Idősebb anyámat támogatom, ellenben ő a nővéremnek ad igazat, aki nem foglalkozik vele. Mit tehetnék?

Könnyű valakit messziről szeretni..

Nem adnám el egyik házat sem. Sajátomat főleg nem.

Keresnék a helyedben valakit, aki rendben tartja az udvart,a házat, és a számla felét (vagy az egészet) benyújtani a nővérednek.

Én megértem az álláspontodat, hiszen a házeladásával jelentősen nagy teher esne le a válladról, és anyud sem lenne egyedül.

De megértem a nővéred álláspontját is. Nyilván ha az ország másik végében él, akkor nem tud sűrűn hazalátogatni. Azt, hogy 15 év alatt 5x volt otthon, nos erre a magam példája jut eszembe. Jó magam is az ország másik vágáben éltem a nagyszüleimtől, nagynénéimtől. Amikro elkezdtem dolgozni, mindig azt a választ adtam arra a kérdésre, hogy mikor jössz már meglátogatni minket?, hogy sokat dolgozom, de egysze elmegyek, ígérem.. Évekig nem mentem. VAgy nem volt pénzem rá, vagy nem volt időm rá. Végül is elmentem, de sajnos a nagyszüleim temetésére. A nagynénéim továbbra is vártak, továbbra is ígértem menni fogok.. Lassan 20 éve nem voltam feléjük..Szóval eltudom képzelni a nővéredet, hogy menne ő, de ő is halogatja, ígérgeti, és csak szaladnak az évek. Azt, hogy a nővéred nem egyezik bele abba, hogy elad anyud házát, és a ház árából egy nagyobbat venni ahol te és anyud élne, ennek pusztán anyagi oka van. Az örökség fele a nővéredé, és ha te nagyobb házat veszel, biztos nem fogja tudni kérni a jogos részét amikor eljön az ideje. Ilyenkor tényleg az a legjobb megoldás ha mindenki ott lakik ahol eddig, és ha anyud meghal, akkor eladjátok a házát, és mindenki megkapja a maga részét.

Én felhívnám a nővéremet, miközben anyukámnál vagyok, és elmondanám, hogy ez a beszélgetés nagyon fontos. Mégpedig azért, mert innentől egy hónapig nem vagyok hajlandó segíteni. Ha jóanyám akar valamit, zaklassa a nővéremet. Ha a nővérem óhajt valamit tenni anyámmal, akkor oldja meg. Ha és amennyiben ez nem megoldható jelenség, akkor a nővérem lesz szíves átgondolni a nyilatkozatát és az álláspontját az örökséget illetően. Innentől tehát beszélgessenek nyugodtan ők.

És elmennék. Persze előtte elmondanám a nővéremnek anyám számát, anyukámnak meg beírnám a telefonjába a nővérem számát. Elmodnanám anyukámnak, hogy nagyon szeretem, de a nővérem álláspontja miatt ezt így tovább ebben s formában nem tudom folytatni. Ha támogatást szeretne tőlem kapni, akkor ez és ez a feltételem, lévén én is felnőtt vagyok, családom van, nem tudok ennyi felé szakadni. Megölelném anyukámat, és konkrétan nem venném fel a telefont utána egy hétig (habár egy hónapot mondtam. De úgyse bírnám ki.)

Én viszont nem értek egyet azzal, hogy a saját házamat semmilyen körülmények között nem adom el. Már miért nem? Ott él az idős hölgy teljesen egyedül egy akkora házban, ahol ha jól értelmezem korábban egy család lakott. Egy embernek minek ekkora, ha fel sem tudja tartani? Egy ház nem abból áll, hogy felépítem azt csá. 5 de maximum 10 évente újra kell festeni, sokszor kell padlót cserélni, vezetékek, csövek sem tartanak örökké, berendezésről nem is beszélve. Ha valaki meg a saját gyerekétől várja a támogatást ebben az ügyben az önző. Önző, mert mindenkinek jobb lenne, ha eladná, venne egy kisebbet, amit fenntartani is lehet egyedül, ami a gyerekeihez is közel van. Egy bizonyos kor után az ember ne kényeskedjen. El kell fogadni, hogy öregszünk és szükség lehet a gyerekünk segítségére, de nem úgy, hogy lehúzom egy halom pénzzel egy házért, amire szükség nincsen.

Én kérdező abszolút veled értek egyet. Nővéred nem is értem mit szól bele, felháborítónak tartom, hogy az édesanyja felé sem néz és még ő dönti el, hogy mi legyen a házzal. Ezt a helyedben megpróbálnám így megbeszélni vele. Senkit nem érdekel miért nem tud ott lenni, mert igen van az az életszituáció, amikor nem tudod a saját rokonaid látogatni. De akkor ne is üsse már az orrát olyanba, ami őt nem érinti! Nem, a legeslegjobb megoldás, ha rábeszéled édesanyád a ház eladására. Mondd meg, hogy mindkettőtök dolgát megkönnyítené. Te is jobban tudnál gondoskodni az ellátásáról, de annyi pénzed nincsen, hogy a sajátodon túl egy másik házat is fenntarts (ha lenne sem volna kötelességed...). Ha mindig elmondod neki, és a nővéredet sikerül kitörölni a képből, akkor csak belátja egy idő után édesanyád, hogy a mostani megoldással nem csak saját magával, de veled is kicsesz.

Nagyon nehéz ez, megértem, szerintem nem csak a nővéred miatt ellenkezik édesanyád, az öreg fát már nem lehet átültetni. Megszokta a házat, gondolom, ott élte le az élete nagy részét, emlékek fűzik hozzá, akármilyen állapotban van, neki mindig az lesz az igazi otthona.

Jót írt az egyik válaszoló, szerezz segítséget, ha templomjáró (volt) édesanyád, akár a gyülekezetből is lehet, megfizethető áron, a plébános/tiszteletes vagy a presbiterek (vallástól függ:-)) biztosan tud javaslatot tenni. Otthonápolási szolgálatok is vannak sok településen. Nővéreddel beszéld meg, hogy felezitek a költségeket. Értem, hogy van köztetek nézeteltérés, azt viszont mint anya tudom neked mondani, hogy kevés fájdalmasabb dolog van egy szülőnek, mint azt látni, hogy a felnőtt gyerekei haragot tartanak, nem állnak szóba egymással.