátlástalanok..." Ezt félre értetted. Azért gátlástalanok, mert nem ismerik az empátiát. Soha nem találkoztak a határokkal, ezért (jogosan) azt hiszik, hogy számukra nincs is. Azért vannak ők hatalmon, mert a többi ember túl gátlásos. "Amíg a hü...ék, önbizalommal, addig az okosok, kételyekkel vannak tele." "Ha a másik hülye, akkor ott kell hagyni a francba, nem kell vele vitatkozni." Ezért nem az okosok uralkodnak.

"...nem így voltatok." De igen, csak nagyon nehezen oszlott fel a lila köd.

"Ha a válás nem is..." Kicsit lejjebb erre választál is. "Mert nem olyan egyszerű."

"Nem látok bele a kapcsolatotokba..." Nem a mienkbe kell belelátnod. (Az nem is ide tartozna.) A legtöbb csonka család gyereke, utálja azt a szülőjét, aki nem velük él. Miközben ugyanazt az apát az új családja, szereti, és felnéz rá, és tiszteli. Pedig ugyanarról az emberről van szó. Ez ilyen nagy számban nem lehet véletlen, vagy kizárólag az apa hibája.

"később a "szülőatyja" is elítélte" Talán, mert kénytelen volt? Ki ne vallana be bármit a kínpadon? A mai, de már máshol nagyon régen (100-150éve) elkezdődött femináci világban ilyent senki sem mer kijelentei. Ahogy azt sem meri senki kimondani, hogy létezik a nem merem leírni milyen bűnözés, és hogy a nem merem leírni kiknek nem biztos, hogy mutogatni kéne magukat. És ezt csak példaként írom, mert én lojális vagyok, és elfogadom a másságot, csak ne erőltessék rám. Én a pofon alatt a pofonra, vagy hasonlóan ártalmatlan ütésre gondolok. És bizony egy-két családot leszámítva, sok házisárkányt látok, az egyik az anyósom, és az ő férjét kell igazán megtapsolni a türelméért. Az ököllel ütés, túl nagy a hiszti, ingerlés leállításához, és sérülést is okozhat, tehát tűrhetetlen. Mindkét részről!!!

"Konkrétan egy beszélgetős..." Csak ismételni tudnék. Mit vársz? Hogyan akadályoznád meg a visszaéléseket? Képzelem, hogy mit élhet át, önzést. Attól még, hogy az anya kapott tőle egyáltalán nem valószínű, hogy a gyerek is fog. Abból, hogy a feleség ilyen brutálissá tette a férjét, egyáltalán nem biztos, hogy más is ki tudja hozni belőle az állatot. Egyébként, ha tényleg így van, akkor a láthatás sem úgy történik, ahogy írtad, hanem felügyelettel. De szerencsére nem az elfogult, világot utáló, anya a smasszer.

"Nagyon nincsenek..." Nekem nem a paródia jut róla eszembe, hanem az, hogy ennél jobban én sem tudtam volna megfogalmazni. És hogy szinte tökéletesen egyet értek vele. Te is a politikát említetted, hogy kevés a nő. Ok. De! Akkor ki fog szülni helyettük? Mert az is elhangzott, hogy a férfi csak a szülőszobában nem tudja helyettesíteni a nőt. De miért is a politika? Azért miért nincsenek felháborodva a nők, hogy kevés a női bányászok, talicskások aránya? Miért csak a főnöki, "könnyű" pozíciókat akarják? És ezek a pozíciók a legtöbbször egész embert kívánnak nem lehet napi 4-8 órában elvégezni.

Alapvetően próbálok következetes lenni, immár sok, sok :-((( éve...

"Na ez most ilyen igazi hímsoviniszta elszólás volt." Itt nem reagálok, mert már az alap is nagyon OFF volt. Ez nem ide tartozik, nem is tudom miért említettem meg. Talán, mert meló után, fáradtan lépek csak be. :-) Ha érdekel a véleményem, írj rám, és talán téged is meggyőzlek az igazamról.

"Nem vagyok aktivista..." Nem hibásak, csak látszik, hogy egyenlőbbek akarnak lenni. Én még azt tanultam, hogy "először bizonyítsál, hogy tisztelhessenek, és csak azután várd el a tiszteletet". A munkahelyemen engem a kollégáim, sokkal jobban tisztelnek, mint a főnöküket. Én már bizonyítottam, tőlem kérdezhetnek, tudok segíteni, amíg a főnökük csak elvár, mert neki "joga van" hozzá.

"...nők sérelmére..." Statisztikánál válaszoltam.

"Ez miért bánt téged is?" Alapvetően nem bánt. Ez a társadalmunkat zilálja szét. Persze ne hagyják magukat, de az egyenlőség nevében ne akarják elnyomni a másik nemet, az "erőszak" címszó mögé bújva.

"A nyugdíj kérdésben nem igazán tudok állást foglalni, többet kéne olvasnom róla." Erre csak azt tudom mondani, hogy "Sakk, matt". Vesztettél, nem én nyertem, Te vesztettél. Nekem szimpatikus vagy, de ezzel csökkent a szimpátiám. Még mindig jó vitapartnernek tartalak, és tisztellek, becsüllek, de most csalódtam benned. Ez számomra egy igazi politikai kihátrálás volt a kérdésből, válasz nélkül. Egyszerűbben: Mellébeszélés. Ez a törvény a nőknek kedvez, és a férfiakra nézve hátrányos. Egy igazi femináci ezt eredményként éli meg, míg nem más, mint az egyenlőség megcsúfolása. Ha valóban létezik az egyenlőség, (márpedig nem létezik, és nem is fog) akkor ebben a férfiak oldalán kellett volna állást foglalnod. Még csak itt igazán egyértelmű az egyenlőtlenség. A 40 év mindenkinek ugyanannyi idő. Ez szerintem eléggé egzakt. A férfiak jellemzően nehezebb, megterhelőbb, munkát végeznek hosszabb munkaidővel. És még évben is többet kell dolgozniuk a nyugdíjért, amit jó eséllyel meg sem érnek, míg a nők 20-30 évvel túlélik a velük egyidős férjüket.

