Ti hányas átlagot vártok el a gyerekeitektől, akik felsőoktatásban tanulnak és otthon élnek?

Egyetemen? Sehányasat.

Azt várnám el tőle, hogy egy nehéz szakot válasszon, ahova nem csak melegedni járnak be a népek, hanem tanulnak is valamit. Ott pedig menjen át a vizsgán. Az, hogy hanyassal, tök mindegy.

Egyetemen? átlagot? Ne nevettesd ki magad! Nem is mindenütt osztályzat van, csak a teljesítés leigazolása.

Egyetemista - felnőtt ember. Az elvárás, mint korábban is, hogy képességéhez mérten használja ki legjobban a lehetőségeit és a lehető legtöbbet szerezzen meg tudásban, ismeretben, tapasztalatban, gyakorlatban. És ne csak egy szakra készüljön, hanem tágabb értelemben az "értelmiségi létre" is. Kulturálódjon, szórakozzon, építse ki a kapcsolatait.

Tőlem azt, hogy be bukjak, vagy ha igen, akkor javítsam ki.

Anyukám is volt egyetemista, tudja, milyen - hogy vannak idióta tanárok, hogy van, amikor nagyon hülyén osztják be a vizsgákat, hogy van olyan tárgy, ami nehezen megy...

Én a szüleimmel élő másodéves egyetemista vagyok. Nincsen semmiféle elvárásuk a jegyeimet illetően, csak annyit várnak el (ami nem is igazán elvárás, mert magamtól is teljesítem), hogy képességeimhez mérten hozzam ki magamból a maximumot. Ha sosem tanulnék, csak bulizni járnék és költeném a pénzüket, valószínűleg lenne hozzá egy-két szavuk, de értelmes lány vagyok, rengeteget tanulok, és ahogy az időm engedi, még dolgozni is szoktam (ez havi 3-4 nap, de a saját szórakozásimra és igényeimre ebből költök).

Egyébként az én szüleim nem jártak sosem egyetemre, így elég sok idő kellett ahhoz, hogy megértsék a rendszert, az itteni dolgokat. Mégis felfogták, hogy nem feltétlenül kötelező előadásra járni, nem lustaság és lógás, ha az ember inkább nem megy be; és sosem volt probléma abból, ha megbuktam valamiből, ameddig utána igyekeztem kijavítani.