Hogyan mondjam el anyának hogy mással szeretnék foglalkozni?

Kb. 5 éves koromtól tudtam mi szeretnék lenni, az egyik oka anya is ezzel foglalkozott. Azóta erre készültem, erre tanultam, anya már tervezte a jövőmet, de rájöttem nem nekem való. Akinek megemlítem ők is meglepődnek és szerintük se nekem való és egyre jobban így érzem. Fizikai munkáról van szó és lelki erő is kell hozzá illetve aligha veszik figyelembe a családot ezzel én is megszívtam mert mama nevelt (anyát 2-3 havonta láttam 1-2 évesen). Anya még mindíg így tervezi a jövömet mindenkinek elújságolja milyen pályára készülők és félek csalódást okozok neki. Nagyon büszke rám, mindig azzal nyaggat hogy tanuljak mert másképp nem vesznek fel (jó tanuló vagyok), jó legyek tesiből, ne legyen semmi eü. problémám (van egy pár pl. súlyos bokasülyedés ennek következménye enyhe gerincferdülés, szemüveg kell illetve gyógyszereket szedek)

Szívesen lennék orvos csak anya szerint az "nem jó" mert nehéz, sokat dolgoznak, nem keresnek jól (valaki azért jól keres), el kell viselni a betegeket stb.. Igaz oda is kell lelki erő és sok időt vesz el a családtól de SZÍVESEN csinálnám

Anyával nem lehet leülni beszélni mert nincs kedve, ő fáradt, nincs közös témánk stb..

Hogyan mondjam el?

14/L