"Csak erről készül statisztika..."

Mivel magas a látencia, nem lehet tudni, hogy hányan vannak ilyen helyzetben.

KSH oldaláról: "A bűnügyi statisztika segítségével többet megtudhatunk a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekményekről, de teljesen pontos képet nem kaphatunk, hiszen sokszor az erőszaktevő és az áldozat is igyekszik eltitkolni azt. Számolni kell azzal is, hogy nagy az ún. látencia, azaz a nyomozóhatóságok tudomására nem jutott bűncselekmények aránya. Az áldozatok sok esetben nem tesznek feljelentést, tartva családjuk és szűkebb-tágabb környezetük reakcióitól. Nagyon valószínű az is, hogy bejelentést csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetében tesznek, a kisebb súlyú esetek nem kerülnek napvilágra, ezáltal a statisztikák sem tartalmazzák. A külső környezet sem mindig segíti a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények feltárását, egy másik család belügyeibe senki sem avatkozik be szívesen. A jogi státus rendezetlensége miatt a hatóságok is gyakran elutasító szemléletűek az ilyen esetekben."

Állítod, hogy a férfi áldozatoknál főleg lelki erőszak van, és hogy azért nem tesznek feljelentést, mert szégyellik a helyzetet. Szerinted a nőknél nem ugyanez van? Ott se fizikai bántalmazással kezdi az agresszor, hanem verbálisan agresszív, amivel azt éri el, hogy módszeresen leépíti a másik személyiségét, szuverenitását, önbizalmát és önmagába vetett hitét. Szerinted nincs egy csomó olyan nő, aki azért nem beszél vagy kér segítséget még a bántalmazás kezdeti stádiumában (amikor még "csak" lelki erőszak van), mert hogy "neki nem is olyan rossz", meg "a nő dolga, hogy tűrjön", meg hogy "összetartsa a családot", meg egyéb ilyen nézetek miatt?

Sajnálom, hogy ezeknek az ismerőseidnek ilyen elmebeteg szülő jutott, nem tehetnek róla. De azért arra kíváncsi lennék, hogy az apa eközben hol volt? Miért nem lépett közbe? Én nem egy anyáról olvastam, aki fogta a gyerekeit és úgy lépett le otthonról, hogy nem is volt igazából hova menniük vagy csak nagyon bizonytalanul tudtak szálláshoz jutni. De ez volt az ára, hogy életben maradjanak, vagy hogy a szadista apa ne tegyen bennük még nagyobb kárt az eddiginél. És ne mondd nekem, hogy ezt is biztos ezek a nők provokálták ki (hogy is fogalmaztál? "abból, hogy a feleség ilyen brutálissá tette a férjét, egyáltalán nem biztos, hogy más is ki tudja hozni belőle az állatot"). Mi az, hogy ő tette brutálissá? Mivel te is azt írod, hogy a feleséged bántalmaz téged, a te logikád mentén nyugodtan állíthatjuk, hogy te tetted ilyenné, más nem biztos, hogy így hatna rá. Ha nem ismered el más sérelmét, akkor a magadét másnak miért kéne elismernie? Most akkor ez hogy van? Mégis csak kivételes a férfi nem? Vagy csak te tartod kivételesnek magadat, a mások nyomora meg nem érdekel?

Tessék, ez is a KSH oldaláról van: "A hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatai között 70–30 százalék volt a nők, illetve a férfiak aránya. Ha a jelenlegi vagy a múltbéli házastársak, illetve élettársak ellen elkövetett eseteket vizsgáljuk, akkor a sértettek között még jelentősebb a nők aránya. Bár a nők ellen elkövetett párkapcsolati erőszakos bűncselekmények számossága mintegy tízszerese a férfiakénak, a sérelmükre elkövetett bűntettek jellege alapvetően hasonló."

"Egy erős személyiséggel rendelkező gyerekkel nagyon nehéz"

Úgy tudom mostanában futott fel, hogy sok, "rossznak" kikiáltott gyereket ADHD-snak diagnosztizálnak, azaz figyelemhiányos hiperaktivitási zavaruk van. Na az ilyen gyereknél sokra megy a szülő vagy a tanár a fenyítéssel...

"Amíg a hü...ék, önbizalommal, addig az okosok, kételyekkel vannak tele."

Ez igaz. Ezt is mondják: "Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal."

"A mai, de már máshol nagyon régen (100-150éve) elkezdődött femináci világban ilyent senki sem mer kijelentei."

Milyen az a femináci világ? Remélem nem azzal van gondod, hogy a nők kaptak választójogot, és hogy járhatnak iskolába, és hogy ahhoz mennek férjhez, akihez akarnak. Mert régen nem ez volt, sőt, még most sincs így sok helyen. Az ilyen helyzetben lévőknek aztán mondogathatod, hogy micsoda femináci világban élünk.

