Ebben az esetben adnátok még egy esélyt az anyának? Vagy ezt (egyelőre? ) jobb nem erőltetni?

A történet röviden: fiatal egyetemista csaj összejött az egyetemi témavezetőjével (pár hónapos affér) és védekezés mellett teherbe esett tőle. Elvetetni nem akarta (bár lehet ezzel mindenki jobban járt volna), megszülte, mivel nyár elején született, 3 hónapig "nevelte" utána megmondta az apának, hogy vagy magához veszi vagy megy az árvaházba a gyerek. Az apa magához vette és ő neveli a 13 éves lányt. Az anya minden jogáról lemondott akkor, de most megjelent, hogy jelen akar lenni a gyerek életében (eddig is fizette "jóindulatból" a gyerek iskoláztatását és felébredt benne az anyai ösztön, mert 35 év fölé került és eddig a szép karrierjét építgette. Egyedülálló nő a mai napig).

De a kislány annyira utálja az anyját, hogy azt szavakkal elég nehéz leírni. Még képen sem nézi meg, meg se ismerné az anyját. Ráadásul nem egyszerű eset, mentális betegsége is van, zárkózott... jobb, ha elő se hozzák neki.

Mit szóltok ehhez a helyzethez?