Miért kell anyámnak még este 11-kor is ugráltatnia?

Csajos témákról beszélgessetek, ne arról, gogy miért rángat téged. Kicsit figyelj oda a lelki világára. Lehet belefásult az otthoni teendőkbe.

Nincsen semmilyen közös témátok amiről beszélgetni tudnátok?

Az én anyámmal például szoktunk beszélgetni az ő régi pasijairól, hogy néztek ki milyenek voltak, miért nem lett a kapcsolatból semmi. Milyen voltam amikor kicsi voltam, azokról a boldog időszakokról amik számára emlékezetesek. A szüleiről, a gyerek koráról, a gyerek kori szerelmeiről, ha szingli vagy, akkor azokról akik esetleg bejönnek neked vagy ha nincs ilyen akkor a barátnődről, barátaidról. Nagyon sok téma van amiből lehet vegetálni. Rossz lehet az egy anyának amikor a gyermeke így eltávolodik és neki nem marad más csak a problémák, a munka és még a munka után is a munka és mindez egyedül segítség nélkül. Majd ha lesz egy családod akivel majd külön költöztök és neked is a 4 fal marad és az a kevéske kikapcsolódás, nagyon fogod értékelni még azt az 5 percet is amit együtt töltesz a gyerekeddel egy teafőzés alatt. Nem fogja neked mondani, hogy már a hócipője tele van az örökös takarítással, munkával, felelősséggel, mert szeret téged és tudja, hogy ez a dolga. Egy anya nem mondhat ilyet a gyermekének. Erre neked kell rájönnöd, hogy ő esetleg társaságra vágyik, arra, hogy kicsit valaki levegye a válláról azt a sok terhet. Szerintem próbálj vele kommunikálni és ne csak akkor amikor mentek valahova. Viccelődj vele, menjetek kertészkedni közben meg dumáljatok. Vesd fel az ötletet, hogy hétvégén kigazolod a járdát, lenne-e kedve veled tartani.

10-es ha nem értelmezhető a kérdés márpedig semmit nem értettél belőle, akkor ne válaszolj! A kérdezőt az anyja a nap 24 órájából 18 órán keresztül ugráltatja az év minden napján amikor csak teheti. Az ilyen anya pszichésen beteg. Tehát orvosra van szüksége nem lelkizésre. Az a baj hogy az élet sokkal összetettebb annál mint ahogy te a rózsaszínre pingált barbibabás szobádból azt látod. El sem tudod képzelni mennyire. De nem is kell ezt tudnod, menjél hátha megéhezett az egyik babád, etesd meg ne éhezzen!

Kedves 17 és 18-as egyszerre válaszolok nektek mert mindketten nagyon távol vagytok attól hogy a kérdésre olyan választ adjatok ami használható a kérdezőnek. Először is minden szavát elhiszem a lánynak, minden úgy van ahogy írta. Nagyon jól ismerem azt a lelki betegséget ami ilyen viselkedést vált ki az anyjából. Ez egyfajta pediatrikus orientációjú kodepedencia. Neked 18-as ezt ugye nem kell magyarázni hiszen a fölényeskedő írásoddal nem hagytál kétséget affelől hogy a végső tudás közeli állapotban vagy. Már mint saját magad szerint. Alapvetően trinitarius felosztású minden ember személyiség struktúrája. Ez is világos ugye kedves 18-as? Van egy gyermeki, egy felnötti és egy szülöi énje minannyiunknak akik pszichésen egészségesek vagyunk. Nos ez az állapot akkor jön elö amiről a lány írt, amikor a szülönél dominánssá válik a gyermeki én, nem tud felnőni a szülöi szerepéhez és a gyermeke olyan korba lép amikor függetlenedni szeretne. Mivel a gyermeki én, a gyermeki lélek feltétel nélkül ragaszkodik a szüleihez, ez úgy nyílvánul meg ez esetben mikor a szülö ilyen zavartól szenved, hogy a gyermekéhez ragaszkodik, és semmiképpen nem engedi eltávolodni magától amit azzal próbál demonstrálni a gyerek felé hogy mindíg maga mellet akarja látni ezért tartja maga mellett egész nap és ezért van az hogy csak akkor tud egyedül maradni mikor az anyja alszik. És ez bizony komoly probléma mind kettejüknek, de a lányt jobban megviseli mert ő tudja hogy az anyja nem természetesen viselkedik az anyjának viszont ez a természetes. Gyanítom hogy elváltak a szülei és az apja nem él velük. Szóval ha nem értetek valamihez akkor ne írjatok hülyeségeket kedves 17 és 18 és ne vezessétek félre a kérdezőt mert igazából nem az ő problémája a legfontosabb nektek hanem az hogy nekem piros kezet jelöljetek be, ez egyébként jelzi milyen magas értelmezési színvonalon vagytok a kérdéssel kapcsolatban. De engem nem zavar, én azért írok ide hogy segítsek ellentétben veletek akiknek mindennél fontosabb a másoknak való piroskézjelölés. Neked kedves kérdező azt javaslom hogy ha nem él veletek édesapád, vagy nem lehet valamilyen okból segítséget kérned tőle vagy valamelyik nagyon közeli rokonodtól, mert ez lenne a legegyszerűbb megoldás, mond el ezt az iskola orvosnak vagy menj el a körzeti orvosodhoz, segíteni fognak mert van megoldás csak azt személyesen kell megbeszélni és olyanokkal akikk ismernek téged is és a szüleidet is. Neked ennyit akartam mondani, a hozzászólóknak pedig annyit hogy kezdhetitek a piroskezet bejelölni, nehogy kihagyjátok ezt a számotokra mindennél fontosabb és élvezetesebb tevékenységet!

És még két mondat, ha rám céloztál a privát levéllel tévedtél, sosem írok elsőként senkinek privát levelet. Mehet ide is a piros kéz!