Ezt már máshol is olvastam, és ott sem értettem: mit jelent az, hogy rád erőltetik a másságot? Törvényben köteleznek rá, hogy légy meleg, vagy ezt mégis hogy kell elképzelni? Miért izgat annyira mások szexualitása? A melegek közt is van mindenféle ember, normális, nem normális. A magamutogatással kapcsolatban a Pride-ra gondolsz? Szerintem ez a legkisebb gondja az országnak. Engem a békemenet, meg nagymagyaroskodók sokkal inkább taszítanak. Sokan közülük primitívek és nagyon agresszívek.

"Akkor ki fog szülni helyettük?"

A szülés egy időszakos dolog. Akkor már megszűnik funkcionálni a nő dolgozó állampolgárként egész hátralévő életére, kötelező jelleggel?

"Mert az is elhangzott, hogy a férfi csak a szülőszobában nem tudja helyettesíteni a nőt."

Meg szoptatásnál is csak bajosan. Igaz, sok nőnek nincs teje, ezért ha tápszerrel tudja csak etetni a babát, a férfi osztozhat már ebben a feladatban is a nővel.

"De miért is a politika? Azért miért nincsenek felháborodva a nők, hogy kevés a női bányászok, talicskások aránya? Miért csak a főnöki, "könnyű" pozíciókat akarják? És ezek a pozíciók a legtöbbször egész embert kívánnak nem lehet napi 4-8 órában elvégezni."

Ez elég álszent kérdés... Most őszintén, melyik férfi vagy nő akar a bányában gürizni, ha nem muszáj? Nem tudom, hogy milyen arányban van a nők és férfiak aránya pont ebben a munkakörben.

Egyébként nem tök mindegy, hogy ki milyen pozíciót akar magának? Bármit lehet akarni, attól az még nem lesz úgy. De lehet meg kéne kérdezned a takarítónőket, a napi 12 órában szalag mellett dolgozókat, a nehéz fizikai munkát végző nőket, az ápolónőket, az oktatás terheit nyögőket, és még sok más embert is, hogy mit gondolnak erről. Mondd csak, te melyikük szakmáját fogadnád el feltétel nélkül?

Egyébként mi a gondod a nők politikai törekvéseivel? Szó szokott esni nemi kvótáról. Mindenki felhördül, ha meghallja, hogy női kvóta. "hát azt nem lehet, hogy csak a nemük alapján válogatunk be embereket, micsoda kivételezés!" Egyébként ebben van valami, a pozitív diszkriminációval én sem értek egyet. De ha megnézzük a mostani összetételt, kb. 100%-os férfi kvótáról beszélhetünk. És nem egy politikus bizonyította már magáról ezek közül, hogy alkalmatlan. Sokkal jobb lenne, ha 50-50%-ban képviseltetnék magukat nők és férfiak.

Egyébként nekem ami külön érdekesség: a politikai és egyéb döntéshozói mezőny élvonalában nagyrészt férfiak ülnek. Ők döntenek az életünkről, erősen befolyásolják a hétköznapjainkat. Akkor elmondásod alapján (ha nem is szó szerint, de folyamatosan erre utalsz), hogy lehet általános a nőuralom ("femináci világ")? Hogy lehet az, hogy a hatalmon lévő férfiak nem tudják megvédeni intézményesen férfitársaikat? Hogy lehet az, hogy nincsen férfiakjoga oldal, mikor láthatólag lenne rá igény?

"Ha érdekel a véleményem, írj rám, és talán téged is meggyőzlek az igazamról"

Én ezt nem szeretném privátban megvitatni. Nem értem az egész gondolatmenetedet. Ha meg akarsz győzni, itt tedd, már csak azért is, mert ez mindenkit érint. Halljuk mitől lesz boldog a magyar!

"Nem hibásak, csak látszik, hogy egyenlőbbek akarnak lenni."

Kik? És ne gyere nekem azzal, hogy minden nőnemű ember.

"Én még azt tanultam, hogy "először bizonyítsál, hogy tisztelhessenek, és csak azután várd el a tiszteletet"."

Megint megkérdem: kik bizonyítsanak és kinek? Egy adott személy egy közösségnek? Vagy durva szempontok alapján felállított csoportok egy másik csoportnak?

De ha már bizonyítás: Neked hány aranyérmed van az olimpiáról? Esetleg Nobel-díj lapul valahol a vitrinben? Egyéb kitüntetések, köztársasági érdemrend, egyebek? Vagy valami rekord, pl. ultramaraton? Esetleg valami hasznos találmány kifejlesztése? Nekem nincsenek ilyen eredményeim, csak gondoltam megkérdezem, hogy neked vannak-e.

Amúgy tudtad, hogy volt olyan iskola régen, ahol a női tanulót paravánnal takarták el a fiúk elől, hogy ne vonja el a figyelmüket? Te fordított esetben hogy éreznéd magad?

"Erre csak azt tudom mondani, hogy "Sakk, matt"

Bocs, de én nem kértem sem azt, hogy becsülj, sem azt, hogy tisztelj. Engem ez nem érdekel, egy fórumon vagyunk, ahol lehet beszélgetni, eszmét cserélni. Nálam egy szabály van: ha a másik normális velem, én is az leszek vele - függetlenül a nemétől, bőrszínétől, vallásától, stb. Sajnálom, hogy csalódtál, de nincs energiám sem időm a nyugdíj kérdésnek utánaolvasni. Röviden belenéztem, és nem értem, hogy miért csak a nőkre vonatkozik. Ennyit tudok hozzászólni. "férfiak jellemzően nehezebb, megterhelőbb, munkát végeznek hosszabb munkaidővel" Ez egyáltalán nem igaz mindenkire. Szülj le 5 gyereket, és menj dolgozni még mellette, úgy, hogy a férjed alig segít be otthon (ha egyáltalán hazajár). És akkor ne beszéljünk arról, hogy valakinek az idős, beteg hozzátartozókat is gondoznia kell, amiről valahol azt olvastam, hogy nők végzik gyakrabban ("gyakrabban", és nem "mindig"!). Igen, az igaz, hogy a nők átlagosan többet élnek. De nekem úgy hozta az élet, hogy több olyan embert is megismertem, aki nagyon korán elveszítette az anyukáját, szóval mondom, nem lehet mindig általánosítani.

