A párom szeretné magához venni a gyermekeit, ami elméletben nagyon szép gondolat, de a valóságban kivitelezhetetlen. Mit tennétek a helyemben?

Ez így valóban nem kivitelezhető.

Nektek minimum 3 szoba kellene.

Ha a testvéredék megengedik, hogy használjatok még egy szobát, akkor rendben. De mi van, ha nekik is lesz gyerekük?

SZóval költözés nélkül nem megoldható az, amit a párod akar.

Kedves #7:

Azonkívül, hogy egy agresszív tuskó vagy, had döntse már el valaki, hogy kit enged a lakásába költözni és kit nem.

Nem írta, hogy abba az egy szobába szeretné bezsúfolni a 4 gyereket.

Még csak gondolkodik rajta, hogy szeretne a gyerekeivel élni.

Arról még nem volt szó, hogy ezt hogyan oldanák meg.

Szerintem teljesen érthető, hogy a gyerekeivel akar élni. A kérdezőnek sem az exénél élnek a gyerekei.

Milyen könnyen osztogatjátok a szobákat és elítélitek a nőt, hogy nem pattan azonnal a párja gyerekeinek befogadására.

Anyuka megpattant külföldre és otthagyta a gyerekeit a nagyszülőknek. Apukának nincs semmije, beköltözött a párja lakásába és most teljesen természetesen elvárja, hogy zsúfolódjanak össze hatan kettő szobába.

Ez az "elméletben nagyon szép gondolat, de a valóságban kivitelezhetetlen" megfogalmazás elég lekezelő stílusú a szememben. EBBEN A HÁZNAK A KÉT SZOBÁJÁBAN kivitelezhetetlen. Csak annyit írtál, hogy mindketten dolgoztok, azt nem, hogy miért úgy laktok, ahogy. Mert ha a férfi azért költözött hozzád, mert nem tudta megoldani a saját lakhatását, és mindenféle gyakorlati érzék nélkül beköltöztetné a te házadba az ő gyerekeit, akkor igazad van, hogy tiltakozol. (Bár ugye tudtad, hogy vannak gyerekei...)

Ha viszont megoldható egy megfelelő méretű (3-4 szobás) ingatlan vásárlása vagy bérlése, és "csak" azért laktok a te házrészedben, mert eddig elég volt, és így volt egyszerű, költséghatékony és logikus, akkor támogatnod kellene a párod, még akkor is, ha ez többletkiadást jelent a családnak, és nagyfokú alkalmazkodást igényel tőled.

Persze először is meg kellene kérdezni a párod gyerekeit is, hogy inkább maradnának a nagyszülőknél vagy élnének veletek (még az is lehet, hogy nem álmuk, hogy veled és a gyerekeiddel éljenek - bocs - sőt, még az is lehet, hogy az apjukhoz sem kötődnek eléggé, ezt nem tudhatjuk), de ha jönnének, akkor teljesen természetes igény az apától, hogy magához vegye őket. Igényt írtam? Tulajdonképpen kötelességet akartam mondani...

Szerintem nyugodtan tegyél úgy, mint aki meg sem hallja. Nyilván arra vár, hogy majd Te felajánlod, hogy abba a házba, ahol egyébként is él még egy család és nektek is csak két szoba jut, majd Te találsz megoldást arra, hogy hogy zsúfold oda az ő két gyerekét is. A fél hát a tied, jogos, hogy két szobát ti használtok, két szoba a tesódéké, tök mindegy, kinél mennyi a létszám.

Nyilván, ha tudna bármilyen alternatívát, akkor már előállt volna vele. Ok, a gyerekei, de én nem tudom támogatni azt olyan férfiak "gyerekkérdéseit", amihez az új nőnek kell anyagilag biztosítani a feltételeket. Más lenne, ha azzal állna eléd, hogy vett egy nagy lakást, ahol elfértek hatan, vagy keres annyit, hogy olyan albérletet vegyetek ki, ahol elfértek ennyien (bár, itt meg a kérdés az lenne, hogy te miért fizetnél azért, amid van...). Sóhajtozzon csak, ha meg konkrétan felhozza, akkor neki lehet szegezni ezeket a kérdéseket: miből kívánja anyagilag finanszírozni a különköltözést, mert hogy a Te lakrészedben nem fértek el +2-en.

Azt is vegyétek figyelembe, hogy ha 1 szobába raktok 4 gyereket, ahol van fiú is, van majdnem tinédzser lány, mindegyik iskolás.

Kérdem én:

- Tanulni hogy tanulnának? Kell egy minimális szabad tér.

- Vajon a tini lány hogy viszonyul ahhoz, hogy a húgai állandóan körülötte lebzselnek és fiú van a szobában, aki előtt nem öltözhet fel? (gondolkodjatok gyerkőc ésszel)

- Hova tud elvonulni, ha van bármi baja?

Én a tekintetben megértem a párodat, hogy a gyerekivel szeretne lenni. Ez tiszta sor, mégiscsak az apjuk.

Megértelek téged, aki tisztában vagy vele, hogy 2 szoba, 6 ember, eléggé londoni immigráns felállás ízű.

S megértem a gyerekeket is, mert én a nővéremmel laktam gyerekkoromban egyre kisebb szobákban (12, majd 10, végül 8 négyzetméteresben) és kínszenvedés volt, katasztrófa.

S van ugye a józan ész, mely végiggondolva ezeket azt mondatja az emberrel, hogy nincs megoldva az elhelyezésük. Viszont az, hogy házat vegyetek, lakást béreljetek, óriási anyagi áldozattal jár.

Egy saját meglátás: Ha a telekre lehet még ingatlant felhúzni, egy könnyűszerkezetes kis ház sem lenne elvetendő ötlet. 32 négyzetméter, kb 4 egyenlő részre is osztható, plusz 2 mosdó, 2 fürdőszoba (kb 10 négyzetméter összesen), s a gyerekek elhelyezése meg is van oldva. Ennél olcsóbb ötlet jelenleg nem jut az eszembe.

De ezek csak ötletek, meglátások. Ez a ti közös döntésetek kell, hogy legyen és nem a mienk. Mindenesetre beszélned kell vele, csak az, és kizárólag az viheti előbbre ezt az ügyet.