Szülők, mit tennétek az alábbi helyzetben?
A lányotok 23 éves, tőletek másik városban lakik kb. 25 km-re.
Kb. másfél hete találkoztatok vele utoljára, telefonon ritkán beszéltek, az is csak akkor a lányotok keres.
Valami ok folytán egy hétköznap délután 5-6 körül az ő városába kell mennetek, amiről a lányotok tudott és már előzőleg a napokban kérdezgette többször, hogy bemennétek-e hozzá egy kicsit.
Azonban amikor ott vagytok a városban a bizonyos dolog miatt, be sem mentek hozzá mert hétköznap van és siettek haza.
Neki nem szóltok telefonon, hogy nem szaladtok be, csak a testvérein keresztül egy kósza üzenetből tudja meg, hogy már haza is értetek.
Egyébként erre a napra következően, tehát rá 2 napra megy a lányotok egyébként is hozzátok.
Benéztetek volna hozzá legalább 10 percre, ha már ott jártok?
válasza:Mi ez a marhaság?
Én se "nézek be" minden alkalommal, amikor arra járok, amerre a szüleim laknak, így tőlük se várnám el sose. Nem ez határozza meg a kapcsolat milyenségét.
Ahol lakom, kb. 3 havonta egyszer járnak, tehát ritkán jönnek be hozzám.
Én is ritkán járok az ő városukba, de ha ott vagyok, egy köszönésre beugrok.
És vártam is őket.
válasza:Te a lány vagy, úgy látom.:-)
A szülőknek illett volna legalább egy telefont megereszteni, hogy nem mennek be.
A lány helyében pedig megkérdezném, hogy miért nem tudtak 10 percet sem szakítani rá. Ennek a hátterében sok minden lehet, nekem elsőre az ugrott be, hogy talán a lány párját nem kedvelik (már ha van neki.) Vagy konfliktus van a szülők és a gyerek között, amit nem sikerült megbeszélni.
válasza:Nem hozzád mentek, hanem ügyeket intézni.
Amikor rákérdeztél, egyértelműen mondták, hogy "igen, várhatóan ekkor és ekkor bemegyünk hozzád" vagy csak egy talánt válaszoltak, miszerint "feltéve, ha belefér az időbe"?
Ha egyértelműen megígérték neked, akkor joggal haragszol, de ilyen esetben se kellett volna kukán várnod, rákérdezhettél volna, hogy "ugyan hol vagytok már?".
Ha csak egy talán volt, nem tudom mire számítottál.
Csak ennyit mondogattak végig, hogy nem tudják.
És egy telefont vártam volna legalább.
Én amikor átfutóban vagyok a városukban, mindig csak egy puszira beszaladok.
Most is megyek 1-2 ügyet intézni a városba hozzájuk, és egyértelműen úgy terveztem, hogy őket is meglátom, nem csak 10 percre, hanem pár órára.
válasza:"amiről a lányotok tudott és már előzőleg a napokban kérdezgette többször, hogy bemennétek-e hozzá egy kicsit."
Itt a kulcsa a dolognak...
Igen, bementem volna, ha ez így a fentiek szerint "meg lett beszélve". Ha végképp nem tudok bemenni, akkor pedig nem üzengettem volna, hanem felhívtam volna, hogy bocsi, de nem tudok.
válasza:Mert a szülőkhöz szóltam, hogy így képzeljék bele magukat, hogy mit tennének.
Tök mindegy.
válasza:Pont hogy nem lett megbeszélve, nem ígértek semmit, mert nem tudták, hogy megvalósítható-e.
Én ha ígérek valamit, betartom.
Ha nem ígérek, akkor elvárom, hogy a másik se készüljön úgy, mintha ígértem volna. Ne üljön otthon, ne készüljön, csinálja amit máskor is szokott!
A konkrét esetben a szülők helyében is csak akkor vettem volna elő a telefont, ha úgy döntünk, hogy benézünk. Ebben az esetben rákérdeztem volna, hogy "otthon vagy még?". Egyébként meg nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!