Ha továbbra is kitartasz amellett, hogy téged bántalmaznak, keresd fel azokat a szervezeteket (pl. Patent Egyesület), akik ilyen esetekben segíteni tudnak. Nem hiszem, hogy el fognak utasítani, ha valós a helyzeted, csak azért, mert férfi vagy. De annak te se adj sok esélyt, hogy majd az állam megvéd.

Az ököllél ütéssel kapcsolatban, ha komolyabb sérülést szerzel, vetess látleletet. Az összevert nők is ezt csinálják.

Csak össze kell fűzni, és kész könyv. :-)

"Állítod, hogy..." és azt is, hogy ők nem akarnak előnyt kovácsolni belőle, és nem rohannak "segítségért". De van sok ilyen nő. És a férfiaknál is ez játszódik le. Csak amikor az asszony üt, a férfiak nem fújják fel, hanem leszerelik, isznak, vagy rosszabb esetben visszaadják, és ezzel máris a nő lesz az áldozat, és a férfi az agresszor. Persze ezt is írtam már...

"Sajnálom, hogy" Kicsit sem elmebetegek, ma felnőttként ezek a dolgok már nem eltörpülnek. Mi már nem hiszünk a tündérmesékben, és nem a másik vádolásával akarjuk magunkról elterelni a figyelmet. Nem akarunk visszaélni az "áldozat" szerepünkkel. Arról nem is beszélve, hogy ez is része volt a gyerekkorunknak, ez ösztönzött minket, hogy bírjunk magunkkal, és megtanultuk, hogy nem körülöttünk forog a világ. Ettől is lettünk olyanok, amilyenek vagyunk. Nem sírjuk el magunkat, ha csúnyán néz a főnök, és nem megyünk el elesett ember mellett az utcán, stb... Soroljam még, vagy érted? Apukák hol voltak? Ahol én voltam, hogy nem volt időm válaszolni. Dolgoztak, hogy anyuci tudjon foglalkozni a gyerekekkel, és ne a megélhetés legyen a legnagyobb problémája. Azért nem lépett közbe, mert akkoriban ez teljesen normális volt, sőt én még láttam oktatófilmet a tv-ben, hogy hogy kell szakszerűen elverni egy gyereket. Több részletére emlékszem még mindig. Pedig nem is vagyok olyan öreg. Igaz, gyerekként láttam.

Továbbra sem tartom vitatémának a szadista embereket. Csak ismételni tudom, hogy őket el kell törölni a föld színéről.

"Mi az, hogy ő tette brutálissá?" Olvass vissza, leírtam. Ez így van, lehet, hogy egy másik férfi mellett nem lenne ilyen. Én nem vagyok, és leszek papucs. Egy papucsférj mellett az én feleségem sem lenne mérges soha. Annak ellenére, hogy egyidős velem, őt sosem ütötték meg a szülei. Ezért, vagy sem, de meg van győződve róla, hogy körülötte forog a világ, és hogy számára nincsenek határok. Lehet, ha kapott volna egy két pofont, amikor visszadumált a papucs apjának, akkor most velem sem lenne gondja. Hol írtam, hogy nem ismerem el más sérelmét???

"...mások nyomora meg nem érdekel?" Ezt a kérdést egyszerűen kikérem magamnak. Támogatok elég embert, családot, és több idegennek, ismeretlennek, elesettnek, is segítettem már. Tizenévesként sem mentem el egy alkoholista mellett sem. Te pl. adtál már vért? Volt, hogy az utcán kértek tőled pár forintot, és szoktál adni? Csak egy példa. McDonalds parkolóban egy 10 év körüli (roma) fiú kért tőlem "egy kis" aprót. 1000-est kapott. Miután megláttam, hogy (valószínűleg) mire kellett a pénz, akkor kapott még egy 5000-est. A két kis tesójával, és az anyjukkal voltak a McDonaldsban. Ehettek volna olcsóbb kaját is, de aznap futotta a sajtburgerre is...

Még egy idézet. :-) Ok nem látom benne az első részben említettet. Megmutatnád, hogy hol van?

"ADHD" Na ez az én gyerekkoromban még nem létezett. Ugyanazt csináltuk mint a mai gyerekek, csak mi kaptunk egy nyakast a tanártól, és máris nem volt figyelemhiányunk, sőt akár egy hétig is kitartott tőle a figyelmünk az órákon. Egy nyakas hosszú időre pótolta a figyelem hiányunkat. Ha megbuktunk, akkor mi nem pszichológushoz mentünk, és okoltuk a szüleinket, hanem pótvizsgázni. És érdekes, a pótvizsgára már tudtunk készülni. Nem is értem.

"Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal." Vettem a célzást, de nem haragszom. Igen, ez már sokszor eszembe jutott ezen az oldalon, amikor próbáltam valakit meggyőzni arról, hogy gondolkodjon, és mérlegeljen, mielőtt végrehajtja a gondolkodás, és információk nélkül, meghozott ítéletét más kárára.

Nem az említett példáiddal nincs gondom. De már ezt is leírtam előzőleg.

