Szerintetek jogos a viselkedése? Tényleg teher vagyok?
Pánikbeteg vagyok már jó pár éve, de csak a mostani tanévre lett nagyon rossz a helyzet, már nem igazán tudtam kezelni. Nagyon elrontottam az évem, rengeteg hiányzás, borzalmas tanulmányi eredmény, nem érdekelt semmi, jobban akartam lenni, de semmit nem tettem érte, úgy éreztem, nincs már erőm küzdeni ellen, jártam pszichológushoz de Tőle is csak a csodát vártam igazából. Nagyon szégyellem, hogy ennyire gyenge voltam. Így tanév végére, ahogy szóba került, hogy lehet évet kell ismételnem, meg pszichiáter, gyógyszerek...Eldöntöttem, hogy én ezt nem akarom és igenis ki tudok jönni ebből az egészből! Összeszedtem magam, volt még egy hónapom, felkészültem az osztályozó vizsgákra, sikerült minden. Most pedig igyekszem nem itthon ülni, eljárok a barátokkal mindenfele, nyári munkát is kaptam, valóban jobban és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, de keményen küzdök a rosszullétekkel. Most hétvégén megint eléggé kikészültem, folyamatos gyomorideg, nem bírtam enni, se aludni. Ma dolgozni kellett mennem, olyan helyen vagyok, ahol teljesen megértőek ilyen szempontból, gondolkodtam, hogy itthon maradok, de úgy éreztem az egy kicsit visszaesés lenne, szóval elindultam, már útközben is nagyon rosszul voltam, aztán mikor leszálltam a buszról, már azon voltam, hogy leszólítok valakit, ennyire borzalmas ritkán szokott lenni...De aztán erőt vettem magamon és csak anyukám hívtam fel, már hallottam a hangján, hogy mérges rám, de még viszonylag normálisan beszélt velem. Kicsit jobban lettem. Aztán jött a következő.. a melóhelyről hívtam fel anyát megint, hogy jöjjön el értem, erre teljesen kiakadt és nekem esett, hogy elege van a hülyeségeimből és nem gondolom, hogy majd miattam fog bemászkálni a városba, szedjem össze magam, fejezzem be és oldjam meg. Hát ezt tettem...de én se tudom, hogy hogy voltam képes hazajönni. Majd itthon úgy fogadott, hogy így soha nem fogok meggyógyulni és felejtsem el, hogy így fogok járni bárhova is, találjak ki valamit nagyon gyorsan vagy gyógyszert fog íratni Nekem stbstb..fél óráig arról ordibált, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
Tényleg ekkora teher lennék? Igazából ez volt az első, a nyáron, hogy bárhonnan is felhívtam, mert azért a megszokott rosszulléteken már felül tudok kerekedni, de ez most valahogy más volt, valami nagyon rossz... A tudat is elég volt, hogy ott a telefon, ha gáz van csak hívom, de most már ez a biztonságérzet se lesz meg..
Köszönöm a válaszokat! Hát, igazából nálam a pánikroham, mármint egy ilyen durvább pánikroham ami ma volt, az úgy zajlik, hogy iszonyatosan szédülök, szinte mindent megszűnni érzek magam körül, remegek és nagyon erős gyomorgörcseim vannak, meg folyamatosan az az érzés, hogy hányni fogok. (hozzáteszem nagyon félek a hányástól)
Leírtam, hogy már nagyon szégyellem magam, hogy akkor annyira elgyengültem és nem ment a suli, és azért kerestem munkát, hogy vissza tudjak állni a normális életmódra és jövőre rendesen tudjak járni suliba. Most itt nagyon megértőek és tudok "gyakorolni", mert az lehet nem ment volna, hogy szeptembertől hirtelen egyből suli..:)
Anyukádon kívül nincs más rokon vagy barátnő, akiben 100%-ig megbízhatsz?
Nem írtad anyukád dolgozik? Lehet azért van már kicsit kiakadva emiatt, mert sok munkahelyen nem nézik jó szemmel, hogy az ember csak úgy elszalad a gyerekért, főleg ha az már egy felnőtt ember. Lehet emiatt már cseszegetik.
Állat terápián gondolkodtál már (kutyás vagy lovas)? Ezek azért elég sok embert helyre szoktak billenteni.
Nagymamám is pánikbeteg, nem is szeret egyedül utazni pl más városba, de mondtam neki, ha rájön, akkor hívjon fel, mert meg tudom nyugtatni és el tudom mondani, hogy merre mit csináljon. Neki már ez is nagy segítség, sokat javult.
Szia!
Kb 3 éve diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget. Abban az évben nem is tudtam suliba járni (magántanuló lettem) és a gyógyszerek mellett is rettegtem.. Nem részletezem, úgyis átérzed. Szerintem egyáltalán nem vagy teher, anyukád szörnyen viselkedett! Hála Istennek az én szüleim mindig megértők és segítőkészek voltak. Szerintem jó úton haladsz, ne add fel! Én még nem jutottam el erre a szintre, mint te, de remélem, majd sikerül!
Egy sorstárs 18/L
Kezdj terápiát orvosnál (pszichiáter), szedj gyógyszert. Könnyebb úgy megoldani, hogy közben az életedet nem nehezítik meg annyira a tünetek.
Nem tehernek mondanám a viselkedésed, csak anyád szemszögéből nézve kétségbeejtő lehet, hogy nem vagy képes normálisan dolgozni. Ez a jövődre nézve rossz előjel a számára, nem tudja hogy fogja így elengedni a kezed.
Anyukád tehetetlen, és azért ideges. Ő sem tudja megoldani, amit t sem, majd csak lassanként,
Fek a fejjel, és tényleg rndeteget mozogj! Ha mást erőltettt tempóban sétálj! tényleg segít
A gyógyszertől lehet függőséged lesz és majd nem fogsz tudni leszokni, de persze ha nincs más megoldás akkor muszáj!
Anyád helyett is szeretnélek megdícsérni, hogy képes voltál felismerni a változtatás szükségét valamint elindulni és haza is menni! Ez nagy szó, én már csak tudom. Nekem nem pánik betegségem van, hanem teljesen más jellegű. És ettől folyamatosan szorongok, ha ki kell mozdulnom. Ne várd hogy az emberek megértsenek...csak azok fogják akiknek hasonló bajuk van. Az én anyám már ki is röhögött párszor, pedig nem tehetek a betegségemről.
Menj el egy pszichológushoz, hátha kideríti mitől van ez az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!