Miért ragaszkodik a volt férjem a láthatáshoz, ha utána nem tud mit kezdeni a gyerekekkel?

A nagyobbikkal még kivizsgálásokra járok, mert autizmus gyanús. A beszédértésével is problémák vannak és szóban elég rosszul fejezi ki magát, főleg, ha ideges, olyankor csak zokogni tud. A kicsi meg először vigasztalgatja, majd ő is rákezd, ha nincs változás. Próbáltam megbeszélni ezt az apjukkal, de szerinte semmi baj nincs a naggyal csak hisztis, ezért nem is próbálja ilyenkor nyugtatni. Kicsit ügyetlenebb a mozgása is, így elég sokszor nekimegy valaminek vagy lever valamit, de ez már sokat fejlődött, mióta fejlesztésre járunk. Amikor ideges, ez is rosszabb lesz, amiért megint jön a sírás, mert amúgy nagyon maximalista. Szóval az ilyen hétvégék sírással telnek.

Gyakorlatilag mindent kérdez. Mikor kell pisilni vinni őket? Mikor és mit ebédeljenek? Mit játsszon velük? Miért sírnak? Hol van a táskájukban a papírzsepi? Melyiküké a ez vagy az a ruhadarab? Miért nem akarja felvenni a papucsát? stb

Tényleg próbálom megkönnyíteni a feladatát, de azon túl, hogy mindkét gyerek cucca el van látva az ovis jelükkel és "használati utasítást" írtam hozzájuk, nem tudok mást tenni és mégis itt tartunk még egy év után is.