"Ezt már máshol is olvastam" Azt hiszem erre is leírtam már a választ.

"A szülés egy időszakos dolog" Most erre mit mondjak? Egy nőnek? A szülés csak a kezdete "valaminek", aminek a sírban van csak vége. Tudod azért nem válaszoltam, mert melóztam. Hétfőtől, szerdáig reggel 8-tól este 11-ig. Amúgy csak 8-20,21-ig szoktam. Akkor most melyik anyuci tudja ezt megtenni? De nem is várjuk el tőlük! Sőt! Minden nő azt mondja, hogy a gyerek, család a legfontosabb, persze, mert a férfiaknak nem??? Mindegy. Nem kellene a nőknek dolgozniuk, lehetnének a gyerekeikkel szünet nélkül. De ők dolgozni akarnak. Minek? Nemhogy örülnének, hogy láthatják a gyerekeik minden pillanatát.

"Ez elég álszent kérdés..." De nem ám. Ki akar dolgozni, ha nem muszáj??? Csak a nők, persze tisztelet a kivételnek. Régen a nők nem dolgoztak. És nem kérték tőlük a férfiak, hogy dolgozzanak, szívesen eltartották őket. Csakhogy a nők egyenlőek akartak lenni. Annak ellenére, hogy az egyenlőség kizárólag a matekban létezik, és az életben soha nem lesznek egyenlőek az emberek. Ezt is írtam már. Engem nem zavar, legyenek egyenlőek, de követeljék a részüket a sz.r munkából is. Ha egyenlő akar lenni, akkor mindenben akarjon egyenlő lenni, és igenis legyen kvóta a bányában is, hogy vájárok aránya 50-50% legyen. De mondhatnám a vaskohót is, a teljes vezérkarával együtt. Legyen 50-50% a nemek aránya. Mivel vezérigazgató csak egy lehet, javaslom, hogy havonta felváltva töltse be ezt a pozíciót nő, és férfi. Még jobb, miniszterelnöke is csak egy van az országunknak. A miniszterelnök úr, és a miniszterelnök asszony napi váltásban legyenek. Mit gondolsz mi lenne a vége ennek? Elérkezne a kánaán? Vagy esetleg összeomlana a kártyavár?

"meg kéne kérdezned a takarítónőket" Ismerek eleget, mindegyikből, akiket felsoroltál. Én nem szívesen cserélnék velük, annak ellenére, hogy tisztelem, becsülöm őket. Illetve a 12 órás azért érdekelne. :-) És vajon közülük, melyik tudná elvégezni az én munkámat? Egyik sem. De én, az övükét eltudnám végezni. De én nem is kiabálok, hogy egyenlőek legyünk. Már írtam, hogy régen nem kellett dolgozniuk a nőknek. De néhány lelkes aktivista, egyenlőséget akart, és már értek el komoly eredményeket. És tényleg mondták nekem ezek a nők, hogy őnekik megfelelne a régi módi. És kicsit sem örülnek, hogy elintézték nekik, hogy "egyenlőek" legyenek. Ők most itt valószínűleg az "egyenlőség" ellen érvelnének.

"Egyébként mi a gondod a nők politikai törekvéseivel?" Erre már válaszoltam az "álszent" résznél.

"Ha meg akarsz győzni" Nem akarlak. És nem is tartozik ide.

"Megint megkérdem:" Mindenki, mindenkinek.

"De ha már bizonyítás" Nem, engem a sport nem érdekel. Sportolni bárki tud, aki idejében elkezdi, és nincs gyakorlati haszna. Max annyi, hogy a melósok adójából fizetik az élsportolókat. Elismerem az eredményeiket, de piaci alapokon nem lenne sport. Nincs egyik sem, talán hasznos "találmány", ami néhány cégnél milliókat hoz a "konyhára", de közel sem akkora ötlet, mint a zokni csipesz. Az eredménynek számít, hogy Magyarországon, egy, több kontinensen jelen lévő cégnél, közel egymillió nettót keresek, és több száz millió forintos beruházások sikerei múlnak rajtam is? Vagy, hogy sok melósnak könnyítik meg a napi munkáját az általam kitalált, elkészített dolgok? Ugye nem? Persze ha nő lennék...

"Te fordított esetben hogy éreznéd magad" Ezt kérdezd tőlük, mert a fiúkkal is ugyanez történt. Tudod csak nézőpont kérdése. Persze erről is a fiúk tehetnek. Ki más?

"Szülj le 5 gyereket" Vegyük csak elő azt a statisztikát. A magyar nők hány százalékának van 5 gyereke? Ismétlés: Nem mi kértük a nőket, hogy dolgozzanak!!! Ők akarnak dolgozni. De akkor most milyen kvótáról beszélsz? Kicsit feljebb még azt írtad, hogy a szülés átmeneti dolog. Politizálni akar a nő, ami egész embert kíván, közben meg arra panaszkodik, hogy még dolgoznia is kell???

Most akkor mi van??? Teljesen összezavartál. Ha meg otthon van a férj, akkor meg arra panaszkodik a feleség, hogy dolgozzon többet, hogy több pénz legyen. Már nem értelek. :-(

Erre mondta a feleségem (is), hogy nem érti, hogy miért akarnak a nők dolgozni? A házimunka semmi a 8 órás szalagmunkához képest. Főleg, hogy a férjük eltartaná őket, a gyerekeikkel együtt.

"Ha továbbra is kitartasz amellett" Elvben. Én ezt nem nevezem bántalmazásnak, csak mások nevezik agresszornak azt aki ezt teszi, persze csak akkor ha férfi az illető. És hidd el nem hinnének nekem. Látleletet? Hiába üt, szinte nem is érzem, de megnyugszik tőle, nekem ennyit megér. De ha egyszer is visszaütnék, biztos futna ő is a rendőrségre, és persze neki hinnének.

