Mit mondanátok egy 8 éves gyereknek, aki amiatt sír, panaszkodik, hogy a szülei állandóan dolgoznak és nagyon keveset vannak csak hármasban?

Szívem szakadt meg most. Unokaöcsém itt nyaral 1-2 hetet nálam, utána meg megy a nagyapjához pár hétre és így telik el neki a nyár. De a szülei sehova nem tudnak vele menni, mert ők dolgoznak. Múlthéten együtt voltak hármasban, szabadságon volt mindkét szülő, de ezt nagyon nehéz összehozni a munkahelyük miatt, pedig imádnak ők is a fiukkal lenni..

Mondtam neki, hogy még nagyon sok család van ugyanígy és én is a párommal volt hogy váltottuk egymást itthon: amikor én jöttem haza, ő ment dolgozni és fordítva..

De tudom, hogy ezek nem vigasztalják. Megoldani meg lehetetlen, mert vagy dolgozik az ember vagy éhen hal (munka mellett is sokszor fenyegeti ez az embert....).. de mégis mit mondhatnék egy 8 éves elég felnőttesen gondolkodó fiúnak?