Szülők, mit tennétek az alábbi helyzetben?
A lányotok 23 éves, tőletek másik városban lakik kb. 25 km-re.
Kb. másfél hete találkoztatok vele utoljára, telefonon ritkán beszéltek, az is csak akkor a lányotok keres.
Valami ok folytán egy hétköznap délután 5-6 körül az ő városába kell mennetek, amiről a lányotok tudott és már előzőleg a napokban kérdezgette többször, hogy bemennétek-e hozzá egy kicsit.
Azonban amikor ott vagytok a városban a bizonyos dolog miatt, be sem mentek hozzá mert hétköznap van és siettek haza.
Neki nem szóltok telefonon, hogy nem szaladtok be, csak a testvérein keresztül egy kósza üzenetből tudja meg, hogy már haza is értetek.
Egyébként erre a napra következően, tehát rá 2 napra megy a lányotok egyébként is hozzátok.
Benéztetek volna hozzá legalább 10 percre, ha már ott jártok?
Valóban csak a magam dolgát csináltam, és érzékelhető volt, hogy nem tudják, de talán benéznek.
Egy telefon jó lett volna, amikor hazaértek.
"Egy telefon jó lett volna, amikor hazaértek."
Lehet, de ezt se várhatod, ha nem szokás alapból vagy ha nem kérted.
Anyukámmal amióta beteg, mindig megígértetem, hogy felhív, ha hazaér, ahogy ő is kéri, ha messzebb utazunk, hívjuk fel, ha megérkeztünk.
De amíg nem volt beteg, dolgozó aktív nő volt, meg is lepődött volna, ha a kisgyereke elszámoltatja az idejével.
Nem elszámoltatás ez!
Csak hogy elintézték, nem tudtak bejönni és már otthon vannak, tehát ne számítsak rá...
sose érdekel hogy felhívjanak akárhonnan, csak most ha vártam.
De hát NEM várhattad, mert NEM ígérték meg!
Miért számítottál rájuk, amikor NEM mondták hogy bemennek?!
Elégtelen a kommunikáció köztetek.
A te meglátásod szerint illő, szerintem meg nem. Akkor lett volna illő, ha azt ígéri megy.
"Bocsi kislányom, nem ígértem hogy megyek, de felhívlak hogy ezt meg is erősítsem" - szerintem erős és erőltetett. Pont.
A folytonos "nem tudom bemegyünk-e, majd meglátjuk" válasz pedig végig olyan volt, hogy a végére majd csak jelzik mit akarnak.
Vagy felhívnak, hogy mi újság, nem tudtak már beszaladni.
Lehet, hogy nem illő, de szülőként azt gondolom, hogy ha a gyereknek ez fontos (előzőleg naponta kérdezgette többször), akkor megcsörgetem, hogy bocs, ne várj minket, nem tudunk bemenni, 2 nap múlva várunk otthon.
Én is utálom, ha elszámoltatnak az időmről (bárkitől utálom:-)), ez viszont érzelmi, kapcsolati kérdés szvsz. Egy kétperces telefon meg senkit nem vág a földhöz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!