De az eredeti kérdésre még mindig nem válaszoltál. Hogy mit vársz? Mi lenne a megoldás? Vázolj fel egy elméletet, amitől szerinted megszűnne a családon belüli erőszak. Azért vagyunk itt, hogy ezt megvitassuk. Vagy nem? Azt mondod, hogy nem jó a rendszer, de még nem volt javaslatod sem a megoldásra. Közben, meg egyre messzebb vagyunk a tárgytól. Ismétlek: "Először bizonyíts, majd követelj."

"Továbbra sem tartom vitatémának a szadista embereket. Csak ismételni tudom, hogy őket el kell törölni a föld színéről."

Nem tartod vitatémának, látom, csak épp folyamatosan őket mentegeted, a bántalmazott embereket pedig hibáztatod. Ezt hívják áldozathibáztatásnak. Csak úgy szólok, hogy ez baromi káros, és amíg nem tudod, hogy miről beszélsz, jobb lenne, ha nem hangoztatnád az eszméidet, mert mások pont az ilyen elutasító, lenéző és közönyös környezet miatt nem mernek segítséget kérni senkitől, és inkább tűrnek továbbra is, tök feleslegesen!!

"Arról nem is beszélve, hogy ez is része volt a gyerekkorunknak, ez ösztönzött minket, hogy bírjunk magunkkal, és megtanultuk, hogy nem körülöttünk forog a világ."

Az én gyerekkoromnak nem volt része, és így is mindig megcsináltam a leckém, meg amit kellett, nem bántottam másokat, érdeklődő és nyitott maradtam, és nem gondolom, hogy körülöttem forogna a világ. Habár van egy rakás rossz tapasztalatom a férfiakkal (és az ismerőseimnek, meg néhány rokonomnak is!), nem vagyok férfigyűlölő sem, mert megtanultam különbséget tenni ember és ember között.

Az erőszakban vannak fokozatok. Szavakkal is hatalmas befolyást lehet gyakorolni, lehet vele ölni és gyógyítani is. A megosztott tapasztalataid alapján a te szüleid láthatólag ezekről nem sokat tudtak. Primitív ember az, aki veréssel akarja nevelni a gyerekét, és undorító, ha az egyik szülő ezt jóváhagyja a másiknak... Te magad is írtad, hogy a mai napig nem érted anyádat, hogy miért vert, azaz ezzel semmit nem tanított meg neked. Egyszerűen eszközként kezelt téged - ahogy írtad, talán a frusztrációját vezette le. Egyes szülőknek szerintem sosem kéne gyereket vállalniuk, mert egyszerűen alkalmatlanok erre a szerepre.

Persze, nem kell benne maradni az áldozat szerepében, úgy nem is lehetne normális életet élni szerintem később. De ezeket a dolgokat nem is szabad elfojtani, elbagatellizálni. Ami történt, megtörtént, ez van. De attól még nem biztos, hogy helyes, hogy ez így megtörténhetett.

Pff, oktatófilm gyerekverésről, jesszus...

"Én nem vagyok, és leszek papucs. Egy papucsférj mellett az én feleségem sem lenne mérges soha. Annak ellenére, hogy egyidős velem, őt sosem ütötték meg a szülei. Ezért, vagy sem, de meg van győződve róla, hogy körülötte forog a világ, és hogy számára nincsenek határok. Lehet, ha kapott volna egy két pofont, amikor visszadumált a papucs apjának, akkor most velem sem lenne gondja"

Kérdés, hogy akkor miért nem egy "papucsot" választott maga mellé. Talán szeret mérges lenni? Egyébként még ez sem igaz, hogy pont a papucs mellett ne lenne mérges. Pont az ilyen mindent eltűrő férfiakkal szoktak balhézni a partnereik, mert hisztivel, érzelmi zsarolással könnyen elérhetnek náluk dolgokat. Láttam már ilyet.. Egyébként ha az ilyen embereknek lenne több önismeretük, biztos nem mennének bele ilyen rossz kapcsolatokba, játszmákba. Mert ezek azok. Ideig-óráig mindig van belőle nyereségük a feleknek.

A papucs-létre még visszatérve: azt hiszed azzal leszel "nem papucs", férfias férfi, ha szexista vagy, és lenézed a nőket, meg femináci világról beszélsz, miközben egy csomóan iszonyú nehéz helyzetben vannak?

És mi lenne, ha inkább azért állnál ki, hogy férfitársaid ne abban éljék ki magukat, hogy random nőket (és lánygyerekeket! - saját tapasztalat, és egy csomó ismerősömé is) fogdosnak bizonyos testrészeiken, meg szólogatnak be mindenféle baromságot és a többi.

"Te pl. adtál már vért?"

Nem, pont ez nekem kimaradt, részben okkal. De más jótéteményeim már nekem is voltak, a lehetőségeimhez mérten. Pl. volt, hogy a tűző napon a járdán találtam egy elég idős, tök részeg nőt, aki felborult a bicajával, és folyamatosan szitkozódott, ahogy feküdt a földön. Mások akik látták, hívták a polgárőrséget, de aztán mentek is tovább. Én ott maradtam, és amíg nem jött senki, kiszabadítottam a nő lábát a küllők és a pedál közül (merthogy eléggé bele volt gabalyodva, így feküdt ott), és aztán vízzel kínáltam, mert iszonyú meleg volt. Ahhoz képest, hogy engem is átkozott, meg mindenkit, amikor a lábát szabadítottam ki, elhallgatott egy kis időre és hagyta, hogy segítsek.

"A szülés egy időszakos dolog" Most erre mit mondjak? Egy nőnek? A szülés csak a kezdete "valaminek", aminek a sírban van csak vége."

És a férfinak nem, aki szintén részt vett a születendő gyerek "megcsinálásában"? Ő ugyanúgy felelősséggel tartozik azért a gyerekért.

"Akkor most melyik anyuci tudja ezt megtenni? De nem is várjuk el tőlük! Sőt! Minden nő azt mondja, hogy a gyerek, család a legfontosabb, persze, mert a férfiaknak nem??? Mindegy. Nem kellene a nőknek dolgozniuk, lehetnének a gyerekeikkel szünet nélkül. De ők dolgozni akarnak. Minek? Nemhogy örülnének, hogy láthatják a gyerekeik minden pillanatát."

Jaj, ne már... Már megint általánosítasz. :(

Kérdezd meg egy kolléganődet (ha van olyan), hogy ő miért dolgozik.

De ennek több oka is lehet:

1. ha valaki szeretné is, hogy eltartsák, gyakran nem lehetséges, mert a férfi partner nem keres annyit. Magyarországon a kétkeresős családmodell a jellemző.

2. Nem mindenkinek van férje/élettársa, de ha van is, nem mindenki akarja, hogy eltartsák, aminek szintén több oka lehet: nem akar anyagi függőségbe kerülni a másiktól, és/vagy szereti a munkáját.

Erről a témáról több helyen olvastam, és volt mindenféle vélemény, magad is könnyen utánaolvashatsz, hogy mit gondolnak erről a nők. Szerintem nincs semmi gond se azzal, hogy valaki inkább otthon lenne többet, se azzal, ha a munkával töltene inkább több időt. Szerintem ezzel a férfiak is így vannak. Ki dolgozna, ha nem muszáj, ha csak nem szereti nagyon azt, amit csinál, és ad neki valami pluszt a pénzen kívül?

"bezzeg régen így meg úgy volt" - avitt dolgok után sírnak még most is sokan. Kár, hogy nem gondolnak bele, hogy nem mindenkinek volt olyan rózsás az élete, mint amilyennek kívülről látszik elsőre. Sok pár nem azért maradt együtt, mert "milyen boldogok voltak", hanem mert a nő, ha akart volna sem tudott volna megszabadulni az (erőszakos) urától. A férfi volt az úr a háznál, "a család feje". Nekem sokkal jobban tetszik a mostani világban, hogy egyenrangú társ lehetek, és nem csak egy tartozék, ami alkalomadtán ugyan fontos szerepet tölthet be, de mindig csak második marad a családfő mellett. Ez egy szövetség, amit bármelyik fél felbonthat, ha úgy érzi, hogy a másik szerződést szegett.

Miniszterelnök úr és asszony éppenséggel követhetné egymást, de ehhez az kéne, hogy egyáltalán legyen lehetőség választani.

"És tényleg mondták nekem ezek a nők, hogy őnekik megfelelne a régi módi. És kicsit sem örülnek, hogy elintézték nekik, hogy "egyenlőek" legyenek. Ők most itt valószínűleg az "egyenlőség" ellen érvelnének."

Ha valaki nem lát esélyt rá, hogy jobbra forduljon a sorsa, tényleg gondolhatja azt, hogy ő kb. csak rabszolga ebben az új felállású társadalomban (mondjuk pár változás tényleg beállt, de ezek a férfiakat is érintik, függetlenül a nővel való közös életüktől). De nem vagyok biztos benne, hogy pontosan átgondolták, hogy mi után is vágyakoznak annyira. Valamiből élni kell, és mi van, ha senki sem tartja el őket? Akkor ugyanott vannak. Meg a másik, ha valaki így akar élni, és megteheti, mert van aki eltartsa, vagy csak van annyi pénze, akkor tegye. De egyébként nekem nem ez tűnik az általános mentalitásnak. Azok a nők és férfiak, akik keményen dolgoznak, tapasztalataim szerint azt szeretnék, ha az újabb generációknak már nem kéne az ő munkájukat csinálniuk, azt szeretnék, ha lehetne tanulniuk, hogy jobb életük lehessen, mint nekik. Engem is többen bíztattak továbbtanulásra.

Egyébként találkoztam már olyannal, hogy "konzervatív" nézeteket valló nők leszólták a feminista mozgalmakat, meg a dolgozni akaró nőket, mondván, hogy milyen karrieristák, meg a nő dolga elsősorban az anyaság, meg hogy támogassa a férjét, ahelyett, hogy húzza az igát, mint egy férfi. Az ilyen nőkben rendszerint nem sok résztvét van nőtársaik iránt. Persze aztán ha nem más nőkön, hanem épp rajtuk vesznek erőszakot, akár egy idegen, akár egy egész intézmény, akkor kell rájönniük, hogy ők sem kivételek a rendszerben, bármennyire is szerettek volna azok lenni.

A konzervatív nőkkel kapcsolatban az a kedvencem egyébként, amikor olyan nők küldik vissza a többi nőt a konyhába, akik maguk magas beosztásban dolgoznak. Erre az itthoni médiában is lehetett példát hallani.

Ezért is mondom, hogy nő és nő között is nagy különbségek vannak.

Légy büszke az eredményeidre. Csak ne szóld le mellette a nőket! Sok nő végez jól nehéz munkákat úgy, hogy közben senki sem emeli piedesztálra. Max megveregetik a vállát néha, de ennyi.

"Vegyük csak elő azt a statisztikát. A magyar nők hány százalékának van 5 gyereke,...?"

Itt igazából arra gondoltam, hogy sokan még a mai napig is úgy gondolják (férfiak és nők is), hogy a férfinek nem sok keresnivalója van a gyerek körül, sem a háztartásban, emiatt gyakran a nő sokkal több munkát végez, pláne ha még dolgozik is mellette. De ennek nem kéne így lennie. Az a baj, hogy sokan azt hiszik, hogy az anyák automatikusan jó anyák lesznek, hisz az anyai ösztön, blablabla..., és ezért vannak ők a gyerek mellett. Jó nagy marhaság. A gondoskodásra való hajlam nőben és férfiben is ott van (különben mi lenne pl. a megözvegyült apákkal?). Egy csomó mindent meg kell tanulni a gyerekneveléshez. Még egy nő sem született úgy, hogy minden szükséges tudás már ott volt a fejében.

"A házimunka semmi a 8 órás szalagmunkához képest."

Erre írtam, hogy valaki szereti a munkáját, és pluszt ad neki a pénz mellett. Persze a jó munka felkutatásához és megszerzéséhez kell némi kreativitás általában.

"Én ezt nem nevezem bántalmazásnak, csak mások nevezik agresszornak azt aki ezt teszi, persze csak akkor ha férfi az illető"

A biztosítási csalások jutottak eszembe... Azért mert páran így próbálnak meg pénzhez jutni, akkor már nincs is valóban előre nem megrendezett eset? A hamis vádról is beszéltünk már. És arról is, hogy nem minden nő egyforma, nem minden nő akarja így sakkban tartani a partnerét. Arról nem is beszélve, hogy nem árt felmérni, hogy kit választunk párunknak...

"Hogy mit vársz? Mi lenne a megoldás? Vázolj fel egy elméletet, amitől szerinted megszűnne a családon belüli erőszak."

Nem olvastam arról konkrét magyarázatot, hogy miért lesz valaki erőszakos. Ha nem tudni, hogy pontosan mitől lesz valaki ilyen, a kialakulását sem lehet megakadályozni. Azaz erőszakos emberek valószínűleg mindig lesznek, így családon belüli erőszak is.

A baj ott van (és ezért vagyok dühös én is), hogy Magyarországon ezt nem kezelik intézményesen a helyén (és a magyar társadalom is elég toleráns az erőszakkal egyébként, sajnos). Ha valaki bajba kerül és segítséget kér, bizonyos esetekben nem kap, mert a törvény nem ismeri el az erőszaknak ezt a fajtáját. Mintha nem is létezne. Nálunk a rendőrök sem kapnak képzést az ilyen esetekre. És van még egy csomó hiányosság. Pl. menedékházból is csak nagyon kevés van, kevesebb, mint amire igény lenne. Ezekről a hiányosságokról nemzetközi jelentésekből lehet tudni, amit Magyarország számára is készítettek az EU-ban. Több ponton bírálták a magyar rendszert, és ajánlásokat fogalmaztak meg, de ezekbe részletesebben most ne menjünk bele.

A lényeg, hogy ezek a hiányosságok felszámolhatók lennének: kedves politikusainknak, akik ott ülnek az országgyűlésben, csak megfelelő törvényeket kéne alkotniuk a témában (és hát ezért kapják a fizetésüket, nem?), és az itthoni állapotok sokat javulhatnának. Ami visszatartja ezeket a jólelkű embereket ettől a nemes tettől, az valószínűleg a pénz. Kb. 8 milliárd kéne, valahol azt olvastam. De hát fontosabb stadionokra, meg luxusutazásokra, meg gyűlöletkeltő plakátkampányra költeni ugye...

Amit egyéni szinten lehet tenni, ha valaki nem tagja az országgyűlésnek: felhívni a jelenségre és a hiányosságokra a figyelmet, nyomást gyakorolni a törvényhozókra, meg nem áldozathibáztatni a hétköznapokban.

És itt vissza is értünk a kiindulási ponthoz. Azt hiszem a magam részéről befejezem ezt a beszélgetést, sok újat nem tudnék már mondani, ami szorosan a témához kötődik.

Békés hétköznapokat kívánok!

"És itt vissza is értünk a kiindulási ponthoz."

Már az előző válaszom végén is ott voltunk. Aminek a megírásakor is ugyanerre gondoltam. Miközben a mostani válaszodat olvastam (azt hittem már nem írsz), azon gondolkodtam, hogy hogy zárjam le, mert meddő az egész beszélgetés, és nem vezet sehová. Semmilyen körülmények között sem vagy hajlandó az érem másik oldalára is átnézni, és elképzelésed sincs a megoldásra. Miközben meg vagy győződve arról, hogy külföldön kolbászból van a kerítés. Az ismétlésnek meg nincs értelme. Szép jövőd lehet a politikai pályán... De őszintén remélem, hogy bíró, soha nem leszel. Nem tudnál elfogulatlanul dönteni.

Köszönöm, hogy nem nekem kellett lezárnom ezt a vitát.

Hasonló jókat kívánok neked is. :-)

Politikai pálya, haha... :) Nem szeretem a politikát, de foglalkozom vele egy átlag civil szintjén, mivel a politikusok döntései kihatással vannak az életemre (és máséra is).

És sehol sem magasztaltam fel külföldet. Viszont valahol igenis vannak megfelelő törvények és intézményes háttér, kár tagadni. Magyarországnak még van hova fejlődnie. Nem hiszem, hogy én viselek szemellenzőt.